Dedikálás zenei aláfestéssel. A széken ülve Farkas József egykori erdész, a történetek javának elmesélője látható

Családias hangulatú, hegedűjátékkal és nótaszóval fűszerezett író-olvasó találkozónak adott otthont csütörtök este az uzoni Erdélyi Lajos Könyvtár előadóterme.

A szépszámú érdeklődők megismerkedhettek Préda Barna második, Azok az évegcsűri legények címet viselő, frissen megjelent könyvével, melyet elsőként a nagyközségben mutattak be.

Préda Jenő zalánpataki muzsikus, a kötet egyik szereplőjeként is jelen volt az eseményen. Az öreg hegedűjét is megszólaltatta Préda Barna kíséretében, hogy meséljen a Nyír-oldal és Csukjon-tető közötti völgyben meghúzódó piciny település és a benne eltöltött kilencven esztendő történéseiről. Ez pedig oly szívhez szólóra sikeredett, hogy a 85. életévét taposó Farkas József, a szerző szintén szereplőként jelen lévő nagytatája dalra fakadva engedett utat szülőfalujához fűződő érzelmeinek. Példáját a hallgatóság is követte.

A nótázás végeztével Ballai Tímea Barbara könyvtáros köszöntötte az egybegyűlteket, majd a lektorálását és korrektúráját ellátó dr. Péter Sándor ismertette a könyvet, műfaját személyes élményekkel átszőtt krónikaként határozván meg. Olyan humoros történetek füzéreként, amelyeket a mindennapok valósága szült ugyan, azonban a munkában edzett zalánpataki ember gondolkodásmódja és szárnyaló képzelete formált kerekre. Így nem véletlen, hogy egy vonzó falukép kerekedik ki belőle.

A fiatal, immár kétkötetes szerző a magyar történelem és szülőfaluja nagytatája jóvoltából megismert szeretetét, a benne lakó, nehéz sorsú, de végtelenül becsületes és segítőkész emberek iránti tiszteletet, valamint az általuk meséltek jellem- és tudatformáló erejét jelölte meg a könyv megírásának kiváltó okaként. Nem szerette volna ugyanis, hogy mindezen értékek hordozóik jobblétre szenderülésével eltűnjenek, és az egykor Évegcsűr nevet viselő Zalánpatak csak az itt időnként megforduló Károly herceg révén éljen a köztudatban.

A kötetet sajátos nyelvezetének íze és hangulata teszi egyedivé, valamint a csupán négy elemit végzett, azonban magát tengernyi olvasmánnyal pallérozó helyi polihisztor, Karácsony János benne helyet kapó költeményei. A történetek java pedig Farkas Józseftől származik, aki erdészként folyton emberekkel állt kapcsolatban, és a tőlük hallottakat raktározta el, majd az eredeti zamatukat megőrizvén adta tovább. „Csillagfényes nyári estéken kiültünk az öreg tornácos boronaház küszöbére, és ott szívtam magamba nagytatám történeteit és a határból beáradó friss szénaillatot” – idézi fel a könyv utószavában unokája.

A leírtak érzékeltetése végett álljon itt néhány sor Préda Jenő bácsi, az egykori népi zenekar prímásának címadó visszaemlékezéséből: „Hát valóban nem volt könnyű az élet a Szállas-pataka mentén. Az emberek nehéz, kemény munkával tudtak kenyeret tenni a gyermekeik szájába. Fát vágtak, hamuzsírt főztek, szenet égettek, lent, cukorrépát, terebúzát termeltek, vették, kapálták, őrizték, éjt nappallá téve fáradoztak…”

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó