Munkaerőpiac – Háromszéki szakképzés – igények és lehetőségek között

Megközelítőleg 2800 szabad állást hirdetnek évente a legjelentősebb háromszéki foglalkoztatók, a készruhagyárak ajánlatait azonban egyre kevesebben hajlandók elfogadni, érdeklődés hiányában így a textil szakirányú képzést is fölösleges megszervezni.

Szalagmunka a készruhaiparban – keresik a munkaerőt. Albert Levente felvétele

A megyei munkaerő-foglalkoztatási ügynökség által ismertetett statisztika azt igazolja: a munkaerőpiac szereplőinek képzésekre vonatkozó igénye ritkán találkozik a potenciális munkavállalókéval, akik pedig dolgoznának, a gyártósori szalagmunka helyett inkább a kisebb vállalkozásoknál szeretnének elhelyezkedni.

Kelemen Tibor intézményvezető havi sajtótájékoztatóján beszélt arról, hogy a legtöbb szabad állásajánlat havonta a készruhagyártásból és az összeszereléssel foglalkozó vállalkozásoktól, társaságoktól fut be. Az intézmény a meghirdetett helyekre próbálja irányítani a munkanélkülieket, emellett a cégek számára felajánlják az inasképzés lehetőségét is. A munkaügyi igazgató szerint erre a fajta felnőttképzésre van forrásuk, s bár közeledik az év vége, aki idén belevág, annak jövőre is biztosított a célirányos anyagi fedezet. Ez a fajta képesítés több háromszéki településen is beindult, egy pékség és a bibarcfalvi borvíztöltő is bekapcsolódott, a hónap végén pedig szakácsok, kereskedők, betegápolók felkészítését indítják el. Idén 20 területet érintő tanfolyamot kezdeményeztek, a szakácsképzés, a szalagmunkára felkészítő összeszerelés, a női fodrász, a virágkötő-kertész, a kereskedő, a biztonsági őr, a szobalány, valamint a famegmunkáló még folyamatban. A mintegy 200 állástalant érintő kurzusok közel felét uniós forrásokból, pályázatok révén finanszírozzák.

A munkaügyi hivatal adatai szerint idén fél év alatt a legtöbb munkahelyre – összesen több mint félezerre – a készruhaipari cégek, kereskedelemben érdekelt vállalkozások, illetve nagyobb gyárak (Autoliv, Valkes) kerestek jelentkezőt megyeszerte. Szakképzetlen tevékenységekre is gyakran keresnek dolgozókat – főként a mezőgazdaságban –, de gépkocsivezetőkre és -javítókra, építőipari munkásokra is nagy szükség van. Ám hiába hirdetnek, a készruhagyárak egyre népszerűtlenebbek, így a célirányos szakképzést sem kezdeményezik – mutatott rá Kelemen Tibor. Hozzáfűzte, értesüléseik szerint van olyan kézdivásárhelyi textilipari vállalkozás, melynek nem sikerült szerződéseket kötnie, elegendő megrendelés hiányában pedig előfordulhat, hogy át kell csoportosítani majd a munkaerőt vagy módosítani a béreket. Becslései szerint az ágazat mintegy hét­ezer háromszéki dolgozót foglalkoztat.

Ami az álláskeresők érdeklődését illeti, eltér a munkaadók szükségleteitől, a statisztikák szerint legtöbben az elárusítóképzést igénylik, a következő a szakács, a biztonsági őr, valamint a könyvelés-előkönyvelés, illetve a kasszás tanfolyam. Keresett továbbá a betegápolói, a személyzeti felelős, a manikűr-pedikűr, a szakács-pincér, illetve recepciós, cukrász, masszőr, virágkötő, pizzakészítő, villanyszerelő, asztalos és parkettázó tanfolyam is. A foglalkoztatási ügynökség a következő évben 22 tanfolyam elindítását tervezi mintegy 300 munkanélküli bevonásával, a célcsoportba 45 évnél idősebbek mellett 25 évnél fiatalabbak, illetve vidéki környezetből származó álláskeresők egyaránt bekerültek.

Demeter Virág Katalin / Háromszék