Minden nép és nemzet a saját történelmére alapozva él és képzeli el a jövőt. Igaz, hogy a történelmet emberek írják, olykor tendenciózusan meghamisítva, és olyan stílusban, hogy a naiv utókor el is higgye. Nagy baj, ha egy nép szégyelli a múltját, saját történelmét. Mert bármit is írnak a történészek, az igazság csak egy lehet: a valóság úgy, ahogy történt.

Sajnos, ma, a III. évezred elején is vannak állam- és országvezetők, akik célzatosan, hamis történelmi állításokkal próbálják saját magukat laktatni, másokat pedig ámítani. Például Traian Băsescu volt román államfő valószínűleg nem tudja (honnan is tudhatná, hiszen nem tanult történelmet), hogy csupán a nacionalista történetírók, poéták szövegeiből inspirálódik, amikor azt állítja – a március 15-ei szabadnappal kapcsolatos vitában –, hogy 1848-ban 40 ezer románt gyilkoltak le a magyarok.

Megáll a seprű a levegőben! Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc nem a románok, hanem az osztrák monarchia elnyomása ellen irányult, és világszabadságot írt zászlójára. Avram Iancu hadai annak idején 4–5 ezer fős veszteséget szenvedtek, és nem mind a magyaroktól. Ugyanakkor több száz magyar falut égettek fel a románok, akik várandós anyákat is legyilkoltak...

Napjainkban Băsescu azt harsogja, hogy Erdélyt a magyarok, székelyek el akarják venni. Pár éve, amikor elnökké választották, még ölelgette a székelyeket, és ette a finom kürtőskalácsot, most pedig leköpi. A levitézlett elnök a szélsőséges C. V. Tudor nyomába szegődött, és ez az ember, aki annyi kárt okozott az országnak, most támad. Talán ezt látja a legjobb védekezésnek – ám ezek után ne csodálkozzunk a csőcselék, főleg a futballhuligánok és a Románia modernizálásáért országos koalíció tagjainak viselkedésén! Mert ugyebár a kicsi kutya nagytól tanul...

Ami pedig 1918. december 1-jét illeti, az is egy hamis egyesülési dátum, mert akkor csak egy indítványt tettek a Gyulafehérváron összegyűlt románok: Erdély igazi odaítélése 1920. június 4-én a trianoni szégyenletes döntés alkalmával történt. Ezt ők nem tudják?!

N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva / Háromszék