A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kisebbségkutató Intézetének állásfoglalása szerint a székelység nem nemzeti kisebbség, hanem a magyar nemzet szerves része – jelentette ki az intézet tudományos munkatársa az M1 aktuális csatorna keddi műsorában.

Dobos Balázs hangsúlyozta: az állásfoglalás azután született, hogy egy magánszemély kezdeményezte a székelység nemzetiségkénti elismerését.

A kérdésben a végső szót az Országgyűlés mondja ki, vagyis dönt arról, hogy a nemzetiségi törvényt megváltoztatva elismeri-e a székelységet nemzetiségként – tette hozzá a kutató.

Magyarázatképpen hozzáfűzte: ezer magyar állampolgár aláírása szükséges annak kezdeményezéséhez, hogy hivatalosan elismerjen egy népcsoportot nemzetiségként a törvényhozás, de előtte kérni kell az akadémia állásfoglalását.

A jogszabály szerint az elismerés feltétele, hogy az érintett népcsoport legalább egy évszázada honos Magyarországon, illetve a lakosság többi részétől megkülönbözteti nyelve és kultúrája.

Az intézet viszont úgy foglalt állást, hogy a székelység a magyarságból kiszakított nemzetrész, amely erős regionális tudattal is rendelkezik a nemzettudat mellett. Ha pedig egy közösség a magyar nemzet része, akkor nem lehet kisebbség – mondta Dobos Balázs.

MTI

A székelység a magyar nemzet része

Az uralkodó történettudományi, régészeti, néprajzi és nyelvészeti álláspontok a székelyeket az etnokulturális értelemben vett modern magyar nemzet szerves részének tekintik. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének 2017 decemberében készített állásfoglalását a magyarországi székely nemzetiségi kezdeményezésről most teljes terjedelmében közöljük.

Jogi keret, előzmények

A hatályos, a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (a továbbiakban Nektv.) 148. § (3)-(6) értelmében lehetőség van a törvény 1. mellékletében felsorolt (taxált) tizenhárom nemzetiség (bolgár, görög, horvát, lengyel, német, örmény, roma, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán) körének bővítésére:

„(3) Ha az 1. mellékletben felsoroltakon kívül további nemzetiség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel a feltételeknek, legalább ezer, magát e nemzetiséghez tartozónak valló, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán szavazati joggal rendelkező magyar állampolgár választópolgár kezdeményezheti a nemzetiség Magyarországon honos népcsoporttá nyilvánítását. Az eljárás során a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló törvénynek az országos népszavazás kezdeményezésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, a (4) és (5) bekezdésben foglalt eltéréssel.

(4) A kezdeményezés szervezője az a magyar állampolgár választópolgár lehet, aki a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választható.

(5) A Nemzeti Választási Bizottság az eljárása során köteles kikérni a Magyar Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását a törvényi feltételek fennállásáról.

(6) Az Országgyűlés elutasító döntésének meghozatalától számított egy éven belül ismételt kérelem nem terjeszthető elő.”

Váradi Barna magánszemély 2017. június 28-án kezdeményezést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (NVB) a székely népcsoport honos népcsoporttá nyilvánítása tárgyában. A kezdeményezést az NVB a július 25-én kelt 94/2017. sz. határozatával hitelesítette, amely a Kúria Knk. VII.37.689/2017/2. sz. végzésével november 7-én jogerőre emelkedett. A népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény értelmében, az aláírásgyűjtő íveket azok átvételét követő százhúsz napon lehet benyújtani a Nemzeti Választási Irodához az aláírások ellenőrzése céljából. Az összegyűlt aláírások ellenőrzését az NVB hatvan napon belül végzi el, az ellenőrzés eredményét határozatban állapítja meg, és amennyiben összegyűlt a kívánt számú aláírás, az NVB elnöke az eredményről a határozat jogerőre emelkedését követő munkanapon tájékoztatja az Országgyűlés elnökét, aki a kezdeményezést a legközelebbi ülésnapon bejelenti. A kezdeményezésről a tájékoztatástól számított harminc napon belül köteles dönteni az Országgyűlés.

A kezdeményezés szervezői kijelentették, hogy „a magyarországi székelyek a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX törvény 148. § (3) bekezdésének felhatalmazása alapján bizonyságot kívánnak tenni arról, hogy megfelelnek a nemzetiségi törvényben foglaltaknak. Ezen oknál fogva alulírottak kijelentjük, hogy a székely nemzetiséghez tartozónak valljuk magunkat!” A Nektv. 148. § (5) bekezdése alapján a fő vizsgálandó kérdés, hogy a magyarországi székelyek megfelelnek-e a törvény feltételeinek, a Nektv. alábbi nemzetiség-fogalmának (1. § (1)):

„E törvény értelmében nemzetiség minden olyan – Magyarország területén legalább egy évszázada honos – népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.”

A hatályos rendelkezések szerint a Nektv. személyi körébe az elismert nemzetiséghez tartozó, azt kinyilvánító, Magyarországon lakóhellyel rendelkező személyek tartoznak, a népcsoporttá nyilvánítást viszont kizárólag csak a helyhatósági választásokon választójoggal és magyar állampolgársággal rendelkezők kezdeményezhetik. A törvény számos objektív feltételt állapít meg: a százéves honosságot, a számbeli kisebbséget, valamint a saját nyelv, kultúra és hagyományok meglétét. Szubjektív eleme a meghatározásnak az összetartozás-tudat, amely mindezek kifejezésére, a közösség érdekének kifejezésére és védelmére irányul.

Álláspontunk szerint a Magyarországon élő székely közösség nem felel meg a nemzetiségek elismeréséről szóló törvényi feltételeknek.

INDOKLÁS

Az uralkodó történettudományi, régészeti, néprajzi és nyelvészeti álláspontok a székelyeket az etnokulturális értelemben vett modern magyar nemzet szerves részének tekinti, amelyet a vonatkozó szociológiai és kulturális antropológiai kutatások, esettanulmányok is megerősítenek. Egy olyan, a magyar kulturális nemzetből kiszakított, a romániai magyar kisebbség (nemzetrész) integráns részét képező regionális-néprajzi csoport, amelynek önmeghatározásában, különböző megnyilvánulásaiban az etnicitás és a regionális kultúra, a hagyomány meghatározó szerepet játszik. A rendi natio közösségi azonosságtudatát a 19. század közepétől a magyar nemzetépítés regionális közösségtudata váltotta fel a közös eredet, a tájhaza, a kulturális örökség, az önkép tudatosításával.

székelyek eredete bár nem tartozik a történettudomány megnyugtatóan tisztázott kérdései közé, fontos látni, hogy az erre vonatkozó tudományos interpretációk mellett rendre komoly szerephez jutottak a különböző származásmítoszok, köztük elsőként a sokáig jelenlévő, a nemzeti romantika korában az Árpád-ház eredethagyományának örököseként megerősödött hun származás elmélete. A tudományos vizsgálatok egy része a nem magyar eredet mellett érvel (besenyő, avar, türk, kazár, volgai bolgár), míg mások a magyarság különböző rétegeiből megszervezett határőr csoportnak tartják a székelységet. A 20. század elejétől kezdve egyes román politikai és akadémiai szereplők elmagyarosodott románokként tekintettek a székelyekre.

A székelységnek legnagyobb számban otthont adó Székelyföld az Árpád-kortól a 16. század elejéig a Magyar Királyság része volt, majd a mohácsi csatavesztést (1526) követően a székelység a fokozatosan önállósuló Erdélyi Fejedelemség államalkotó rendi nemzeteinek egyike lett. Az Erdély délkeleti részébe került székelyek kivételével, az ország más részein, elsősorban a határmenti területeken letelepedettek a 14. század végére már elvesztették a területi-népi különállásukat. A Székelyföldön a katonai szolgálathoz szorosan kötődő sajátos szabadságjogaik és a széki közigazgatási szervezet azonban a Habsburg Monarchiához való csatolást követően is megmaradtak a határőrző szereppel együtt. A kiváltságokra alapozva kialakult egyfajta regionális és csoporttudat, de a „székely nemzet” mint rendi formáció és fogalomhasználat az 1848. évi forradalom idejére megszűnt, és 1876-ra a széki szervezetet is felváltották a vármegyék. A székelyföldi középkori régészeti leletek, a földrajzi nevek, a népi kultúra elemei, valamint a székely nyelvjárások is azt mutatják, hogy magyar népességről volt szó, amely elsősorban életmódjában, gazdálkodásában, regionális intézményességében különbözött a más területeken élő magyaroktól. A székely dialektusok közeli párhuzamot mutatnak egyes dunántúli és Pozsony környéki magyar változatokkal, amely az érintett csoportok korai erdélyi áttelepülésével magyarázható. A magyar nemzettudat gyökerei így jóval korábbiak, és a modern nemzetfejlődés időszakában, a 18. század végétől kezdve a székelyek a modern, polgári értelemben vett magyar nemzet részének vallották magukat.

Az 1918-as impériumváltást követően a Székelyföld is célpontjává vált a román nacionalizmus nemzeti homogenizációs törekvéseinek, amelyek – a sajátos szovjet mintára létrehozott autonóm tartomány széles körű magyar nyelvhasználati jogokat biztosító 1952-1968 közötti periódusa után – visszatértek a kései államszocialista időszakban. Az 1989-es rendszerváltást követően a székelyföldi politikai jövőképet leginkább egy magyar dominanciájú történeti-kulturális autonóm régió kiépítése és intézményesítése határozta meg. Ennek a folyamatnak a része a megerősödő magyar identitástudat, továbbá a székely azonosság valós és mitikus elemeire, a regionális reprezentáció régi és újonnan alkotott formáira is alapozott önkifejezés (emlékezet- és történetpolitika). A regionális kötődés kifejlődését és erősödését a rendi hagyományokon, az egykori közigazgatási különálláson túl segíti az, hogy a székelyek tömbben élnek, a Székelyföldön lokális többséget alkotnak, és ehhez köthetően sajátos szocializációs és kulturális közeggel, valamint ebből adódóan a közösségi identitást reprezentáló szimbólumokkal rendelkeznek. A magyar nemzeti identitás és a székely regionális identitás szoros összefonódása jelöli így ki napjainkban a Székelyföld mint egyfajta identitásrégió külső határait is.

Az impériumváltást követően, a 20. század folyamán több időszakban került jelentősebb székely népesség a mai Magyarország területére, mindenekelőtt a világháborúkat követően és a rendszerváltást megelőző években. A magyarországi székelyek már a két világháború között létrehozták egyesületeiket. A periódusokból kiemelendő a bukovinai székelyek Bácskába, majd Magyarországra történő áttelepítése a második világháború végén, amelynek eredményeként több tízezer székely lelt új otthonra Baranyában, Tolnában és Bács-Kiskunban, illetve a Duna mentén. A napjainkban Magyarországon működő székely szervezetek jelentős részét ez utóbbiak teszik ki, és a bukovinai székely kultúrát a magyar kultúra elismert és méltó részeként határozzák meg.

Összességében a mai székely azonosságtudat jóval inkább egy olyan sajátos területi-közösségi identitás, amely a magyar nemzet részeként, de azon belül jól elkülöníthetően regionálisan határozza meg önmagát. A magyarországi nemzetiségként való hivatalos elismertetés objektív és törvényi feltételei tehát nem állnak fent.

MTA

9 hozzászólás

  1. Nyilas

    Kedves Emőke Benkő.
    Egy kicsit tudathasadásosnak tetszik lenni.

    Válasz
  2. antal m.

    Csíbi VÁRADI Barnát valóban korábban foglalkoztatta a székely magyar nemzeti identitás ügyei. Helyesnek is találom. Magam részéről is mindig biztos voltam az identitás tudatomban,- ehhez nem fér kétség. Különben szépen meghatározó történelmi ismertetést tettek közzé és minden nemzethez tartozónak így kell is tudnia!
    Értékelem a tudományos és a valós felvetéseket!

    Válasz
  3. Sorok-Soros

    Kiabalhat torkaszakadtabol is Toducz,mert az a tenyeken ugysem valtoztat semmit. Attol meg maga csak Toduti marad akkor is cz-vel ekeskedik. Mindenhol a vilagon igy van,hogy aki nem erzi magat jol a boerben,elkezdi allandoan bizonyitgatni az eredetet,fajat,vallasat,politikai meglatasat,(ami valtozik mint az idojaras). Ismerek nem egy nagy komonistabol,nagy partagbol atvedlett nagyvallasos,nagymagyar kiabalot. Pedig az nem szamit,csak elso es utolsosorban ember legyen.

    Válasz
    • Tóducz

      Soros Dzsóé, az ermán csak Ön szokott “hangoskodni”!

      Válasz
    • Ginko

      Soroska !
      Amit írt, hogy kapcsolódik a témához ?

      Válasz
      • Sorok-Soros

        Ginkoka,en nem tehetek rolla,hogy a pontokat nem tudja osszekotni,hogy az egy vonalat alkosson. En a valaszt a Toducz kommentalasara irtam,es o meg is ertette. Hogy maga nem erti en arrol nem tehetek. Olvasson meg tobbet,hogy bovuljon az ismeretei.

        Válasz
        • Tóducz

          Soros Dzsóé, nagyon gyakran váltogatja a “véleményét” ! Nemrég még azt írta, hogy a pontok között nem az egyenes a legrövidebb út, hanem a görbe!

          Válasz
  4. Gergely

    Milliom darabra szabdalnák a magyarságot a megélhetésiek, hogy felmarkolhassák az ingyen pénzt és fürdőztessék magukat a “képviselő” nimbuszában. Hányinger.

    Válasz
  5. Tóducz

    Há ennek megállapítására nem volt szükség az MTA véleményére, hisz minden becsületes magyar ember tudja ezt. Úgy ahogy létezik megélhetési magyar és más is, úgy van megélhetési székely is. Még az hiányozna Magyarországnak, hogy néhány Soros Dzsóé szerű, kun, jász, besenyő, stb., követelje, hogy nemzeti kisebbségnek kiáltsák ki őket az anyaországban. Remélem, hogy a magyar parlamentben nem Soros Dzsóé és Muad-dib szerű egyének üldögélnek.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük