Negyven évvel ezelőtt, Gyulafehérváron meghalt Márton Áron, a 20. századi magyar egyház egyik legkiemelkedőbb alakja. Az erdélyi nagyok panteojában az egyik fő hely őt illeti meg.

A Hargita megyei Csíkszentdomokoson született 1896-ban, földműves szülők gyermekeként egy mélyen vallásos családban. Részt vett az első világháborúban, ahol négyszer sebesült. Gyulafehérváron végezte a teológiát, 1924-ben szentelték pappá, 1939-ben pedig püspökké.

A második világháború idején kiállt a zsidóüldözés ellen, a világháború után pedig a magyar nyelvet, az erdélyi magyar intézményeket ért támadások ellen emelt szót, kemény ellenállást tanúsítva.1949-ben letartóztatták, hazaárulás címén életfogytiglani börtönre ítélték.

Hat évig nem volt hír róla, halálhírét terjesztették.1955-ben derült ki, hogy a hírhedt máramarosszigeti börtönben raboskodik. A börtönmúzeumként működő egykori fegyház egyik cellájának falán a látogatók Márton Áron püspök képét is láthatják (fotó), a szintén itt raboskodó Boros Béla címzetes érsek és Alexandru Todea görög katolikus érsek, bíboros társaságában.

Márton Áron az erdélyi magyarság kulturális, erkölcsi és szociális felemelkedéséért, jogainak elismertetéséért, a nemzeti gyűlölködés felszámolásáért harcolt, élete ma is példamutatóan ragyog mindannyiunk számára, felekezettől függetlenül.

Böjte Ferenc / Székely Hírmondó