A szentgyörgyi Református Kollégium V–VIII. osztályai a Kós Károly-épületben működő elemivel szemben kapnak otthont

Iskolaépületek bővítését és korszerűsítését, templomok és műemlék épületek felújítását, ifjúsági tábor építését tervezi az Erdélyi Református Egyházkerület a magyar kormánytól december végén kapott 90 millió eurós támogatásból – tudtuk meg az egyházkerület püspökétől.

Kató Béla állítja: az erdélyi magyarság csak intézményeiben, közösségben élő és munkálkodó, képzett fiatalok által maradhat fenn, mert akárki adhat bármennyi pénzt, örökösök nélkül ezt továbbvinni nem lehet.

Az egyházfővel a református egyház célkitűzéseiről beszélgettünk. 

– Az utóbbi időben az erdélyi református egyház egy szellemi építőtelephez hasonlít, ahol egyik téglát rakják a másikra, s bár javai jókora részét még nem kapta vissza az államtól, ami megvan, azt folyamatosan gyarapítja. Mi a cél a folytonos építkezéssel?

Lesz pénz a feldobolyi református templom felújítására. Albert Levente felvételei

Kató Béla: Azt tartom, hogy a közösségnek szüksége van olyan intézményekre, intézményrendszerekre, ahol a kollektív jogait és a közösségi mivoltát megélheti. A mi egyházunk csak úgy tud megmaradni, ha a magyar, reformátusnak megkeresztelt gyermekek, fiatalok halálukig ezt a kultúrát közösségként is meg tudják élni. Ha ez nem adatik meg nekik, akkor csak a családba visszaszorulva nem lehet megmaradni. Ez nem alku, nem stratégia, hanem létkérdés. Ha ez nekünk nincs meg, akkor pontosan lehet tudni, hogy mikor van végünk, ha pedig megvan, akkor újratermelődés történik. És a mai világban sajnos nem az a tendencia, hogy növekedünk, mert kevesebb a születés, sok az elvándorló, hanem a cél az újratermelődés. Ha ez megszűnik valamilyen oknál fogva, akkor elsorvadás, pusztulás, összezsugorodás és vesztés következik.

– Mindebből kiidulva milyen lépéseket tett az erdélyi református egyház? 

– Ahhoz, hogy alakot öltsön egy intézmény, olyan helyre van szükség,   ahol a közösség találkozhat, és azt, amit értéknek tart, meg tudja élni és tovább tudja adni. Az elmúlt öt évben az Erdélyi Református Egyházkerületben éppen ezt követtük, hogy a meglévő intézményeket olyan állapotba hozzuk, és az újakat úgy építsük meg, hogy azok alkalmasak legyenek arra, hogy az egyház és az ember jól érezze benne magát. Ebben segített az elmúlt időszakban és segít most is a magyar kormány, amely népben és nemzetben gondolkodik, és tudja, ha itt segíti ezeket az intézményeket, azzal az identitás és a kultúra megőrzéséhez, az erdélyi magyarság megmaradásához járul hozzá. Sokan úgy fogalmaznak a politikai harc színterén, hogy a támogatással szavazatokat akar vásárolni a magyar kormány, holott nem akar itt semmi különösebbet tenni, csak amit mi kérünk. Nekünk az a célunk, hogy itt, a szülőföldünkön minden­féle hagyományainkban, gyökereinkben megmaradjunk.

– Milyen intézmények épültek vagy vannak épülőben a magyar kormány támogatásával?

– Mindig arról beszéltünk, hogy a gyermekekbe, az ifjúságba kell fektetni. Ezt tűztük ki célul, hogy az óvodától az egyetemig szükség van saját oktatási intézményeinkre. Ez lassan be is teljesedik, bár fordítva indult. Egyetemet építettünk, és eljutottunk a bölcsődéig. Az iskoláinkat, amelyeket az egyház visszaigényelt és visszakapott, a XXI. század igényeihez kell emelnünk, ami nem kevés pénz. Például Nagyenyeden volt egy európai uniós támogatás, az önkormányzattal közösen pályáztunk, és az iskola műemlék épületének felújítása közel hétmillió euróba került. A jelenlegi támogatásból szeretnénk folytatni a többi iskolánk felújítását. Kolozsváron a szakiskolánknak olyan népszerűsége van, hogy bentlakást és műhelyeket kell építeni, a Református Kollégiumnak a teljes rehabilitációját szeretnénk elvégezni, és az Apáczai-iskolában elkezdtük egy új szárny építését. Székelyudvarhelyen is bővíteni kell a gimnáziumot, hiszen nincs egy tisztességes tornaterme, kicsi a díszterem, az elemi osztályok nincsenek a megfelelő körülmények között. Kézdivásárhelyen nincs épületünk az iskola számára, ott a jelenlegi épület kiegészítő elemeit kellene felépíteni. Sepsiszentgyörgyön a Kós Károly-épületben működnek az elemi osztályok, az V–VIII. osztályt is a közelébe szeretnénk költöztetni, tehát építeni kell, ezt a szemközti óvoda mellett tervezzük. De nemcsak ezekről az iskolákról van szó, hanem mindenikről. Bölcsődéket is akarunk építeni Erdély-szerte, de ez már a magyar kormány határon túli óvodaépítési programját érinti.

– A magyar kormány támogatásából templomok felújítására is fordítanak. Milyen arányban, és ez mennyire elég? 

– Az az igazság, körülbelül ötszázmillió euróra lenne szükségünk, hogy szintre hozzuk a templomainkat, de egyelőre azzal gazdálkodunk, amink van. A kolozsvári Farkas utcai templomot és a székit sikerült felújítani uniós támogatásból, és nemrég újabb pályázatot nyertünk a dési, nagyenyedi, bánffyhunyadi és ótordai templom felújítására. Ezekhez is kell még önrész. Nagyon sokan beadták a pályázatot és nem nyertek, köztük a sepsiszentgyörgyi vártemplom is, annak ellenére, hogy a maximális pontszámon túl teljesítettek.
Tavaly a reformáció ötszázadik évfordulója tiszteletére befejeztük a sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcai, a szászfenesi, décsfalvi, sándorfalvi és kerelőszentpáli templom építését, de jelenleg még háromszáz templom felújítási kérelme fekszik az asztalomon az ötszázból. Jelen támogatásból felújítunk műemlék templomokat, köztük háromszékieket is és a szórványban nagyon lepusztult állapotban lévőket. Nem szeretném ezeket megnevezni, mert egyesekről már döntöttünk, de azt is követjük, hogy ha van egy közösségben anyagi önerő, azt megduplázzuk. Az egyházi tulajdonban lévő épületek felújítását a helyi közösség kéri általában, nem felülről akarjuk megmondani, hogy mit csináljanak. A helyi közösségeknek különböző módon alakult az élete, egyesek visszakaptak erdőket, megművelhető területeket, tehát vannak tartalékaik, ugyanakkor ma már lehetőség van arra, hogy a helyi és megyei önkormányzatok, ahol akarat van erre és lehetőség, bármilyen összeggel támogathatnak egy jó ügyet.

– A 90 millió eurós támogatás felét templomok felújítására fordítja az egyházkerület, másik részét intézményfejlesztésre, különböző programokra. Utóbbiak milyen területeken valósulnak meg? 

– Az örökösöktől kaptuk adományként a bonyhai kastélyt, ahol Árva Bethlen Kata született, és amely teljesen leromlott állapotban van. Ezt szeretnénk az eredeti állapotába vissza­állítani, és létrehozni az országos nőszövetség képzőközpontját, melléje pedig egy szállót építenénk konferenciateremmel. Másik terv egy olyan ifjúsági táborhely kialakítása, amely ezer-ezerkétszáz fiatalt képes befogadni, mert úgy láttuk, hogy ezekre a nagytalálkozókra szükség van Kárpát-medencei szinten, de országosan is, és nincs kellő infrastruktúra ehhez. Ezt a Zetelaki-tó mellett tervezzük. A székelyudvarhelyi Református Diákotthon Alapítvány igazgatója nyugdíjba készül, és felvetette, hogy az egyházkerület vegye át az alapítvány vagyonát, amelyben benne van a létesítendő tábor területe és a diákotthon is. Az egyházkerület igazgatótanácsa igent mondott, át fogjuk venni, és ott építjük fel a tábort.

– Ilyen mértékű építkezéshez szakemberekre, csapatmunkára van szükség. Ilyen téren milyen erővel rendelkezik az egyház?

– Létrehoztunk a püspökség mellett egy beruházási irodát, ahová szakembereket vettünk fel, mérnököket, közgazdászokat, hisz az egyház nem ilyen építkezésekre van beállítva, hogy sorozatban végezze ezeket, és nem tévedhetünk sem szakmailag, sem pénzügyvitel tekintetében. Nekünk az a feladatunk, hogy szellemi batyut, tudást adjunk fiataljaink kezébe, olyan utódokat neveljünk, akik ugyanúgy hisznek, gondolkodnak, akarnak dolgozni, mint mi, értékeinket át tudják venni és adni.

Fekete Réka / Háromszék