Most éppen a kurdokat ölik!

Fotó: thedefencepost.com

Akár mi is lehetnénk a kurdok helyében, vagy lehettünk volna s voltunk is, amikor csupán csak egy országot akartunk magunknak, mint amazok. Amikor kimondatott és leíratott az épp annyira híres, mint kegyetlen „Decretum”: „Ugros eliminandos esse” az az „elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak”.

Történt mindez 896-ban, IV. Lajos Gyermekkirály uralkodásának idején. Természetesen mindezt nem egy gyermek gondolta ki, hanem a körülötte lebzselő tartományok és a nyugati egyház vezetői, mivel nem tetszett nekik, hogy a magyarok, a szkíták és a hunok leszármazottai országot akarnak szomszédságukban az ősi föld jogán!

Csakhogy pechükre Árpád volt a király és egyet akart a magyar (azután talán már nem). A negyvenezres lovas sereget négyfele osztotta, melyet Árpád mellett fiai Tarkos, Üllő és Jutas vitték fényes győzelemre!

Az összecsapás, mint tudjuk 907-ben történt és a pozsonyi csata néven ismeretes, amiről a hivatalos magyar történelem annyira idegenkedik, mintha egy bűntény lett volna a jogos védelmi harc! Még csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy a százezret számláló, túlerőben lévő keleti frankokból álló hadsereg olyan súlyos vereséget szenvedett Árpád negyvenezer lovas magyarjaitól, hogy százhúsz évig tartott, amíg kiheverték azt! Számos gróf, püspök és hadvezér veszítette életét az ütközetben.

Most, ezer év teltével csak annyit fejlődött a világ, hogy a kurdokra is ki van adva egy hasonló utasítás, decrétum, amit egy huszonegyedik századi beképzelt diktátor adott ki, de ez a kurdoknál nem szokatlan, mivel akárhányszor akartak országot maguknak, annyiszor próbálták őket megsemmisíteni!

Bárki megkérdezhetné tőlem, milyen érvek alapján próbálok hasonlatot tenni a magyar és kurd történelmi sorsok között? Ennek megértéséhez nagyon szükséges egy kis kurd-ismeret, melyből önöknek is juttatok engedelmükkel, azok számára természetesen, akik ezzel nem rendelkeznek.

A kurdok Törökország, Irak, Irán és Szíria határvidékeit lakják más népcsoportokkal egyetemben, de területeiken döntő többséget alkotnak. Nyelvük indoeurópai nyelvcsaládok indoiráni ága. Számuk az évezredek folyamán többszörös irtó hadjáratok és beolvasztási kísérletek hatására is megközelítően 40 millió. Ezen kívül Mezopotámia egyik legősibb népe, több mint négyezer éve élnek ezen a területen és csak Törökországban több mint 20 millió kurd él és most kapaszkodjon meg a kedves olvasó, ennek a 40 milliós nemzetnek nincs saját országa!

Szinte hallom, ahogy a szolgalelkű ismerőseim ilyenkor nyilatkoznak:

– Na, látjátok, halljátok ti elégedetlenek, mi még örvendjünk, hogy nekünk 15 milliós nemzetecskének van egy kis országunk, ahol meghúzhatjuk magunkat és senkit ne hergeljünk, mert ezt is elveszik!

Haragszom az ilyen „merjünk kicsik lenni” beszédre, mert minden embernek, népnek, nemzetnek joga van egy földterülethez, és joga van azzal élni együtt, akivel akar!

Az igaz, hogy a történelem folyamán belső törzsek közti háborúkat vívtak egymással, és az is igaz, hogy külső hatalmak kihasználták őket néha aljas szándékaikra. Mentségükre, tették azt mindannyiszor egy saját országuk elnyerésének érdekében!

Csak nemrégiben történt például, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a NATO bevonta őket a tálibok elleni háborúba, ahol jó harcosok lévén nagy hadisikereket értek el, megkímélve ezzel számos NATO-katona életét! Az utolsó dicséretes harci fellángolásukat nemrég láthattuk, amikor szintén az Amerikai Egyesült Államok és a NATO oldalán, melyhez ugyebár az Európai Unió legtöbb országa is tartozik, segített tönkreverni a magát Iszlám Államnak nevező világbékét veszélyeztető, terrorizmusra épült hadseregét. Minő véletlen, hogy a velük szövetségben álló Amerikai Egyesült Államok fegyverzett fel a legmodernebb fegyverekkel és míg a sivatag dűnéit bombázta nappal nagy igyekezettel, az éj leple alatt pedig utánpótlást dobott le saját és a NATO ellenségének, addig a kurd harcos férfiak és nők vérüket ontották idegen érdekekért!

Most ezekre a bátor önfeláldozó emberekre és ártatlan családtagjaikra adta ki a „dekrétumot” Recep Tayyip Erdoğan török elnök és Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke! Ámbár az utóbbi mossa kezét, mint Pilátus, hogy úgymond ő nem adott ilyen parancsot, csupán kivonta az Államok harci egységeit a térségből, kik megakadályozhatták volna a vérengzést! Ez ahhoz hasonlatos, mint amikor valaki nem piszkol be a szobába, csak a küszöbre, de onnan berúgja!

Ejnye Trump úr, hol van a becsület, hála és emberség, talán az hiánycikk Amerikában? Ön most ahhoz járult hozza, hogy nem is oly régi volt szövetségeseit a török diktátor lemészárolhassa! Pedig a közeli múltban éppen ők voltak, akik megkímélték rágógumit zabáló, hízásra hajlamos amerikai katonák életét!

Nem beszélve az Európai Unió legtöbb országáról,  kik szintén NATO-tagok és a kurdok szövetségese volt, és akik most csak illemből, tessék-lássék módon tiltakozik csak a török tömeggyilkosság ellen, mivel Erdoğan 4 millió menekült szabadon engedésével zsarolja. Ugyanakkor egy szintén potenciális veszély lappang Kurdisztán területén, amivel a támadó nem számol, de Európa retteg tőle. A kurdok által őrzött Iszlám Állam hadifoglyainak őrzése a támadások miatt lehetetlenné válik és fennáll a veszélye az elszabadulásuknak, kiknek úticéljuk szintén az Európai Unió lesz.

Az Unió pedig egy elpuhult, erőtlen, beteg emberként tántorog az események forgatagában, aki egyrészt nem bánná, ha jönne a söpredék, másrészt megállítaná a beözönlést, de úgy hogy a piszkos munkát a török diktátorral végeztetné el, természetesen az európai adófizetők pénzén!

Pedig ott van a megoldás, maga Erdoğan török elnök szolgáltatja a nemrég elhangzott fenyegető beszédében:

– Európa szedje össze magát és tartsa be a velem kötött egyezményt, mert ha nem tartja be, rászabadítok 4 millió bevándorlót.

Tanulság ebből a mondat első fele: Európa szedje össze magát! – a folytatás már az én gondolatom. – Abból a pénzből, amit az Erdogán féle feketelyukba tömköd, állítson határőrséget a Földközi-tengeren, valamint az Európa déli szárazföldi határaira, hogy még a madár se bírjon átrepülni a kontinensre!

Utoljára hagytam egy olyan magyar sors változatot, mely sokakban indulatokat gerjeszthet, de megtörténhetett volna és melyen elgondolkodni érdemes: a 907-es pozsonyi csata után nyugat megbizonyosodott, hogy a magyarokat nyers erővel legyőzni nem bírja, ezért kihasználva annak egyenes, harcias és becsületes jellemét megértette vele, hogy felelős feladatot szán neki, rábízza Európa és a kereszténység védelmét, azután pedig sorsára hagyta! Ebben a feladatkörében évszázadok alatt lassan, sunyi módon véreztette ki. Gondja volt rá, hogy mindig csak a legutolsó percben segítsen, hogy tejesen meg ne semmisüljön, de meg se erősödjön túlontúl. Ezért alkalmakként különféle fondorlatos módszerekkel gyöngítette. Amikor elérkezett az idő és alkalom, Trianonnál feldaraboltatta, mivel már nem volt szüksége rá!

Könnyű utóbb okosnak lenni, mondják és igazuk van, de ha a magyar, akkor nem gerinceskedik és csak egyszer -kétszer mellőzi egyenes jellemét, melyet genetikailag örökölt. Nem áldozza fel apránként magát a keleti hódítók elleni harcokban, hanem szövetségre lépett volna tatárral, törökkel, amire őseredete lévén lett volna esélye. Akkor mára már Európa iszlám volna, keleti kultúra nélkül, de Magyarország minden bizonnyal sikeresebb, mint jelen pillanatban!

Még csak lelkiismeret-furdalást sem kellene most éreznünk, mert íme, egy olyan világ érkezett el, ahol az aljasság divat és büszkeség, a hitszegés megszokott, esküdet és adott szavadat pironkodás nélkül megtagadhatod, szövetségesedet, bajtársadat hátba támadhatod és legyilkolhatod, mert senki bűnül nem rója fel neked!

Ennek szellemében szabdaltak minket szét Trianonnál, és ennek szellemében ölik most éppen a kurdokat, és senki nem tesz semmi érdemlegeset ellene!

Nagy veszély fenyegeti az emberiséget, egy olyan kaotikus világban, amely most van kialakulóban, melyben elvesztődik az Istenbe vetett hit, ahol megszűnnek a nemzeti, testvéri és baráti érzelmek, ott minden erkölcsöt mellőzni fognak és az lesz a vég!

Sebők Mihály

8 hozzászólás

  1. Tóducz

    Na lépjünk csak eggyel tovább, az ügy kapcsán nagyon aggaszt O.V. Kőműves Kelemen szerű politizálása. Tessenek elolvasni a wilsoni elvek 12. pontját.

    Válasz
  2. Várközi

    Véletlenül a kurd zászló piros – fehér – zöld középen a Nap, állítólag rokonaink.

    Válasz
  3. marczy

    A másik nagy probléma az, hogy Magyarország, élén a Vikiboyjal, most ezt az Erdoğan nevű czímeres szarvú török szürke marhát támogatja, ami ellen sok jóérzésű magyar ember tüntet a török nagykövetség előtt, ahogy az meg is történt. A baj az, hogy a Vikiboy kicsit kezd szenilissé válni, eljárt felette az idő.

    Válasz
  4. Szekely Attila

    Sebok Mihaly az igaz , hogy Trianonban a hazankbol meg meghagytak egy kicsi darabot de 1945 utan rankszabaditottak az 1919-es patkanyforradalmarok utodait akik szovjet tankok arnyekaban lecsereltek a magyarsag vezetoit magyarul beszelo idegenekre es kiszolgaloikra akik tobb mint 70 eve uralkodnak rajtunk. Mi magyarok rosszabb helyzetben vagyunk mint a kurdok vagy a palesztinok mert nekik vannak a sajat fajtajukbol vezetok es letszamban is gyarapodnak ami nem mondhato el a magyarsagrol.

    Válasz
    • Tóducz

      Ami igaz, az igaz.

      Válasz
  5. Sebők Mihály

    Kedves Tóducz úr, rég nem beszélgettünk egy kiadósat, ahogy a lövéteiek mondják, (nem vettük meg a beszédet), és mivel ön nem unalmas társalgó, nem bánom ha kicseréljük az “eszméinket”!
    A kurdok történetéről rengeteg az információ, amely felelhető az interneten is. Vannak benne dicső jelenetek de dicstelenek is akadnak mint minden nép történetében. Nem jobbak mint más ázsiai nemzet de nem is rosszabbak, és ha áttekintést nyerünk a történelmükből lehetetlen ne tűnjön fel az, az aránytalanul és méltánytalanul sok szenvedés és buktató melyekben részük volt! Én ismerek olyan keresztény birodalmat mely megjelenése óta a jellemtelenségből, aljasságból és mások kizsákmányolásából él, gazdagszik és mégis tiszteli a világ! (Milyen világ?)
    Nem történelmi szinten foglalkozom írásomban a kurdokkal, hanem csak pillanatnyi helyzetük bemutatása végett utalok szükségesnek tartott dolgokra!
    Ezt a népet mely nemrég szövetségesünk volt és helyettünk megvívta a nehéz harcot véráldozatuk árán. Ezt a népet most irtják mint a patkányokat a huszonnegyedik században, nem messze tőlünk! Gyerekeket asszonyokat, öregeket és mi erre érzéktelenek vagyunk! Ha mi lennénk (még voltunk) az ők helyükben, nehogy azt hegye Tóducz úr, hogy beindulna értünk a világ! Segíts magadon, mert a világ nem segít meg! Kegyetlen ez a világ saját maga ellen is! Hát nagyjából enni és legyen szép napja!

    Válasz
    • Tóducz

      Kedves Sebők úr, dumáljunk tovább, engem nagyon aggasztanak az Erdogán és a Putyin elkövetkező Budapestre való látogatásainak a következményei.

      Válasz
  6. Tóducz

    Kedves Sebők úr, megértem, hogy a kacor kinyílt a zsebében, hisz ezek már gyakoroltak az örményeken, de nem csak. Most is szultánjuk van, mint a lefüggönyözött középkorban!

    Válasz

Hagy egy Válaszot marczy-ra Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük