Ceaușescu kommunista diktatúrájában, amikor az ország megfélemlített lakossága mai ésszel felfoghatatlan fizikai és szellemi nyomorban tengette mindennapjait, akadt egy bátor lelkész, aki Istenbe vetett hitébe kapaszkodva végre kimondta az igazságot, és ezzel rést ütött a hallgatás falán.
És ettől a pillanattól kezdve többé nem lehetett elnémítani. Folyamatosan tájékoztatta híveit és rajtuk keresztül a nagyvilágot az ellene irányuló hatósági intézkedésekről, amelyek során Ceaușescu pribékjei nem riadtak vissza a fizikai erőszak alkalmazásától sem.
Gyülekezete erőt merített példa nélküli kiállásából, és legyőzvén a kommunizmus sötét évei alatt belésulykolt rettegést, összezárt körülötte. És már hiábavaló volt a hírhedt securitate (politikai titkosrendőrség) ügynökeinek és a milícia verőlegényeinek kegyetlen fellépése, az egyszer kiegyenesedett emberek derekát már nem tudták újra meghajlítani. Az ellenállás híre pedig futótűzként terjedt, és hallatán a soknemzetiségű város lakossága egyként csatlakozott magyar ajkú sorstársaihoz. Így vette kezdetét Temesváron a végül országos méreteket öltött népfelkelés, amelynek szikrája Tőkés László református lelkipásztor, kiindulópontja felekezetének belvárosi temploma volt.
A ránk minden utcasarkon leselkedő veszély ellenére azokon a felejthetetlen napokon örömmámor uralkodott el rajtunk. Boldogok voltunk, hogy úrrá tudtunk lenni a félelmünkön. Hogy átléptük az ellenszenv és bizalmatlanság közénk mesterségesen felhúzott korlátait, és magyarok, románok, együtt vonultunk utcára, és adtunk hangot követeléseinknek. Hogy közös erővel szétszaggattuk a kommunizmus testünket-lelkünket fogságban tartó bilincseit, és szabad emberekké váltunk.
A jóleső kábulat azonban nem tartott sokáig. Kijózanított az éjszakánként felugató fegyverek vérfagyasztó zaja. Az általuk kiontott emberi életek miatt érzett fájdalom és felháborodás. A népharag hátán hatalomba kerülőknek az idő múlásával növekvő gőgje és pökhendisége. A naponta tetten érhető történelemhamisítás és egymásra uszítás újrakezdett gyakorlata. Éppen ezért a lázadást nem hagyhatjuk abba, amíg félre nem állítjuk, és el nem számoltatjuk a visszarendeződés felelőseit, szellemi utódait. És addig 1989 decemberének hősi halottjai sem nyugodhatnak.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó