Kép: karpatinfo.net

Most érkeztem Csíkszeredából, szavazni voltam! Ma 2018. március 26-án megkezdődtek a magyarországi országgyűlési választások levélszavazatainak leadása! Valaki megkérdezte tőlem, hogy miért sietek úgy már az első nap, mire én azt feleltem:

– Azért, mert számomra ez a szavazás a legfontosabb adott pillanatban, és magától érthető módon az ember a dolgait fontossági sorrendben végzi! Mert mi lenne akkor, ha valami történne velem és szavazatomat nem tudnám leadni? Bizony egy szavazattal károsulna az ügy, amit képviselek és a tragédiám mellett még lelkiismeretem is kínozna!

Joggal kérdezhetik, hogy mindezt miért írom le az újságba önöknek? Mert mindenki ott jár, ahol akar, és azt csinál, amit akar, törvényes kereteken belül! És igazuk van, mert egyre inkább olyan kezd lenni a világ, hogy nem törődünk egymás dolgaival, néha még egymással sem!

Csak bevezetőül írtam le azért, hogy el tudjam mondani, miszerint az oda illetve vissza vezető utak kilométerein át Petőfi Sándor verse zsongott az agyamban:

A Székelyek

Nem mondom én: előre székelyek!
Előre mentek úgyis, hős fiúk;
Ottan kiván harcolni mindegyik,
Hol a csata legrémesebben zúg.
Csak nem fajult el még a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.

Nagyjából százhetven éve írta Petőfi Sándor ezt a verset, alig három emberöltő telt el azóta, helyzetünk nem sokat változott, talán harci kedvünk csupán egy keveset. De az állandó harcban való kiállásunk még sokat javíthat rajta! Az egyet akarásunkra viszont még büszkébbek lehetünk, mivel mindannyian egyet akarunk: hogy megmaradjunk nemzetünkben és keresztény hitünkben!

Ezért nem kell senkinek mondania, hogy hová menjünk, igyekezzünk, fontossági sorrendben, hogy kire adjuk le szavazatainkat, mert anélkül is mindenki odamegy. Minden kötelességét tudó székely.

Szomorú, hogy ezúttal a csata magyar s magyar között „zúg a legrémesebben”, de vajon nem vágnád-e ki saját testedből a kelést azért, hogy megmentsd önmagadat? Avagy a gyík nem áldozza-e fel farkát végveszélyben, amit egészséges teste visszanevel?

Meg vagyok győződve, hogy Petőfi Sándor versének utolsó két sora még százhetven év múltán is igaznak bizonyul. A „Székely Nép vére nem fajult el”, ahogy a szkíta, hun őseink évezredeken át megőrizték vérüket, jellemüket, méltóságukat, úgy mi, a leszármazottaik is érdemesek leszünk azzal, hogy mindig bizonyítunk, amikor erre szükség lesz!

Sebők Mihály