A romániai magyar szak- és duális képzések jelenlegi helyzetéről és jövőjéről beszélgettek erdélyi magyar iskolák vezetői pénteken, a XVI. MIÉRT Akadémián. A püspökfürdői találkozón elhangzott, a gyerekek eligazítása pedagógus és szülők közös feladata kell legyen.
A Tőtős Áron főszervező moderálta beszélgetésen Nagy-Máté Enikő, a borsi Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Szakközépiskola igazgatója elmondta, Európa-szinten probléma, hogy kevés a szakoktatásban résztvevők aránya.
A beszélgetésen elhangzott: a pedagógusnak kellene segítenie eligazítani a gyerekeket, hogy merre induljanak el az életben – ezt Konrád Katalin, a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója azzal egészítette ki, hogy a szülőknek is van ebben szerepük. „Nem szánunk elég időt, figyelmet és türelmet arra, hogy beszélgessünk, pedagógusok és szülők. Enélkül nincs gyermeknevelés” – fogalmazott.
Nagy-Máté Enikő kiemelte, kevés az iskolapszichológus, aki segíthetne, holott már a hatodik osztálytól szükség lenne a munkájukra. „Információhiány is van: még egy-két éve sem értették a kollégák, hogy mit jelent a szakiskola, mi a különbség szakiskola és a szaklíceum között, így nem tudták tájékoztatni a szülőket sem” – tette hozzá.
„Ki kell nyíltan mondani, hogy szakiskolába menni nem menő” – fogalmazta meg a problémát Tőtős. A jelenségről Albert Gyöngyi, a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola igazgatóhelyettese elmondta, iratkozáskor minden diákot megkérdez a motívációiról. Tapasztalatai szerint a jelentkezők fele választotta szándékosan az adott szakot, és többnyire, mert ajánlották neki vagy látott egy jó példát – és mert „pénzt lehet keresni vele”. A pedagógus ritkán ajánlja szakiskolai képzéseket – tette hozzá.
A duális szakiskolai oktatásról Nagy-Máté Enikő elmondta, a gyakorlati képzés tanmenete az igénylő cég elvárásai mentén történik, a laboratóriumi órák, a heti praktika a cégnél vagy az iskolánál, az elméleti órák pedig az iskolában zajlanak. A beszélgetés során felmerült, hogy a gyakorlatok több esetben is fölösleges látszatmunkákat takarnak. Ennek megoldására egyrészt az iskolának kell lépéseket tennie, másrészt a gyereknek is meg kell tanulnia, hogy minden munka értékes – hangzott el.
Mint kiderült, a probléma az, hogy kis cégekkel dolgoznak együtt, akik sokféle munkakört kínálnak fel, ezért a diákokat időről időre egy másik céghez küldik. Ez persze újabb problémát vet fel: a gyerekek nem tudnak elmélyülni egy cég munkájában.
A beszélgetés végén az intézményvezetők arra a kérdésre válaszoltak, hogy miért jó a szakiskola: mert megkomolyodik a gyerek, mert jó dolgozni, megtalálni a helyünket, mert ugyanolyan értékű ember lehet a szakiskolát végző, mint az, aki líceumba járt – és akár jobban is kereshet.
MIÉRT sajtóközlemény