Nemrég felháborító eset történt velem a kézdivásárhelyi kórházban. Úgy érzem, megaláztak, emberi voltomban sértettek meg azzal a modorral, ahogy velem bántak, ezért is fordulok a nyilvánossághoz a Székely Hírmondón keresztül, hogy az eset senki mással ne ismétlődhessen meg.
Édesapámat március 19-én, mentővel szállították a kézdivásárhelyi kórházba, én pedig, amikor bementem hozzá, és meg akartam itatni vízzel, akkor az egyik takarítónő, egy magas szőke hölgy megszólított, és elkezdett velem hepciáskodni, hogy mit képzelek magamról stb. Aztán, amikor szívószálat kértem, ugyancsak hasonló modorral utasított el. Emberszámba sem véve a beteget. Holott szerintem nem az lenne az ő dolga, hogy a betegeket és hozzátartozóit sértegesse, hanem hogy rendben tartsa a kórtermeket, ami biza hagyott kívánnivalót maga után.
Az asszisztensnők közül is megemlítenék egyet, aki durva hangnemben, gyakorlatilag kikergetett az intézményből, arra hivatkozva, hogy karantén van. Szépen is lehetne beszélni a betegek hozzátartozóival. Sajnos, édesapámat hétfőn bevittük, és keddre elhunyt a kórházban…
Nem hibáztatom az orvost, mert ő még a munkaideje lejárta után is törődött a beteggel, viszont meggyőződésem, hogy ha leküldik édesapámat Sepsiszentgyörgyre, akkor még élne. A személyzet azon tagjaival van bajom, akik lekezelő, durva módon beszélnek az emberrel, holott a legtöbben, akik beteglátogatóba mennek, nem ilyen fogadtatásra várnak. Hanem megnyugtatásra, vigasztalásra; azt szeretnék látni, hogy a hozzátartozójuk jó kezekben van, törődnek vele. Helyette mi fogad? Felháborodott alkalmazottak, legyen az modortalan takarítónő vagy éppen asszisztens, aki rendreutasít, kiabál, kikerget stb. Szégyelljék magukat az érintettek. Remélem, az illetékesek felelősségre vonják őket!
Bajkó Réka, Kézdisárfalva / Székely Hírmondó