Ismét megmérettettünk és könnyűnek találtattunk. Ezt pedig az ellenségeink kihasználták, és ismét támadást indítottak ellenünk. Ennek során pedig újabb fejezeteket hamisítottak meg a történelmünkből.
Feldúlták és megszentségtelenítették a hőseink sírjait. Megzavarták a halottaink nyugalmát, elfoglalták és meggyalázták a temetőnket. Kiszorítottak vérrel szentelt sírkertünkből. Megtaposták a haza védelmében elesett katonáink hantjait. Diadalittas táncot jártak a csontjaik fölött. Belegázoltak a méltóságunkba és az önérzetünkbe.
Mindennek pedig bűnös széthúzásunk, nemtörődömségünk, közömbösségünk, kényelmességünk és gyávaságunk teremtette meg a lehetőségét. Mert amikor és ahol kellett, nem voltunk elegen. Mert a minket ért provokációk során bebizonyosodott, hogy képtelenek vagyunk összefogni és kiállni a saját érdekünkben. Hogy még őseink és hőseink örök álma megőrzésének a szent kötelessége sem tud minket kellőképpen mozgósítani. Hogy késsel a nyakunkon is egymást szapuljuk, a közös védekezés helyett.
Megérdemeljük a sorsunkat. A történelem ugyanis az önmagát feladó, a jogait és tulajdonát nem védelmező, a félelemtől vacogó, a szégyenteljesen lapító és kushadó, a hitet, önbizalmat és irányt vesztett, a meghajló, behódoló és feltápászkodni képtelen népeken mindig keresztüllépet, és ezután is keresztül fog lépni.
A Jóisten azonban időnként mindenkinek, így nekünk is biztosít egy újabb esélyt a sorsunk alakulásának megváltoztatására. Csupán az a kérdés, hogy felismerjük-e, ennek az idejét és lehetőségét? Hogy tudunk-e élni vele? Vagy ezúttal is elszalasztjuk a cselekvés pillanatát, és kicsúszik kezünkből a rég várt alkalom – talán mindörökre.
Ezúttal pedig nem kell egyebet tennünk, csak nagy számban elzarándokolnunk az úzvölgyi magyar haditemetőnél augusztus 26-án immár hagyományossá vált megemlékezésre. Tömeges jelenlétünkkel megüzenni a múltunkat, jelenünket és ezzel a jövőnket is eltiporni akaróknak, hogy ragaszkodunk a gyökereinkhez és az igazsághoz, a szülőföldünkhöz és az önazonossághoz, a hősi halottjaink tiszteletéhez és a nyugalmához. Megmutatni, hogy vagyunk, és továbbra is lenni akarunk!
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó