Nyakunkon az ünnepek …

Kézdivásárhely / Fotó: Krónika (archív)

Mielőtt megkezdenénk ezt a hosszú, téli ünnepsorozatot, melybe a végén még bele is lehet fáradni – Mikulás, karácsony, szilveszteri óévbúcsúztató, újév, víg farsangi napok, – nemrégtől a román vezetés egy különleges új ünneppel kedveskedik nekünk, erdélyi magyaroknak.

A kedves olvasó már sejti, hogy melyik lesz az, de azért említem nehogy valaki március 15-ére gondoljon, mert hatalmasat téved:  december elseje ez az ünnep, amely Erdély egyesülésének Óromániával hivatott  örök emléket állítani! És amelyet mi, magyar nyelvű nemzetiség is kötelesek vagyunk megünnepelni saját országunkhoz való lojalitásból, ellenkező esetben szeparatisták, szegregácionisták, revizionisták és horthysták valamint a román nemzet ellenségei lennénk! Amúgy mindenféleképpen azoknak vagyunk nyilvánítva, ahogy a következőkben bebizonyítom, csakhogy nem mindegy, milyen fokozatú ellenség besorolásba esel!

Csak úgy beszúrásképpen jegyzem meg: az, hogy mennyire furcsák ezek a magyar sorsok, amíg más nemzet az „egyesülését” ünnepli, addig mi magyarok a „szétdarabolásunkat” vagyunk kénytelenek megünnepelni, ha akarjuk, ha nem!

Ajánlom, tisztelettel most ne térjünk ki a szóban forgó egyesülés jogosságára vagy jogtalanságára, mert ez nagyon hosszúra nyúlna és arról már úgy nekünk, mint a normálisan gondolkodó világ nagy részének kiforrott meggyőződésünk van! Olyanformán vagyunk vele, mint amikor egy közösségben valaki lopott holmit birtokol, azt mindenki tudja, de különböző okokból senki nem vonja felelősségre még csak nem is említi fel! Majd eljön az a pillanat, mint a mesében, amikor egy gyermek elkiáltja magát:

Lásd meg világ esztelen, 

                                       Hogy a király meztelen! 

Inkább azt bogarásszuk meg, amit már sokszor megtettünk másfajta megvilágításban, hogy mi erdélyi magyarok, akár a kényszer hatására is van-e, amit megünnepeljünk ezen a napon?

Kezdjük a halnak a fejétől, ahonnan a büdösödés indul. Románia Alkotmányának első paragrafusa kimondja, hogy: ”Románia szuverén, független, egységes és oszthatatlan (nemzeti) állam!”

Hagyjuk a többi jellemzőit, habár mindeniket lehetne boncolgatni és foglalkozzunk csak a „nemzeti” kifejezéssel. A nemzeti állam azt jelenti, hogy az egész országnak az összlakossága román nemzetiségű. Esetünkben ez nem fedi a valóságot tekintve, hogy a lakossághoz hozzátartozik tizenhét nemzeti kisebbségi csoport, akiket az alkotmány első paragrafusa nem ismer el!

Igaz, hogy a további paragrafusok említést tesznek ugyan a kisebbségről, de ez nekünk csak gyenge vigasznak minősül.

Ezek után jogosan tesszük fel a kérdést, elvárható-e egy nemzeti kisebbségtől, hogy tisztelje és magáévá tegyen egy olyan többség nemzeti ünnepét, amely nemzetileg nem ismerte el őt?

Románia Hírszerző Szolgálatának (SRI) vezetője nemrégiben nyíltan kimondta, miszerint elsőrendű feladatuk harcolni a magyar radikális autonómisták ellen! Végülis az erdélyi magyarság ellen, mert ez minden magyarnak nemzeti ügye. Ezt számtalanszor be is bizonyították a petárdás terrorista ügy kreálásával, a magyar, székely zászlók és magyar feliratok üldözésével, megfélemlítések próbálkozásával. Ki tudja még mikkel, amiket nem lehet rájuk bizonyítani, de bőrünkön érezzük!

Újra felteszem tehát a kérdést, nem alaptalanul: tartozunk-e mi, erdélyi magyarok tisztelettel és lojalitással egy olyan nemzet ünnepe iránt, amely nyíltan ellenségévé nyilvánít bennünket és még csak nem is titkolja, hogy háborút folytat ellenünk?!

A politikai elit, a román média nagy részének segítségével magyargyűlöletet gerjeszt s azt felhasználja politikai és anyagi hasznok elérésére! Szavazatokat nyernek, politikai karriert biztosítanak maguknak és kormányt buktatnak nacionalista retorikával!

Nacionalista pártokat támogatnak, hallgatólagos beleegyezésükkel a magyar városok főterén randalíroznak és nyomdafestéket nem tűrő gyalázkodással illetik a magyarokat! A rendőrség pedig őket védi a magyarok ellenében, a gyalázkodókat védik a gyalázottak ellen! Úgy, ahogy a magyar többségű sportcsapatokat is alázzák és gyalázzák. A  hatóságok beavatkozása csak tessék-lássék, ejnye-bejnye, de-azért-nem-bánom-ha teszitek – féle hozzáállás!

Egy sepsiszentgyörgyi magyar nemzetiségű rendőr mondta el, aki most már nyugdíjas:

„Szigorúan kiadták parancsban, hogy védjük a „mocskokat”, mert ha valamelyiknek bántódása lesz, fejek hullnak. Voltak vagy százan, mind fiatalok, többségük lezüllött ember, pénzt kaptak mindannyian, a cirkusz után buszba ültették és elvitték őket, valahol megvendégelték! Sok ocsmányságot kikiabáltak a menetoszlopból, a szentgyörgyi lakosság éppen nagymiséről jött, gyerekek idős asszonyok, öregemberek, mindenki megbotránkozott az állati viselkedésükön. Pontosan mellettem a menetoszlopból kikiabált ki egy züllött képű fiatalember vékony kappanhangján, többször egymásután, helytelen magyarsággal: – Magyarok, sz … meg a … ! Úgy tettem, mint a többi rendőr, nem hallottam semmit, de lelkem fájt a megaláztatástól!”

Befejezésül újra felteszem a kérdést székely atyámfiai, vajon lealacsonyodhat-e egy mifajtánk annyira, hogy együtt ünnepeljen a gyűlölőivel? Azokkal, akik ellenünk harcolnak, tüntetnek, mocskolódnak, trágár beszédeket szórnak ránk! Kik elrabolták gyönyörű országunkat, lezüllesztették és most minket – székelyeket – próbálnak megsemmisíteni, mert mi vagyunk az utolsó ellenállás?

Feleljen a kérdésre mindenki magának!

Sebők Mihály

5 hozzászólás

  1. Pál

    Nekünk december elseje gyásznap.

    Válasz
  2. Rozsnyai László

    Soha.

    Válasz
  3. ZSolt

    Nem, nem, soha !!!

    Válasz
  4. Europai.

    Mit lehet írni,milyen hozzászólást,szerintem csak annyit,hogy már szégyen érzet sincs,pedig ez hal ki az emberből utoljára és akkor már nem ember az ember.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük