A Ptk. hatályos rendelkezései által, valamint a román médiatörvény rendelkezései által is leszögezett válaszjogomnál fogva ezúton a Magyar Tudományos Akadémia, gyakorlatilag az összes számottevő magyar, erdélyi magyar és székely sajtóorgánumhoz eljuttatott és azokban le is közölt,  a székelységnek Magyarországon önálló nemzetiségként való bejegyzéséről kiadott állásfoglalására kívánnék reagálni. Felhívom a figyelmet, hogy a válasz le nem közlése jogsértő.

Állásfoglalás:

A Magyar Tudományos Akadémia (továbbiakban MTA) Társadalomtudományi Kisebbségkutató Intézetének 2017 decemberében kiadott, és idén nyáron széles médiakörnyezetben is ismertetett álláspontja szerint a magyarországi székely közösség nem felel meg a nemzetiségek elismeréséről szóló törvényi feltételeknek.

Az indoklás első bekezdésében az álláspont leszögezi, hogy a székelység, az uralkodó történettudományi, régészeti, néprajzi és nyelvészeti álláspontok alapján a modern magyar nemzet része.

Véleményem szerint ez az indoklás nem lehet a székelység önálló nemzetiségként való elismerése elutasításának indoka. A magyarországi ruszinok, szerbek, románok, németek, az összes, eddig bejegyzett nemzetiség szintén a modern magyar, politikai nemzet része a jelenleg hatályos jogszabályok és maga a magyar Alaptörvény szerint. Gondolom, jogszerűen a MTA sem állíthatja ennek ellenkezőjét. Amennyiben az eddig bejegyzett nemzetiségek szintén a modern magyar nemzet részei, úgy az ezután bejegyzésre váró nemzetiségek is, nyilván, a modern magyar nemzet részét képezik.

Az indoklásban, a második bekezdésben szereplő történelmi vonatkozások is egyoldalúak. Valóban, az 1848-as forradalomra megszűnt a különálló székely nemzet, a székelyek öndefiníciója alapján, viszont, ha akkor szűnt meg, az azt jelenti, hogy addig igenis létezett. A székely széki közigazgatási szerveződés is, amennyiben, valóban, 1867-ben felszámolásra került, azt jelenti, hogy addig igenis létezett. Nem szabad elfeledni azt sem, hogy a korabeli, 19. századi és 20. század eleji népszámlálási adatok százezres lélekszámban tartalmaznak székely nemzetiségűeket. Az akkori székelyek, noha a politikai magyar nemzethez tartozónak vallották magukat, igen nagy arányban ragaszkodtak székely etnikai önazonosságukhoz (a MTA által csak romantikának tekintett hun eredetükhöz).

Az indoklás harmadik bekezdése egyenesen hagymázos. “A magyar nemzeti identitás és a székely regionális identitás szoros összefonódása jelöli ki így napjainkban a Székelyföld, mint egyfajta identitásrégió külső határait is.” – állapítja meg. Csak azt felejti el hozzátenni, hogy ennek a Székelyföldnek semmilyen hivatalos, jogi formája, és így, nyilván, semmiféle határa sem létezik. Sőt, román végleges bírósági végzések tömkelege mondja ki, hogy ilyen, hogy Székelyföld, semmilyen formában nem létezik. Identitásrégió meg izé, ilyen, jogilag nem definált, elszállt fogalmakkal etet minket a MTA, mondhatnánk, ha hétköznapian akarnánk fogalmazni.

Amennyiben a MTA munkatársai valóban olyan jól felkészültek jogi ismeretekből, akkor nyilván azt is nagyon jól tudják, hogy a Gazdasági, Politikai és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, az ENSz Alapokmánya, a Helsinki Záróokmány, minden nemzetközi jogi előírás, amely a népek önrendelkezési jogát leszögezi, az önálló népi állam létrehozásának egyedüli feltételeként a nép hivatalos, igazolható létét, létezését jelöli meg. Amennyiben létezik székely nép, hivatalosan és kimutathatóan, úgy, az összes nemzetközi jogi előírás szerint, joga van a saját államhoz. Annak viszont valóban volna jól meghatározott külső határa, definíció szerint.

Az indoklás utolsó bekezdésében a “mai” Magyarországra hivatkozik. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy az ú.n. „mai” Magyarország a trianoni békediktátum előtti Magyarország jogutódja, és a nemzetiségi törvény sem pontosítja a nemzetiségek vonatkozásában, hogy azok az ú.n. “mai” Magyarországon kellett éljenek 100 évig, nem is teheti, mert az ú.n. „mai” Magyarország nincs is 100 esztendős, ugye. 98 évvel ezelőtt, meg az azt megelőző minimum ezer évben a székelyföldi és az összes többi magyar terület székelyei Magyarországon éltek. Véleményem szerint ezzel (valamint azzal, hogy tulajdonképpen Árpád magyarjait is ők fogadták),  a székelység a jelenlegi előírások 100 éves magyarországi létet, mint feltételt alaposan túlteljesítik.

Végezetül leszögezném, hogy alapból a nemzetiségi, azaz etnikai önazonosság kizárólag megvallás kérdése az egész világon, és a magyar Alaptörvény valamint a nemzetiségi törvény szerint is. Az, hogy egy állami intézmény, egy hatóság vizsgálja egy bizonyos etnikumhoz való tartozás vagy nem tartozás lehetőségét, az egyén erre vonatkozó megvallásától függetlenül, a modern történelemben utoljára a nemzetiszocialista Németországban fordult elő (ilyenre még a kommunista rémrendszerekben sem volt példa).

Arról nem is beszélve, hogy ez az intézmény pont az az intézmény, amelyen az egész turáni világ teli szájjal röhög (lásd Kassay Lajosnak “A Lovasíjász” című filmjét), amiért még mindig az osztrák megszállók által ránk, magyarokra és székelyekre erőltetett, egyébként maguk a finnek által sem tartott finnugor származáselmélethez ragaszkodnak.

Üdvözlettel

Váradi Barna, a székelyek Magyarországon való bejegyzésének kezdeményezője

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük