A kézdivásárhelyi, 19 éves Bartók Rebeka tizennégy társával versengett a szépségkirálynői koronáért augusztus 10-én, a Magyarok Világszépe verseny döntőjén, a budapesti Klauzál téren, ahonnan II. udvarhölgy címmel tért haza. Ami érthető, hiszen természetes szépséggel megáldott, de ugyanakkor szerényen magabiztos és kedves. Boldogsággal telve mesélt nekünk élményeiről, álmairól, a szépség titkáról.
– Mikor hallottad először, hogy szép vagy?
– A legelső emlékem, mikor azt mondták rólam, hogy szép vagyok, még óvodás koromban volt. Nemcsak a szüleim és a rokonaim, hanem társaim is megjegyezték szépségemet.
– Szerinted mitől szép egy nő?
– Ha magabiztos, ápolt és elfogadja magát olyannak, amilyen. Úgy gondolom, nem kell mindenki megfeleljen a mai szépségideálnak, ennél sokkal fontosabb a személyiség és a kisugárzás.
– Mi késztetett arra, hogy kipróbáld magadat a Magyarok Világszépe versenyen?
– Már kiskoromban is szerettem anyukám magas sarkú cipőjében a tükör előtt pózolni, mondjuk, ezt szerintem minden kislány elmondhatja magáról. Az egyik nagy álmom mindig is az volt, hogy kipróbáljam magam egy szépségversenyen. Szerettem volna betekintést nyerni ebbe a világba, látni, megtapasztalni, hogy milyen is lehet egy ilyen szintű megpróbáltatáson részt venni. Kíváncsivá tett, ki akartam próbálni magam, hogy meg tudom-e állni a helyem, megfelelek-e az itt elvárt követelményeknek.
– Hogyan készültél a versenyre? Miből állt egy napod?
– Részt vettem egy képzésen Csíkszeredában, amit Blága Tünde szervezett. Tőle nagyon sokat tanulhattam, a tábor és a verseny alatt is számíthattam rá mindenben, támogatott, ami hatalmas erőt adott. Ő tavaly és tavalyelőtt is részt vett a Magyarok Világszépe versenyen, és az ott szerzett tapasztalatát osztotta meg velem, velünk. A képzés alatt megtanultam magas sarkú cipőben járni, az öltözködésről és a sminkelésről is szerezhettem alapismereteket. Önismereti tréningen is részt vettem, ahol az önbizalmam erősödött meg. A verseny előtti hetekben érettségiztem, így inkább a tanulással voltam elfoglalva, de próbáltam egészségesen étkezni, illetve minden nap időt szakítani egy kevés sportra is.
– II. udvarhölgy lettél. Számítottál arra, hogy ilyen szép eredménnyel térsz haza?
– Nem számítottam dobogós helyre. Inkább tapasztalatszerzés és magam kipróbálása volt a cél. A tábor alatt az fogalmazódott meg bennem, hogy kerüljek be a top 10-be. Ez volt a legelső szépségverseny, amin részt vettem, így tapasztalat hiányában nem reménykedtem abban, hogy dobogós helyezést elérjek. A felkészítő tábor nagy élmény volt számomra. Több barátot is szereztem, a szervező Fásy Ádám és csapata mindent megtett azért, hogy jól érezzük magunkat, és hogy jól szerepeljünk.
– Hogy érzed magad így a verseny után?
– Úgy érzem, most sokkal több önbizalmam van, mint a verseny előtt. Hatalmas élménnyel tértem haza, nagyon jól estek a támogatások és a gratulációk. Örülök, hogy büszkék rám idehaza az emberek.
– Mi a kedvenc elfoglaltságod?
– Az olvasás és a zenélés. Nyolc éve tagja vagyok a kézdivásárhelyi Tanulók Klubja Fúvószenekarának fuvolásként. Nagyon sokat olvasok, bármit elolvasok, ami felkelti az érdeklődésemet.
– Hiszel az igaz szerelemben? Milyen társat tudnál elképzelni magad mellett?
– Hiszek, számomra a tökéletes társ megbízható, őszinte, hűséges és művelt. Olyan párt tudok elképzelni magamnak, aki a fenti tulajdonságokkal rendelkezik.
– Mik a terveid a továbbiakban?
– Szeretném több szépségversenyen is próbára tenni magam, persze, ha a tanulás mellett jut idő rá, mert ősztől első éves hallgató leszek a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán.
– Mit tanultál ebből az időszakból?
– Nagyon sok ember azt gondolja, hogy a szépségversenyeken csak a külső adottságok számítanak, de nemcsak a kifutón kell szépnek lenni, hanem a mindennapokban is. A szépség belülről is jön, ezért is fontos a kisugárzás, a személyiség. Elégedettek kell lennünk magunkkal, emellett fontos az alázat, a szerénység és segítőkészség. Azt gondolom, csak ilyen ember tud igazán szép lenni.
– Szeretnél valakinek köszönetet mondani?
– Több embernek is köszönettel tartozom, hogy részt vehettem ezen a versenyen. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy minden erejükkel támogattak és biztattak. Az ő támogatásuk nélkül nem vágtam volna bele a felkészülésbe. Sokat köszönhetek Blága Tündének, aki a felkészítő után a szárnyai alá vett, hitt bennem és támogatott. Nem utolsósorban köszönetet kell mondanom Fásy Ádámnak és csapatának, hogy a tábor ideje alatt jól érezhettük magunkat, és mindenben a segítségünkre voltak.
Tamás Réka / Székely Hírmondó