Fotó: Musai-Muszáj – Facebook-oldala

Tisztelt Emil Boc polgármester úr!

Ma, február 21-én, az anyanyelv világnapján, kereken két évvel a többnyelvű helységnévtáblák ellen folytatott küzdelmének elvesztése után fordulunk Önhöz.

Felkavarónak találjuk, hogy Ön – az AFGI (Jogvédő Csoport az Identitás Szabadságáért) ezirányú kérésére adott válasza szerint – nem hajlandó kiírni magyarul a Polgármesteri Hivatal és a Helyi Tanács nevét a városháza épületére, csak ha a bíróság kötelezi erre.

Értetlenük állunk válasza előtt. Amint azt a többnyelvű helységnévtáblák ügyében a bíróság is tisztázta, Kolozsváron teljesül a helyi közigazgatásról szóló törvényben meghatározott 20%-os jogi küszöb a magyar nyelv vonatkozásában – tekintve, hogy azt az 1992-es népszámlálás szerint kell értelmezni, amikor a magyar közösség számaránya meghaladta a 22%-ot.

Az a magatartás, amely a magyar neveket és szavakat akár kiretusálni sem restell, mélyen megalázó a város ötvenezer magyar lakosára nézve, de ugyanannyira lekicsinylő és sértő a román többségre nézve is. Ki gondolhatná ma Kolozsváron, hogy a város román többségű lakosságát a magyar nyelv nyilvános használata sértené, felháborítaná? Ugyan kik lehetnének azok, akik a polgárok egyenjogúságát személyes veszteségként élnék meg?

Kérjük, erősítsen meg abbéli hitünkben, hogy anyanyelvünk nyilvános használatában el tudjuk kerülni, hogy ismét perre jussunk az Ön által képviselt hivatallal.

Az, hogy Ön évente egyszer „jónapot”-tal is köszön a város magyar lakóinak, akik viszont minden egyes hivatalból kiírt magyar szóért Önt a mai napig perelni kénytelenek, megkérdőjelezi, hogy Ön valóban minden kolozsvári polgármesterének tekinti-e magát.

Kérjük, akkor tisztelje meg jelenlétével az ünneplő kolozsváriakat március 15-én, amikor nem áll szándékában újabb perbe kényszeríteni a magyar közösséget. Nem jövendőbeli felperesekként szeretnénk megtapsolni szavait.

Csak őszinte, átérzett „jónapot”-nak van helye március 15-én.

Tisztelettel,
a Musai-Muszáj mozgalom