Nem engedik el a kezünket

A nemrég Zágonba látogató Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese válaszolt a hatáskörét érintő kérdéseinkre. A kormány nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős tárca nélküli minisztere szerint minden segítséget megadnak az erdélyi magyarságnak azért, hogy szülőföldjén megmaradhasson, beleértve az anyagi és jogi támogatást is.

– Az utóbbi években Romániában körmönfont módon az igazságszolgáltatást használják a magyarok jogfosztása és kisemmizése eszközéül. Sajnos, hosszasan sorolhatnánk ennek tényleges eseteit a középületek magyar feliratainak levetetésétől, a magyar és székely zászló használatáért kirótt büntetéseken keresztül, a gyulafehérvári Bat­thyáneum könyvtár visszaszolgáltatásának megtagadásáig, illetve a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium újraállamosításáig. Mit tehet a magyar kormány a kialakult áldatlan helyzet igazságos rendezése érdekében?

– Természetesen minden segítséget megadunk az erdélyi magyarságnak azért, hogy szülőföldjén megmaradhasson, beleértve az anyagi és jogi támogatást is. Külön jogvédő irodákat működtetünk, amelyek segítenek az itteni vagy európai igazságügyi fórumokon zajló ügyek megoldásában. Ezen kívül a magyar kormány teljes politikai, a külügyminisztérium pedig teljes diplomáciai súlyával tett, tesz és fog tenni hathatós lépéseket azért, hogy ezek a jogfosztások megszűnjenek.

– Van-e tudomásuk arról, hogy legújabban a székelység kezébe részben visszakerült erdővagyont is kikezdték? A pénzügyi hatóság például az ozsdolai közbirtokosság birtoklevelének az eltörlését kéri, ami, ha megtörténik, veszélyes precedenst teremt. Vannak-e eszközeik ezen újabb magyarellenes intézkedések megtételének a megakadályozására?

– Tudunk róla, és ugyanúgy, amint a vissza(nem)szolgáltatások esetében tettük, jogsegélyben és diplomáciai támogatásban részesítjük az érintetteket. A magyar állam itt, valamint a nemzetközi fórumokon is segíteni fog, hogy a székelyföldi magyarságot ne lehessen megfosztani erdeitől, amik egyébként a megélhetésének, és így megmaradásának egyik zálogát jelentik.

– Tettek-e lépéseket székely politikai foglyaink, Beke István és Szőcs Zoltán mielőbbi kiszabadítása érdekében?

– Jogsegélyt biztosítottunk, ugyanakkor a legmagasabb rangú magyar személyiségek látogatják meg rendszeresen őket a börtönben, ami egyértelmű jelzése annak, hogy figyelemmel kísérjük sorsuk alakulását.

– A Brassói Táblabíróság jogerős ítélete értelmében el kell távolítani a székely és a magyar zászlót a Kovászna megyei önkormányzat tanácsterméből. A Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő által velük együtt adományozott német, izraeli és amerikai zászló azonban maradhat. Hogyan viszonyulnak ehhez a diszkriminatív és Magyarországra nézve sértő ítélethez?

– Ugyanúgy, mint a hasonló, eddig felsorolt vagy fel sem sorolt ügyek esetében. Anyagi, jogi és nemzetközi diplomáciai segítséget nyújtunk szükség esetén az érintetteknek. Ezen kívül minden létező magyar–román fórumon felvetjük ezt a kérdést, hiszen elképzelhetetlen, hogy valakit azért bírságoljanak meg, mert a közösségéhez való tartozását kifejező jelképeket, esetünkben a zászlót használja. A különböző nemzeti közösségekhez való tartozást kifejező jelképek használatának ugyanis az Európai Unióban természetes kellene lennie. Éppen ezért Magyarországon elképzelhetetlen, hogy a gyulai románságot hátrányos megkülönböztetés érje amiatt, hogy kitűzi a román zászlót.

– Növekvő aggodalommal tölt el minket a kárpátaljai magyar testvéreink sorsának egyre nehezebbé válása. Van-e remény ennek jobbra fordulására?

– Véleményem szerint az ukrajnai választások után mérséklődni fog a jelenlegi ultrasoviniszta politika. Ezzel ugyanis a Porosenko-féle hatalom próbálja elterelni a polgárok figyelmét a regnálásuk által előidézett gazdasági, politikai és társadalmi csődről. És számunkra elfogadhatatlan, hogy a kárpátaljai magyarság is ennek áldozatául essék. Annál is inkább, hogy Magyarország sokat tett a jó magyar–ukrán viszony érdekében. Elsőként ismertük el a függetlenségüket, oltóanyagot biztosítottunk számukra, amikor erre nem volt pénzük, és az árvizek utáni újjáépítésből is kivettük a részünket. És nemcsak a magyarokon, hanem minden Kárpátalján élő nemzeti közösségen segítettünk. Éppen ezért vérlázító, amit az ukrán kormány – mások mellett – a magyarokkal is művel. Biztosíthatom azonban önöket, hogy a többi nemzetrészhez hasonlóan a kárpátaljai magyarság kezét sem fogjuk elengedni. És amíg nem vetnek véget a jogfosztásuknak, megakadályozzuk a további kapcsolódási pontok létrejöttét Ukrajna és az Európai Unió, illetve Ukrajna és a NATO között. De addig is a lelkészek, tanárok és orvosok fizetésének a nagymértékű kiegészítésével, gazdaságfejlesztéssel, óvodák, iskolák építésével és anyagi támogatásával próbálunk a sanyarú sorsukon enyhíteni.

– Miniszterelnök-helyettes úr, végezetül arra kérjük, mondjon néhány biztató szót a magyar jövőt illetően.

– Hála a Jóistennek, Magyarország gazdasága lendületben van, és ez megteremti annak a lehetőségét, hogy a külhoni magyarságon is segíteni tudjunk, a jelenlegi kormányban pedig az akarat is megvan ehhez. Ennek érdekében, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem fenntartásán és fejlesztésén, valamint óvodák és iskolák felújításán, illetve építésén túlmenően, a gazdaságot is elkezdtük fejleszteni.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó