Fotó: Gábos Albin / Székelyhon

Egyetlen birodalom sem tekintheti másodrangú állampolgároknak a magyarokat, a magyarság a Kárpát-medencében mindenütt számíthat a magyar kormány támogatására – hangoztatta Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára hétfőn a székelyföldi Madéfalván, a településen több mint két és fél évszázada történt vérengzés évfordulóján.

A Miniszterelnökség tisztségviselője a madéfalvi veszedelem több száz áldozatára emlékeztető, magyar kormánytámogatással nemrég felújított emlékműnél mondott beszédet, amelyet az MTI telefonos megkeresésére foglalt össze. Elmondta: a 255 évvel ezelőtti tragikus Vízkeresztre emlékeztető mementó egyrészt az áldozatoknak állít emléket, ugyanakkor a “kő súlyával” üzeni a következő nemzedékeknek, hogy nincs általános igazság a történelemben, a magyarok és székelyek igazságát a magyaroknak és székelyeknek kell kivívniuk.

Fotó: Gábos Albin / Székelyhon

Hozzátette: a magyarok nem szeretik a diktátumokat, és hajlandók életünket is áldozni egy olyan ügyért, amelyet jónak és fontosnak gondolnak, de elvárják – ahogyan a székelyek is elvárták egykor -, hogy egyetlen birodalom se tekintse őket másodrangú állampolgároknak, holmi perifériának, hanem tartsa tiszteletben a tárgyalások mentén kialakult jogok és kötelezettségek egyensúlyát, és mindenki tartsa magát az írott szerződésekhez.

“Ha pedig egy birodalom – legyen az éppen 255 évvel ezelőtt Bécs, vagy éppen most a székelyeknek Bukarest, vagy mindannyiunknak néha Brüsszel – nem tartja magát ehhez, akkor ott jogszerű az ellenállás, az ősi jogi alapelvek szerint” – szögezte le Orbán Balázs.

Rámutatott: Magyarországnak most olyan kormánya van, amelyik érti ezt a történelmi leckét, és “nem militáns hőzöngéssel”, hanem józan kompromisszumkereséssel, erős érdekérvényesítési képességgel és soha nem lanyhuló kitartással mindenütt a Kárpát-medencében a magyarok érdekét képviseli.

Fotó: Gábos Albin / Székelyhon

“A magyar kormány minden igyekezetével azon van, hogy növekvő ereje szerint, növekvő mértékben Székelyföldnek a gazdasági fellendítését, az elvándorlás elleni küzdelmét és a kisebbségi jogokért, illetőleg az autonómiáért folytatott törekvéseit támogassa” – hangsúlyozta a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára.

A madéfalvi veszedelem 255. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésen Csibi József, a székelyföldi település polgármestere a Székelyhon.ro hírportál helyszíni beszámolója szerint arról beszélt, hogy a székelységnek felelősséget kell vállalnia azért a földért, ahol él, és jól működő helyi gazdaság felépítésével kell megóvnia településeit az elnéptelenedéstől.

Az 1764. január 7-i madéfalvi vérengzés során a császári csapatok több száz székelyt mészároltak le.
A támadás előzménye, hogy Mária Terézia osztrák császárnő, magyar királynő 1760-ban elrendelte a székely határőrség újbóli felállítását.

A székelyek sérelmezték, hogy az új szabályok szerint idegenben is kell majd szolgálniuk német nyelvű vezénylet alatt, és nem nyerhetik vissza régi szabadságjogaikat katonai szolgálatuk fejében. Sokan közülük elbujdostak az erőszakos sorozás elől, mintegy 2500-an azonban összegyűltek Madéfalván, és tiltakozó petíciót fogalmaztak Mária Teréziának. A császári csapatok 1764. január 7-én hajnalban váratlanul, tüzérséggel támadtak Madéfalvára. A támadás megtörte a székely ellenállást.

MTI

5 hozzászólás

  1. antal m.

    A mai nyelvezeten kellene mindent megnevezni- hangsúlyozni a mi a másodrangúságot elveti! MÁSKÉNT NEM KIFOGÁSOLHATÓK A FENTI- ,,HANGOZTATÁSOK,,!
    Ma,- az országok a KÖZTÁRSASÁG / leginkább/ nevet viselnek, ezen nemzetek-országok közötti egyenlőtlenségért küzdünk, munkálkodunk mindenhol! Birodalmak alapjában időben felszámolódtak! MA,- NEMZETEK-NÉPEK EGYENLŐSÉGÉÉRT SZÁLLUNK SÍKRA!

    Válasz
  2. Demeter Jankó

    255 évvel ezelőtt elveszítettünk sok székely magyart, akikből nagy részük lett csángó-magyar, kisebbik részük bukovinai-székely. Ez tiszta sor. Nagyon nehéz volt azoknak akik helyben maradtak, de azoknak is akik a menekülés útját választottak. A székelyek most már el vannak látva – főkonzulátus székely vezetővel, saját vezetőik az infrastruktúrákban, támogatás minden szinten: oktatás, vállalkozások, civil élet, egyház. Még mindig van mit tenni minden területen. A bukovinai-székelyek sorsa is most már rendben van és biztos kezekben tudható: képviselet, egyház, infrastruktúra, civil szervezetek és a kultúra megmentése – átadása területén. Mi van azokkal, akik Moldvában maradtak és megkapták a csángó gúnynevet, amit a legtöbben büszkén vállalnak? Az előbb felsoroltak közül 10% sem. Pedig számszerileg a legtöbben vannak és a népszaporulat náluk a legmagasabb. Mit tettünk Istenem? Mit vétettek ők, hogy ennyire kimaradnak a segítségből? Pár “keresztszülő” segít, évi pár tízezer forinttal. Pályázhatnának, de tudjuk, hogy ez csak pár kikupált civil szervezetnek jelent alamizsnát. Az oktatást forszírozzuk, ahol igazi jövőkép felmutatása hiányában és motiváció nélkül is láthatjuk, hogy nő, vagy konstans a magyar nyelvet tanuló – konzerválók száma. A példaképek Magyarországon vannak, mert itt van szükség az igazi, tiszta fejekre. Mit tettünk? Elvettük a moldvaiaktól a jövőjüket, hogy nekünk legyen aki szolgál, mert e mieink közül sokan elmentek. Szükség van rájuk, rendben. De akkor mi lesz a lelkiismeretünkkel? El kell egyszer számolni!

    Válasz
    • Krisztina

      Tessék meghallgatni a Csángó himnuszt. Benne van minden igazság amit eddig hallottam a Moldvában menekült és ott maradt magyarjainkról. Szomorú, hogy ez ma is érvényes rájuk nézve.

      Válasz
      • Attila Csillag

        Furcsa, hogy itt írnak a moldai magyarjainkról. Nem csoda, hisz olyan mintha hírzárlat alatt állnának, miközben sok érdeksséget, hír értékű cikket, beszámolót találok itt-ott, ha elkezdeg guglizni. Kár hogy nincs összefoglaló portál, vagy hírcsatornájuk. Azt olvastam, hogy az erdélyi média kiemelt támogatásba részesül. Töredékével már megoldható lenne az, hogy legyen saját stábjuk, aki tudósítja a világot. Így, ők is informálva lennének az őket érintő történésekről. Nem kellene várni arra, hogy ezt kitalálja soros, kágyébé bácsi, vagy simliska (bocsánat a személyeskedésért, nem fog előfordulni többet).

        Válasz
        • Hedvig

          Kicsit alulreprezentálták magukat a csángók a rendezvényen. Még jó, hogy többen voltak a hivatalosságok. Még Magyarországról is voltak. Mindenhonnan egy-egy reprezentáns. Minimalista szervezés. Így, nem mondhatják, hogy rongyrázás volt.

          Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.