Leonardo da Vinci – Utolsó vacsora / Forrás: Wikipédia

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, hiszen nagypénteken bekövetkezett kereszthalálával Jézus megváltotta bűneitől az emberiséget. Vasárnapi feltámadása által pedig az elmúlás fölött is győzedelmeskedett, és ezzel beteljesítette a próféciát. A történtek jelentőségét viszont csak akkor tudjuk a maguk jövőbe mutató mélységében megérteni, ha tisztában vagyunk a közöttük lévő összefüggésekkel és azok értelmével.

Jézus ugyanis nem csak magára vállalta a bűneinket, hanem azonosult is velük. Ezért kellett a szörnyű véget elszenvednie, annak minden borzalmával együtt. És mivel nem magáért, hanem miattunk vezekelt, Isten nem hagyhatta őt a sír fogságában. Mindezek tudatában viszont nyilvánvalóvá válik, hogy Jézus feltámadása elsősorban nem az isteni hatalom, hanem az igazságosság megnyilatkozása volt. Ezt megcselekedvén pedig az Úr azt üzeni, hogy evilági létünkön túlmenően a sír utánira is kiterjed a gondviselése.

Jézus értünk vállalt áldozata sem segíthet azonban rajtunk, ha nem bánjuk meg őszintén a rossz cselekedeteinket. Mert elbukhatunk ugyan a bennünk lakozó és körülöttünk settenkedő gonosszal folytatott küzdelem során, de nem adhatjuk fel ezt a harcot, mert akkor örökre elkárhozunk. A megváltás ugyanis a mindenkori újrakezdés lehetőségét biztosította és nem a beletörődését vagy a megfutamodásét, melyeknél már csak az önigazolás és bűneinkkel való azonosulás lehet súlyosabb.

Számunkra tehát a húsvét a gyász és bűnbánat évfordulója kell, hogy legyen, mert ördögi sugallatra megtagadtuk, leköpdöstük, elítéltük és kivégeztük azt, aki a megbocsátás és az örök élet ajándékát hozta el nekünk. De egyúttal az örömé és a reményé is, hiszen bebizonyosodott, hogy van megbocsátás és feltámadás. Ugyanakkor pedig a keresztény–keresztyén összefogásé, mely napjainkra létünk és hitünk megőrzésének a záloga lett. A sátán és földi helytartói által ránk szabadított hordák ugyanis örökre a történelem süllyesztőjébe sepernek majd minket, ha idejében nem térünk magunkhoz mély kábulatunkból, melyet a hazugság, félrevezetés és önámítás mételye okoz.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó