Nem adhatjuk fel

Leonardo da Vinci – Utolsó vacsora / Forrás: Wikipédia

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, hiszen nagypénteken bekövetkezett kereszthalálával Jézus megváltotta bűneitől az emberiséget. Vasárnapi feltámadása által pedig az elmúlás fölött is győzedelmeskedett, és ezzel beteljesítette a próféciát. A történtek jelentőségét viszont csak akkor tudjuk a maguk jövőbe mutató mélységében megérteni, ha tisztában vagyunk a közöttük lévő összefüggésekkel és azok értelmével.

Jézus ugyanis nem csak magára vállalta a bűneinket, hanem azonosult is velük. Ezért kellett a szörnyű véget elszenvednie, annak minden borzalmával együtt. És mivel nem magáért, hanem miattunk vezekelt, Isten nem hagyhatta őt a sír fogságában. Mindezek tudatában viszont nyilvánvalóvá válik, hogy Jézus feltámadása elsősorban nem az isteni hatalom, hanem az igazságosság megnyilatkozása volt. Ezt megcselekedvén pedig az Úr azt üzeni, hogy evilági létünkön túlmenően a sír utánira is kiterjed a gondviselése.

Jézus értünk vállalt áldozata sem segíthet azonban rajtunk, ha nem bánjuk meg őszintén a rossz cselekedeteinket. Mert elbukhatunk ugyan a bennünk lakozó és körülöttünk settenkedő gonosszal folytatott küzdelem során, de nem adhatjuk fel ezt a harcot, mert akkor örökre elkárhozunk. A megváltás ugyanis a mindenkori újrakezdés lehetőségét biztosította és nem a beletörődését vagy a megfutamodásét, melyeknél már csak az önigazolás és bűneinkkel való azonosulás lehet súlyosabb.

Számunkra tehát a húsvét a gyász és bűnbánat évfordulója kell, hogy legyen, mert ördögi sugallatra megtagadtuk, leköpdöstük, elítéltük és kivégeztük azt, aki a megbocsátás és az örök élet ajándékát hozta el nekünk. De egyúttal az örömé és a reményé is, hiszen bebizonyosodott, hogy van megbocsátás és feltámadás. Ugyanakkor pedig a keresztény–keresztyén összefogásé, mely napjainkra létünk és hitünk megőrzésének a záloga lett. A sátán és földi helytartói által ránk szabadított hordák ugyanis örökre a történelem süllyesztőjébe sepernek majd minket, ha idejében nem térünk magunkhoz mély kábulatunkból, melyet a hazugság, félrevezetés és önámítás mételye okoz.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

9 hozzászólás

  1. Senkise

    Annyit szeretnék hozzáfűzni a cikkben elhangzottakhoz, hogy alapjaiban téves elképzelésnek tartom a húsvét és más szent ünnepeink egybekapcsolását gyásszal, szomorúsággal vagy bűnbánattal. Jézus arra a sorsra született meg emberi testben, hogy ez az emberi test és egó elítéltessék és megfeszíttessék. Az áldozat nélkül az ingyen kegyelem és megváltás ajándéka sem teljesülhetett volna be, ezért értelmetlennek látom keseregni és gyászolni Őt az elkerülhetetlen miatt. Aki így tesz, mintha elfelejtené vagy nem hinné hogy Krisztus üzenete nem a halálról szólt, hanem a feltámadásról egy új Életre, mely pont hogy szenvedéstől, szomorúságtól, haláltól mentes lesz. Hiszen éppen ez lenne a húsvét lényege, ezért használjuk a feltámadás és örök élet ősi szimbólumát a tojást is ezen alkalmakkor. A természet erői is ekkor ébrednek új erőre a tavasz megjelenésével.
    Az, hogy egyes (most nevén nem nevezett) egyházak Krisztust felfeszítve, halottnak, megtöretettnek kívánják ábrázolni a kereszten, szinte a fekete mágiával egyenlő. Jézus Krisztus a tiszta Fény volt maga, hús-vér emberi testben. Testének halála nem volt több mint egy anyagból megformált edény pusztulása, miközben Ő maga az Örömhírt hozta el nekünk, “mi” mégis sötét, gyászos, rideg katedrálisok mélyére helyeztük el Őt, szenvedve vagy holtnak mutatva Isten földi megtestesülését, évszázadokon át gyászolva és bánkódva rajta ahelyett, hogy Életre, szeretetre hívó üzenetét meghallanánk.
    Arról, hogy mennyivel más felfogásban is létezett valaha keresztény hit, sokat elárul az a tény, hogy a magyarországi honfoglaló sírmellékletek leggyakoribb lelete éppen a mellkereszt, ám ezen kereszteken Krisztus élő, széttárt karral áldást osztó feltámadott alakként van megjelenítve. Azt hiszem, a húsvét üzenete inkább ez kéne hogy legyen, nem pedig a bánat, halál és nyomorúság.
    Ha Jézus tanítását követjük, nincs jelentősége a múlt vétkeinek, értelmetlen az örökkévalóságig ostorozni magunkat. Ha őszintén megbántuk korábbi bűnös cselekedeteinket, a jelenben – amiben mindannyian élünk – nincs tovább már dolgunk velük. Ha a jelenben Krisztus Igéjét választjuk, magunkat Őnéki szenteljük, megváltása által új irányt vesz az életünk és innentől az egymás és Őiránti önzetlen szeretetben kell már csak növekednünk. A szeretet pedig a tiszta boldogság állapota, nem pedig szégyen, gyász és szomorúság.

    Tisztelettel

    Válasz
  2. antal m.

    Nem értek filozófiázni, a hitem a magam-é, – nem okozok kárt-rosszat-bajt senkinek.
    A NAGY TEREMTŐ, SOK HIBÁT KÖVETET EL AZZAL, HOGY RENGETEG ROSSZ EMBERT IS TEREMTET A JÓK KÖZÉ A FÖLDRE!

    Válasz
    • Senkise

      Kedves Antal M.
      Nem szeretnék vitatkozni önnel, de téves elgondolás az, hogy Isten hibázott volna a teremtéssel. Isten mindent megadott a teremtésben ami szükséges az Élethez és az emberi boldogsághoz… tiszta Fényből hozta létre a világ változatosságát. Hogy mi mit kezdünk ezzel a Fénnyel, éppen annyira nem az Ő felelőssége, mint ahogy a Nap sem felelős azért, hogy a fénye virágra, gyömölcsre vagy gazra esik-e. Ahogy a Nap kegye is mindenkire egyformán sugárzik, úgy a Teremtő kegyelme is mindannyiunkra egyformán árad.
      Nem Ő teremtette rossznak az embereket, Ő csupán a lehetőségét adta meg annak, hogy mindenki szabad akarata szerint cselekedjék, akár jót akár rosszat. Mivel szeretete feltétlen és korlátlan irányunkban, azt is megengedi nekünk, hogy akár el is forduljunk Őtőle és a sötétséget válasszuk (bizonyos ideig), de ennek nyilván viselnünk kell a ránk visszaható következményeit. Isten ettől még ugyanúgy szeret minket vétkeseket, legfeljebb mi nem lehetünk majd boldogok, ha kirekesztjük a Fényt.
      Tisztelettel

      Válasz
  3. fikker jános

    Fikker János:

    Gyász és bűnbánat…

    Ó Jeruzsálem Jeruzsálem
    leromboltad szent
    Templomát
    az Istentestbe szeget
    vertél hogy szörnyülködjön
    a világ…
    Mégis megszánt
    Feltámadott
    és nem hagy el
    míg célba érsz
    az Út mit neked
    mutatott
    nem könnyű
    hogyha félsz…
    Nagypéntekek és
    gyásznapok
    kísérik földi sorsodat
    de te ne félj
    mert Jézusod
    dícsfényben
    előtted halad
    mert Ő az Út
    a szent Igazság
    és az Élet
    “Ne félj,csak higgy…”
    és akkor
    megvált Téged…
    2018 Március 30

    Válasz
  4. Mikulás

    Az esetleges félreértések tisztázása végett, Jézus nem azért vállalta a kereszt halált, hogy a mi bűneinkért járó büntetést kifizesse. Ez egy mostanában divatos teológiai tévedés, miszerint
    vagy
    1. Az Atya nagyon dühös, bosszúért liheg, és addig nem nyugszik le, amíg valakin el nem veri a port a mi bűneinkért. Eszerint az Atya nem igazságos, mert az ártatlan Jézust bünteti a bűnös emberiség helyett. Valamint az Atya bosszúállási kényszerben szenved és nem nyugszik amíg azt ki nem elégíti, akár igazságtalan módon is.
    Vagy pedig
    2. A bűnös emberiség a sátán tulajdonába került, és onnan Jézus csak váltságdíj ellenében tud minket kiváltani, a váltságdíj pedig a kereszt halál.
    Az 1. felfogás azért téves mert Isten nem igazságtalan. A 2. azért téves mert Isten nem tartozik a sátánnak semmivel.
    A helyes válasz arra, hogy Jézus miért vállalta a kereszt halált, se nem az, hogy a bosszúszomjas Atya kielégítése és lecsillapítása végett, se nem az, hogy valami féle sátán által jogosan követelt váltságdíjat kifizessen, hanem az a helyes válasz, hogy Jézus így bizonyította be a világnak, hogy bűnösek vagyunk, és így mutatott példát tökéletes engedelmességből az Atya iránt.
    Megjegyzendő még, Jézus maga mondta, hogy bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra felépítem azt -saját testének templomára mondta. Vagyis hogy ha megölik őt, ha lebontják testének templomát, Jézus harmadnapra saját isteni erejéből felépíti testének templomát, vagyis saját isteni erejéből feltámad a halálból, és ezt az ellenségei nem fogják tudni megakadályozni.
    Most valóban kiderült, micsoda setétagyú társaság az emberiség, hiszen az ártatlan Jézust halálra ítélte és keresztre feszíttette a saját népe.

    Válasz
    • Bedő Zoltán

      Isten a történelem folyamán embert soha nem hagyott el, sem életében, sem halálában. Jézussal azonban meg kellett ezt tennie, mivel magára vette az emberiség bűneit és azonosult velük. Ártatlansága folytán viszont igazságtalanság lett volna, ha a sír fogságában marad, ezért feltámasztotta őt, így egyúttal azt is bebizonyítván, hogy hatalma van a halál fölött.

      Válasz
    • Senkise

      Annyit tennék hozzá a tisztelt előttem szólók írásaihoz, hogy az ószövetségi bosszúálló istenkép teljességgel téves. Istenhez nem tartozik emberi “egó”, illuzórikus én-képzet, ezáltal lehetetlen Őt megsérteni, megbántani, dühöt, haragot kelteni vagy bosszúvágyat ébreszteni Őbenne. Hozzá nem tapad bűn, senki bűne, ezért mindenkor feltétlen és végtelen módon szeret bennünket és mindent ami a teremtés része. Eképpen a bűnöket törvény szerint követő büntetés sem Istentől ered. Mikor negatív, önös indíttatásból vétkezünk, az saját lelkünkben képez lenyomatot, melyet csak az őszinte megbánás és valamiféle vezeklés vagy a megbocsájtó szeretet törölhet el.
      A duális Isten-sátán felfogás abszolút helytelen. A sátán ilyetén fogalma azt sejteti, mint ha Istennek a gyakorlatban kihívója, versenytársa lenne, ami nyilvánvaló képtelenség. Ha elfogadjuk a sátán, a gonosz létezésének képzetét, azt is el kell fogadnunk hogy ez is az Úr teremtésének része, márpedig Isten nem teremtett gonoszságot, vagyis a sátán nem lehet önálló létezéssel bíró valamiféle entitás, csupán hatalmas sötétség, mely kizárja, kirekeszti a Fényt, a szeretetet.
      Ahogyan a hideg-hő esetében a hideg, a sötétség-fény esetében a sötétség, a hazugság-igazság esetében a hazugság sem bír önálló léttel, csupán valaminek a hiányát jelzik, a sátán sem önállóan létező hatalom. Ezért még a legkisebb gyertya lángja is képes eloszlatni a sötétet és a legkisebb szeretet fénye is eltörölheti a bennünk lévő sötétséget.
      Tisztelettel

      Válasz
    • Mikulás

      Úgy tűnik a katolikus-protestáns teológiai nézet eltérések, azaz eltérő teológiai nézetek okozzák, hogy Bedő Zoltán Úr és én másként látjuk a dolgokat. Épp most néztem interjút egy protestáns hitről katolikus hitre tért emberrel (interjú címe – jútúbon stb elérhető – “Journey Home – 08-22-2011 – Former Pentecostal – Marcus Grodi with Brent Stubbs” – Marcus Grodi vendége Brent Stubbs, pünkösdi vallásról áttért katolikus). Stubbs komoly protestáns teológiai képzettséggel rendelkezik (Mikulással ellentétben, mert én csak egy kezdő teológus vagyok), és Stubbs szerint a helyettesítő büntetés elve (penal substitution view of atonement) egyenesen Kálvin Jánosig nyúlik vissza (39:25 percnél beszél erről az interjúban), viszont ellentétes a Katolikus Egyház felfogásával, és ellentétes a Korai Egyház (a kereszténység első néhányszáz éve) felfogásával. Tehát ez egy Reform-kori teológiai elképzelés amivel a Katolikus Egyház nem ért egyet, mi katolikusok tévedésnek (eretnekségnek) tartjuk, de ugyanakkor a helyettesítő büntetés elve elég széles körben elterjedt különböző protestáns közösségek és teológusok körében.
      Tehát mi katolikusok nem hisszük, hogy az Atya büntette meg Jézust a mi bűneinkért, de Kálvinista Református testvéreink valószínűleg másként látják mint mi katolikusok.
      Hasonló képpen katolikus-református teológiai nézet eltérések lehetnek abban, hogy akkor most tulajdonképpen az Atya támasztotta fel Jézust a halálból, vagy pedig Jézus saját erejéből támadt fel. A Katolikus Egyház szerint Jézus maga, mivelhogy Jézus maga is Isten, képes feltámasztani másokat (Lázár, Jairus leánya), és képes önmaga erejéből feltámadni saját halálából is, tehát Jézust nem az Atya támasztotta fel hanem saját erejéből támadt fel a halálból. De lehet, hogy Protestáns testvéreink és Protestáns teológusok ezt is másként látják.

      Válasz
      • Nyilas

        Kedves Mikulás úr.
        Kálvinista Református testvérei soha nem mondtak olyat, hogy az Atya megbüntette Jézust a mi bűneinkért.

        Válasz

Hagy egy Válaszot Senkise-ra Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük