Világos, nem? Ha egyszer román volt. És azt tudta, hogy ezt a Babeș–Bolyai Tudományegyetem „tudós” rektora, Ioan-Aurel Pop állítja? Aki történész, meg akadémikus, meg minden.

Riporter: Magyarország az örökség európai évét, 2018-at Corvin Mátyásnak szentelte, akit az elkövetkező időszakban az egész Kárpát-medencében megünnepelnek. A romániai történelemkutatási intézményeket is felkérték, hogy csatlakozzanak ehhez a kezdeményezéshez?

Ioan-Aurel Pop: Igen, érdemes ismerni Corvin Mátyás király életét és uralkodását, de nem azért, mert ezt a mai magyar politikusok szorgalmazzák és nem is a jelentéktelen ürügy (megkoronázásának 560. évfordulója) miatt, hanem egyszerűen azért, mert a kollektív emlékezetünkről, olyan országok és régiók múltjáról van szó, melyek hajdanán e nagy reneszánsz uralkodó fennhatósága alá tartoztak.

Mátyás király egy középkori metszeten

A magyar és a román történetírás még mindig két párhuzamos világ. Ha történnek is közös kutatások román és magyar szakemberek részvételével, ezek a legtöbbször egyéni, nem pedig intézményi erőfeszítések eredményei, holott a két ország akadémiái között még mindig működik egy kétoldalú történészi vegyes bizottság.

– Az RMDSZ egyik meghatározó vezetője azt állította – egyáltalán nem elegánsan –, hogy a magyar közösség számára a centenárium (Kelemen Hunor RMDSZ-elnökről és az 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés 100. évfordulójáról van szó – a szerk.) éve nem ok az ünneplésre. Ön szerint különösen az erdélyi, illetve az egész országban élő románoknak lenne okuk megünnepelni Corvin Mátyás Magyarország trónjára lépésének (1459. február 14.) 560. és kolozsvári megszületésnek (1443. február 23.) 575. évfordulóját? Mit jelentett a románoknak Corvin Mátyás?

– Egyes magyar vezetők még az ön által felidézetteknél is kevésbé elegáns  szavakat használtak. Pedig az RMDSZ és más romániai magyar szervezetek vezetőinek tudniuk kell, hogy a Nemzeti Ünnep megtisztelése bármelyik ország polgára számára kötelesség. Itt nem arról van szó, hogy valakinek örömre vagy bánatra van-e oka, hanem közjogi és állampolgári kötelességről.

Ha a románok elmélyednének a XV. század történelmében – de ki tenne még ilyet és miért? –, akkor lenne okuk Corvin Mátyással kapcsolatosan ünneplésre, megemlékezésre, elgondolkodásra. Nemcsak kolozsvári születése, nemcsak román–magyar származása, nemcsak a Nyugattal meglévő kapcsolatai, nemcsak a kereszténység védelme, nemcsak birodalmi álmai miatt, de III. (Nagy) István (Ştefan cel Mare) elismert erdélyi birtokai, a feleki (néhány lépésre Kolozsvártól) román püspökség/érsekség/metropolia Mátyás alatti megalapítása, a bizonyos körülmények között neki tulajdonított „románok királyocskája” (Valachorum regulus) becenév miatt, azért a támogatásért, amit III. István nyújtott fiának, Corvin Jánosnak, hogy megszerezze Magyarország trónját és így tovább.

A Corvin Mátyás és a Kárpátokon túli román fejedelmek közötti kapcsolatok még kevéssé kutatottak és ismertek, mint a nagy király erdélyi románoknak nyújtott adományai vagy a máramarosi és nemcsak ottani ortodox klérussal szembeni toleráns politikája. Nekünk nem a mai nemzeti és politikai érzelmeinktől függően kell megközelítenünk a Hunyadi nemzetségből származó királyt, hanem a saját korát, eszméit és lehetőségeit szem előtt tartva. Akkoriban teljesen más intenzitással élték meg az etnicitást, mert a keresztény világhoz, egy bizonyos társadalmi réteghez, egy régióhoz és más hasonlókhoz tartozás állt az első helyen. Ez nem azt jelenti, hogy az emberek nem voltak tudatában a nyelvi, felekezeti, szokás- és hagyománybeli különbözőségeknek. Magáról Mátyásról egy XVI. századi lengyel humanista szerző azt mondta, hogy III. István követeinek fogadásakor a király – állítólag – félbeszakította a tolmácsot és azt mondta, hogy ha ez az ő nyelvük, akkor nincs szüksége tolmácsra, mert ez volt az ősei nyelve is. Nyilvánvaló, hogy nem az etnicitás volt az első, de azért akkor is számított…

– Kutatásai azt bizonyítják, hogy Corvin Mátyás király tudatában volt az ősi Dácia történelmi örökségének. Lehet ebben a korszakban egy „dák tervről” beszélni?

– Nem tudom, hogy mennyire volt tudatában annak, amit „történelmi örökségnek” nevez, de tudott Dáciáról. A király humanista neveltetésben részesült és a tanult reneszánsz ember ízlésével rendelkezett. Erről a lenyűgöző Corvina könyvtár alapítása is meggyőzhet. Mátyás tudatában volt római örökségének és annak, hogy a rómaiaktól származik, ami aztán arra sarkalta, hogy parancsot adjon képzeletbeli és szellemes családfája megalkotására.

A római Corvin családból származtatás nyilvánvaló hamisítás, de maga a római származás nem, és ez – minden kétséget kizáróan – apja nemzetségének román eredetéhez kötődik. Más szóval, ha a románok a rómaiaktól származnak – ami minden korabeli humanista számára köztudomású volt –, akkor a román eredetű király szintén a rómaiaktól származott.

A hamisítás a család felkutatásában volt, amelyet kapcsolatba kellett hozni a Basarabok címeréhez hasonló gyűrűs holló címerjelképpel. Valójában Hunyadi János nem tudhatta, hogy egyszer majd Corvinná nyilvánítják, a Corvin nevet pedig hivatalosan először a fejedelem unokája, Mátyás fia, nevezetesen János viselte. Mátyás idejében élesztették újra a humanista szerzők a Római Birodalom korszakában érvényes archaizált helyneveket, Dáciát, Pannóniát, Moesiát, Raetiát és a többit. Ennek megfelelően egyes nyugati kancelláriákban Dáciának nevezték Erdélyt, Havasalföldet és Moldvát, a Mátyáshoz, vagy III. (Nagy) Istvánhoz hasonló vezetőket pedig egyes nyugati fejedelmek – még a késői keresztes háborúk idején is – „Dácia királyainak” vagy „vezéreinek” tekintették.
Nem nemzeti, hanem reneszánsz és keresztény értelemben beszélhetünk „dák tervről”.

– Idén a Kulturális Örökség Európai Éve van, ön szerint Romániában miként kellene jobban hasznosítani Corvin Mátyás korszakának örökségét? Miként hasznosíthatná Kolozsvár  például a szülőházat  vagy az itteni látogatásaival kapcsolatos számos legendát ?

– Mátyás királyt röviden Magyarország királyának nevezték, de ugyanakkor Horvátország, Dalmácia, Bosznia, Szlavónia, Szlovákia (? – a szerk.), Erdély és egyebek királya is volt, vagyis mai szóhasználattal élve „nemzetközi” uralkodó volt. Egyformán jelkép a magyarok és a románok számára, és az lenne a természetes, ha nem megosztana, hanem egyesítene minket. Ez pedig a tőle vagy a korából megmaradt örökség hatékony hasznosításával kezdődhetne.

Az a ház, ahol megszületett (a Mech-ház, akkoriban fogadó, most a Művészeti és Iparművészeti Egyetem csinos reneszánsz stílusú épülete) egy kolozsvári szász (német) tulajdonában volt, és még mindig nagyon jó állapotban van. (Nem világos, hogy a szerző mire alapozza a háztulajdonos etnikai besorolását, hiszen „Szádeczky-Kardos Lajos történész a Mátyás-szoborcsoport felállítása előtt levéltári források alapján újra beazonosította Mátyás király szülőházát, illetve feltárta a ház történetét [Szádeczky L., 1901]. A kor nemzetiségi viszonyait tükrözi, hogy fontosnak tartotta hangsúlyozni: »Így Mátyás király nem a szász Kolb István, hanem a magyar Méhffi Jakab házában született [kiemelés az eredetiben]«”; a teljes idézet forrása – a szerk.).

Ezen érdemes elgondolkodni: egy román fejedelem (és magyar nemes) fia egy német házában születik meg, és Magyarország királya lesz belőle! Ez európai jelképpé teheti, és nem szabad kizárólagos nemzeti korlátok közé szorítani.

Arról már nem is beszélve, hogy Ioan Fadrusz (Fadrusz János – a szerk.) – a híres szobrot 1900 környékén elkészítő szobrász – Pozsonyban, Szlovákia jövendőbeli fővárosában született!

– Markus (helyesen: Marcus – a szerk.) Tanner történész Corvin Mátyásnak szentelt könyve – The Raven King – előszavában azt állította, hogy Romániában „ellenségesen viszonyulnak Corvin Mátyás emlékéhez”, ezt a szobor Funar-korszak alatti helyzetével példázva, amikor régészeti ásatásokkal vették körül, a környéken lévő padokat pedig a (román – a szerk.) zászló színeire festették. Ön szerint most is létezik ez az ellenségesség?

– Én már nem érzékelem ezt! A múltban mindkét fél részéről létezett ez  a kizárólagosnak tartott jelképek miatt,  de azok az idők – szerencsére – már elmúltak. Azóta a király szobrát romániai és magyarországi pénzekből felújították, újbóli felavatásán pedig a magyarországi és a romániai művelődési miniszterek egyaránt magyarul beszéltek anélkül, hogy ellenségességet tapasztaltak volna a többségi lakosság részéről. Nem tudom, hogy Közép- és Délkelet-Európában hány helyen történik ilyesmi!

– Corvin Mátyás egy vlach család leszármazottja, akiből Magyarország és Európa egyik legfontosabb királya lett. Milyen leckét hagyott ránk a Románia és Magyarország közötti mai kapcsolat kontextusában?

– A lecke az, hogy bölcsesség és békesség kell. Kár, hogy még nem vagyunk képesek felfogni az üzenetét. Igaz, hogy egyes románok – néhány 1918. utáni feszült pillanatban – kiviselték magukat (újabban főleg Gheorghe Funar polgármester alatt), de egyes magyarok sem voltak nagylelkűbbek, hanem kizárólagosak, lekezelőek, arrogánsak voltak Mátyás „magyar király” dicsőítésében.  Ezeken az ünnepségeken, különösen a XIX. század óta, a „szolgának” született „vlach alattvalói nemzetségnek” semmilyen helyet, semmilyen szerepet sem biztosítottak. Amikor nem sértegették a románokat – ilyenfajta alkalmakkor –, akkor a legjobb esetben is semmibe vették őket.
Márpedig nem lehet, hogy ne hasznosítsuk és ne becsüljük meg azokat a jelképeket, melyek közelebb hoznak bennünket egymáshoz és képesek egyesíteni minket.

Mátyás sok nemzetség és hit felett uralkodott, és képes volt megőrizni az egyensúlyt a térségben. Azt hiszem, hogy tudni kellene – nemcsak a történészeknek – mindent, amit csak lehet a királyról és a korszakáról, a mai közvéleménynek át kell vennie az egyensúlynak, a megfontoltságnak, a megértésnek ezt a nagylelkű leckéjét, mert sol lucet omnibus („A nap mindenkinek süt”).

Remus Florescu (Adevărul – Főtér) / Háromszék

6 hozzászólás

  1. Névtelen

    Csak azt kérdezném, hogy milyen származék ez az újságíró,aki Mátyás királyról szeretne írni. A származás nem származék !

    Válasz
  2. ösdák

    Ennek az ostoba semmiházinak bemondásait hallgattam egy pár magyarellenes tv.csatornákban, amelyekben nagyobb butaságokat, hazugságokat gagyogott össze-vissza, mint aki most szállt volna le Csauseszku által kreált történelemkönyvéröl. Ne feledjük, Mátyás fennhatosága alayy volt Moldva és Vlahia hiszen az oláhok még arra sem voltak képesek megvédeni fejedelemségüket az oszmánokkal szemben.
    Ez az alak most feljövöben van, rosszabb lesz mint Funár v. Vádim.

    Válasz
  3. Gorcsa

    Szegény Mátyás király! Annyi mindent ráfogtak már, annyiféle származással meggyanúsították! Ezt még talán elbírja valahogy. Gondolom, forog a sírjában. De azért ne feledjük: MAGYAR KIRÁLY VOLT. Ez biztos. A többi mellébeszélés.

    Válasz
  4. antal m.

    A helyi sajtóban jelent meg /H.N.2O18.március 2-án/,,Körbejárva az 1918-as román nemzeti kiteljesedést,, Simó Márton ismerteti ,Lucián Boia ,,In jurul marii uniri de la 1918,, című művei szerinti részletett:
    ,,A román egység kíteljesedésének, Nagy Románia létrejőtének százéves évfordulója alkalmából Lucian Boia előbb rákérdez arra, hogy valóban egyesültek-e a románok, aztán ráközelít a Kelet és Közép-Európában illetve a Balkánon élő népekre. Konklúzió gyanánt-a záró dolgozatban- egymás mellé,pontosabban egymással szemben helyezi 1918 december 1-jét és 192o.június 4-ét- a románok örömünnepét a kinyilvánított egyesülési szándék alkalmával Gyulafehérváron és a magyar nemzet gyászát,amely ekkor a trianoni döntés által elvesítette területei többségét, meg magyar ajkú népessége egyharmadát.,,
    Érdekes az, hogy még vannak hiteles román nemzetűségi történész tudósok akik a valóságot szeretik le közölni-állítani! Ezeket becsüljük-értékeljük!.

    Válasz
  5. zoltán

    A románok jó esetben is a rómaiak rabszolgáinak a leszármazottai, akiket hátra hagytak, amikor felbomlott a római birodalom.

    Válasz
  6. Tóducz

    A romák identitászavarból származó nevetséges romák kakadémikusi halandzsa.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük