Fotók: Balázs Ödön

A Kovászna megye északnyugati sarkában elterülő erdővidéki történelmi tájegységre látogatnak az Orbán Balázs nevét viselő fotótábor képírói, nevezetesen: Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Csíki Csaba (Csíkszentdomokos), Hlavathy Károly (Sepsiszentgyörgy), Kerekes István (Kazincbarcika – Magyarország), Nagy Botond (Marosvásárhely), Pap Elek (Nagykőrös – Magyarország), Péli László (Dabas – Magyarország), Vinczefy László (Sepsiszentgyörgy).

A 40-ik fotódokumentációs esemény a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, a baróti Erdővidék Múzeuma és az Exposia Fotográfiai Alkotócsoport szervezésében valósul meg október 16–23. között a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület és Hargita Megye Tanácsa támogatásával.

Az évente más-más tájegységen szervezett fotótáborok elsődleges célja a még meglévő, múltat idéző építmények, tárgyak, motívumok, mesterségek, élethelyzetek, a tájban élő ember ünnep- és hétköznapjainak, a változó és tünékeny emberi arcok, tájak megörökítése. A résztvevő székelyföldi és magyarországi fényképészek, hagyományukhoz híven, vizuális értékmentést végeznek a vidék falvaiban, mivel a megörökítésre érdemes pillanatokat, a múló jelent a rendelkezésükre álló fotótechnika segítségével rögzítik, de a figyelmüket nem kerülik el a jelenkor ízlésvilágát, vívmányait reflektáló képek sem. Ugyanakkor kiemelt figyelmet szentelnek a településeken fellelhető archív fényképek digitalizálására is.

A Székelyudvarhelyen alakult Exposia Fotográfiai Alkotócsoport ez év szeptemberében rendhagyó módon ünnepelte meg fennállásának egy évtizedes évfordulóját. Székelyföld tematikájú fényképtárlatuk helyszínéül a Skócia fővárosában Edinburghban található Ocean Terminal nagyáruház Image-Collective nevű galériáját foglalták le. A Székelyföldet több szempontból megjelenítő válogatott képanyag célja volt, hogy a skóciai közönség előtt minél érzékletesebben mutassa be vidékeink néprajzi értékeit. Az idén tavasszal (április 26 – május 3.) zajló erdővidéki fotótáborban készült felvételekből is beválogattak néhányat a képanyagba, ezáltal népszerűsítve e vidéket külhonban.

Az idén tavasszal és az októberi fotótáborban készült dokumentációt a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont vándorkiállítások formájában teszi majd közzé. (közlemény)

Erdővidékről

Kovászna megye északnyugati részén, kis részben Brassó megye északkeleti részén fekszik, a Keleti-Kárpátok legdélebbi kárpátközi medencéjének, a Barcasági medencének az északi nyúlványa. Értelemszerűen déli határa a Barcasági-medence, nyugaton a Persány-hegység, északon és északkeleten a Dél-Hargita és keleten a Baróti-hegység. A kisrégió Kovászna megye összterületének mintegy egyötödét foglalja el (hozzávetőlegesen 700 négyzetkilométert), de ide tartozik néhány Brassó megyei település is. Az Erdővidék tájelnevezés történeti forrásokban a 17. század folyamán bukkan fel először, így például Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1614-es összeírásában Sepsiszékkel együtt szerepel. A földrajzi adottságok következtében öt kistájra osztható. Felvidék, a Dél-Hargita lábainál és a Persány-hagység északi nyúlványa mentén fekvő települések: Vargyas, Felsőrákos, Alsórákos, Olasztelek, Székelyszáldobos, Bardóc és Erdőfüle. Barót környéke, a medence közepén fekvő, földrajzilag és közigazgatásilag is központ Barót város és a hozzátartozó falvak: Bibarcfalva, Bodos és Köpec. Bacon vize völgye, a Bacon-patak és Barót-patak északkeleti völgyében húzódó falvak: Nagybacon, Kisbacon, Magyarhermány, Uzonkafürdő. Ajta-patak vidéke, az Ajta-patak és mellékvizeinek völgyében: Szárazajta, Zalánpatak, Középajta és Nagyajta. Oltvölgy, a Baróti-medence délkeleti részén áthaladó Olt-folyó két oldalán: Miklósvár, Bölön és a Brassó megyéhez tartozó Apáca, Ürmös és Ágostonfalva.

Földjének kialakulásában a hercinida hegyrendszer képződésének és az alpidák hegyképződésnek is szerepe volt. A geológiai új-harmadkor végén és a negyedkor elején egy összefüggő víztükör borította. Ez a Barcasági-medencét akkor borító tó-tengernek volt egy északi öble, amely a földkéreg mozgásainak és a hargitai vulkanizmusnak következtében lesüllyedt. Az ekkor keletkezett vulkánok a jégkorszak elején még füstölögtek, majd a jégkorszak végén a környező hegyekből lezúduló vizek törmelékei feltöltötték a medencét.

Erdővidék földjén minden földtörténeti korszak képződményeit megtaláljuk. Az egykori dél-hargitai vulkánok utóműködései fellelhetők a medence legnagyobb részén. A szénbányák mélyéről előkerültek állati maradványok, növényi lenyomatok és fosszíliák, melyek segítségével jól nyomon követhető a különböző korok élővilága. Ásványi kincsei a szén, vasérc, kovaföld, mészkő, bentonit, opál, szerpentin és azbeszt.

Természeti képződményei a vulkáni működésekről árulkodó alsórákosi bazaltoszlopok, a lekopott vulkáni kúpok 1200 méter fölé emelkedő csúcsai, borvízforrások sokasága melyek Bibarcfalva és Uzonkafürdő egykori virágzására adtak lehetőséget gyógyhatásuk révén, jelenleg a Borvizek Útja országos program keretén belül Bölönben épült egy modern fürdő. Ezen jelenségek koncentrálódása már lehetőséget ad gyógyturizmus és bakancsos turizmus kialakulására. Karsztos képződményekkel találkozhatunk a Vargyas-szorosban: magas sziklafalak, kisebb nagyobb barlangok, víznyelők, dolinák. A Godra-karszt és az Apácai-cseppkőbarlang szintén lehetőséget ad barlangászatra, a szoros sziklamászásra és látványos túrázásra. Mindemellett a falvakat övező erdők, a gazdag növényvilág és a domborzat nyújtotta táj önmagában vonzó tényező. Számos festett turistaösvény vezet egyik látnivalótól a másikig valamint a környező hegyekbe egyaránt.

Közigazgatási felosztása változó volt a történelem során. Az itt élő székelyek megtelepedéséről nincsenek pontos adatok, feltételezések szerint a 13. század elejére tehető. Kezdetben a vidék északi települései Udvarhelyszékhez tartoztak, de Székelyudvarhelytől való távoli fekvésük miatt már ezekben a korai időben a függetlenedésre törekedtek. Végül a 15.-16. századra elnyerték a Bardócszék önkormányzati egységet. A tájegységnek a Baróti-hegységtől nyugatra eső területe Sepsiszék, ezáltal Háromszék része volt. Ennek függetlenedési törekvései hasonlóak Bardócszékéhez. Egy oklevél szerint 1395-ben nyerték el a Miklósvár fiúszék egységet.

Történelmi szempontból igen gazdag a vidék. A kőkorszaki ember létére utaló szerszámokat, réz-, bronz-és vaskori leleteket is felfedtek a régészeti munkák. Továbbá római-kori emlékekre is bukkantak. A mai települések első írásos említései az 1300-as években kiadott pápai tizedjegyzékekből valók. Barót nevét már 1224-ben említi a II. András nagy király által kiadott Andreanum.

Az ezt követő korok építészetének elemei is fellelhetők a vidék épített örökségében. 13. századi csúcsíves gótikus ablakokat találunk a nagyajtai vártemplomban, 16.századi gazdag reneszánsz formavilágot a miklósvári Kálnoky és a vargyasi Daniel kastélyokban, valamint a 17. századi népi barokk kiemelkedő példáját a baróti katolikus templomban. A gazdag formavilág fellelhető a vidék minden szegletében, ugyanis minden települése büszkélkedik saját templommal, sőt van amelyik többel is. Híresebbek a bizánci elemeket képviselő bölöni unitárius templom, a vargyasi református templom, mely Árpád-kori emlékeket őriz és a bibarcfalvi református templom a jó állapotban megmaradt Szent László mondakör egyik legendáját ábrázoló freskóval. A vidék méreteihez mérten egyediségnek számít, hogy négy kastéllyal, a vargyasi és olaszteleki Daniel, a miklósvári Kálnoky valamint az alsórákosi Sükösd-Bethlen is ékeskedik. Háromszéket a „kúriák földje”-ként is szokták emlegetni, mely megnevezéshez Erdővidék is hozzájárul az erdőfülei Boda és a köpeci Hoffmann kúriákkal. Továbbá egyedi emléke az 1848-49-es események kapcsán fennmaradt bodvaji vashámor, ahol Gábor Áron készítette ágyúit.

A gazdag formavilágot tovább gazdagítják a népművészeti alkotások. A faragott kopjafák Székelyföldön az erdőfülei temetőben találhatók a legnagyobb számban, valamint Alsórákoson találkozhatunk a hármas lábfákkal, mely szintén egyedi a Székelyföldön. A bútorfestés-faragás művészete több gyűjteményben is megtekinthető, a vargyasi bútorfestő Sütő család és a fafaragó Máthé család gyűjteményében, továbbá Vargyason sorakoznak a székelykapuk legszebb példái. A népviselet Erdővidéken belül változó, a kistájanként eltérnek néhány elemben. Legtöbbet emlegetett példái a felsőrákosi darabok. Itt az idős hölgyek ma is foglalkoznak ezek készítésével.

Rendezvények sokasága színesíti Erdővidék mindennapjait. A városnapok és falunapok mellett a néphagyományok is ide vonzzák a kíváncsi turistákat: a bölöni Farsangtemetés, az apácai Kakaslövés, a vargyasi Hagyományőrző Néptánctalálkozó és az őszi szüreti bálok majdnem minden településen. Kulturális eseményekben sincs hiány, legnevezetesebb a több településre kiterjedő, évente megrendezett Erdővidéki Közművelődési Napok.

Mindezek mellett jelentős Erdővidék szellemi hagyatéka is. Sokaknak a magyar irodalom kapcsán cseng ismerősen Erdővidék neve ugyanis itt született Baróti Szabó Dávid (Barót, 1739 – Virt, 1819) költő és nyelvújító, Nagyajtán született Kriza János (1811- 1875) néprajzkutató, unitárius püspök (a faluban emlékszoba van berendezve), Bölön híres szülötte Bölöni Farkas Sándor (1795- 1842) író, utazó (szobra az unitárius templom előtt van Bölönben, szülőháza sajnos elhanyagolt állapotban van az örökösök tulajdonjogi vitái miatt). Az Apácán született Apáczai Csere János (1625- 1659) író, teológus a művelődés, tudományosság és nevelésügy erdélyi úttörője volt, Gaál Mózes (Barót, 1863 – Budapest, 1936) ifjúsági író, Benedek Elek (Kisbacon, 1859 – Kisbacon, 1929) író és Konsza Samu (Nagybacon, 1887 – Sepsiszentgyörgy, 1971) magyar nyelvész, néprajzkutató. Benedek Elek a magyar népmese-irodalom jeles átmentőjének egykori háza ma múzeumként működik Kisbaconban. Legtöbbjük szülőháza ma is áll, mások nevéhez gazdag gyűjtemények fűződnek, ez azonban egy kiaknázatlan turisztikai tényező. Az illető személyiségek szülőfalvaiba sok látogatót csalogatna egy a munkásságukat bemutató emlékház. A Kisbaconban született Benedek Elek ide tért vissza Budapesten töltött évei után. A lapszerkesztő, meseíró, mesegyűjtő, minden magyar gyermek „Elek apója” szülőfalujában, Kisbaconban születése napján, szeptember 30-án minden évben rendezvényekkel ünneplik a Magyar Népmese Napját, de szobor is őrzi emlékét. Lakóháza múzeumnak van berendezve, látogatható.

Bár nem Nagybaconban született, de innen származott családja Nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszternek (1942-1943), akire minden év Pünkösd hétfőjén, a Veteránok Napján emlékeznek Nagybaconban.

Erdővidék szellemi hagyatékaként tartandó számon az is, hogy a múlt század elején két hetilap is megjelent Baróton: az Erdővidék 1903 és 1924 között, míg az Erdővidéki Hírlap 1925 és 1939 között. Napjainkra mindkét hetilap újraindult, az Erdővidék 1997-ben, az Erdővidéki Hírlap 2013-ban.

Ezen látnivalók és rendezvények sokasága megoszlik a vidék kisebb nagyobb településeire így elmondható, hogy Erdővidék minden szegletében találunk érdekes látnivalókat.

Erdővidék települései – szám szerint 25 – korábban (az 1876-os vármegyésítés előtt, de utána is egészen 1920-ig) különböző közigazgatási egységekhez tartoztak: Miklósvár székhez tartozott Miklósvár, Középajta, Szárazajta, Nagyajta, Barót, Sepsibacon, Bodos, Bölön, Köpec és a zaláni üvegcsűr, míg Udvarhely anyaszékhez – Bardóc fiúszék révén– Bardóc, Olasztelek, Székelyszáldobos, Erdőfüle, Telegdibacon, Vargyas.

Felsőrákos, Ürmös, Ágostonfalva és Alsórákos Felső- Fehér vármegye részét képezték.

A tájegység központi székhelye ma Barót, a települést 1968-ban nyilvánították várossá. Hozzátartozó falvak: Köpec, Miklósvár, Felsőrákos, Bodos és Bibarcfalva. A 2011-es népszámlálás adatai szerint Barót és a hozzátartozó falvak lakossága 8672 fő. Erdővidék további, ma Kovászna megyéhez tartozó települései:

Bacon község (idetartozó települések: Nagybacon, Kisbacon, Szárazajta, Magyarhermány, Uzonkafürdő, lakosság: 4403 fő), Bardóc község (hozzátartozó települések: Bardóc, Erdőfüle, Székelyszáldobos, Olasztelek, lakosság: 4728 fő), Vargyas község (lakossága 1647 fő),

Nagyajta község (Nagyajta, Középajta, lakosság: 1715 fő), Bölön község (Bölön, Bölönpatak, lakosság: 2859 fő), Zalánpatak (Málnás községhez tartozik, lakossága 149 fő).

Brassó megyéhez tartoznak: Ágostonfalva község (lakossága 1860 fő), Ürmös község (lakossága 1976 fő), Apáca község (lakossága 3169 fő), Alsórákos község (lakossága 2856 fő).

Erdővidék összlakossága tehát ma csaknem 35 ezer fő, java részük magyar nemzetiségű, mindössze Ágostonfalván van számottevő román közösség. Elszaporodóban a magukat román nemzetiségűnek valló romák létszáma, ők Magyarhermányban, Székelyszáldoboson és Bölönpatakon alkotnak nagyobb közösségeket, de jelen vannak Ürmösön, Apácán és Alsórákoson is.

Erdővidéket – mint azt a tájegység neve is sugallja – valamikor nagy kiterjedésű erdős területek alkották, ma azonban az erdőborítottság – Kádár Tibor, a baróti magánerdészet erdőmérnökének adatai szerint – mindössze 39%-os. Az egy főre jutó erdőterület 1,2 ha, a legtöbb erdő, több, mint 8500 ha Bardóc község területén van.

Az egykor összefüggő övezetet alkotó tölgyerdőknek ma már csak foltjaik maradtak meg: a lomblevelű erdők uralkodó faja a régióban a bükk, általában az 1300 méteres tengerszint feletti magasságig terjedve.

Ezen övezeten felül, az erdővidéki medencét északról karéjszerűen közrefogó Dél-Hargitai lejtőkön találhatjuk a lucfenyőt, egészen az 1558 méteres magasságig, a Kakukk-hegyig, mely Erdővidék legmagasabb pontja. A képzeletbeli hegykaréjon jobbról balra haladva fontosabb csúcsok még: a Nagy Piliske (1374 m), a Mitács (1280 m), a Kapus (1423 m), a Tető-fenyő (1402 m), a Les- tető (986 m), a Felső Mál (931 m).

A lejtőkről déli irányba folyva számos kisebb-nagyobb patak gyűjti össze a csapadékot, mely itt mintegy évi 1000 mm-re tehető, szemben az 508 m tszf. magasságban fekvő baróti meteorológiai állomáson mért évi 570 literes csapadékátlaggal.

A Barót- patak a Kakukk-hegy alól ered, és Ágostonfalva mellett önlik az Oltba, átszelve Barótot. Jelentős mellékvize a Bacon patak. A Dél- Hargitából, a Lucs tőzegláp környékéről ered a Kormos patak, ez Erdőfüle és Bardoc településeken folyik keresztül, szintén Ágostonfalvánál ömlik az Oltba. Mellékvize a Hargita hegység központi részéből eredő Vargyas patak, mely a Hargita és a Persány hegységek találkozásánál kialakította a három kilométer hosszú, 122 barlangot magába foglaló Vargyas szorost.

Az Olt délről északi irányba szeli át Erdővidéket, Ágostonfalvánál balra kanyarodva és átvágva a Persány hegységet: ez a szakasz az Olt alsórákosi szorosa néven ismert. Az erdővidéki medencét nyugatról övező Persány hegység jelentősebb magaslatai északról déli irányba haladva: Tiva tető (946 m), Dugaszó (1012 m), Heveder tető (808 m), Rika tető (681 m), Fekete hegy (826 m), Rákosi Tepő (820 m), Ürmösi Tepő (755 m), Nagy Fekete-hegy (967 m).

A Vargyas mellékpataka, a Hagymás patak mentén halad a nemrég modernizált 131-es megyei út, mely Erdővidéket Udvarhelyszékkel köti össze, az út a Hagymás- hágónál (667 m) hagyja el Erdővidéket. Az alsórákosi szoroson keresztül csak fakitermelő út vezet, a 131-es út azonban Barót érintésével az Olt mentén két ágra szakadva dél fele halad: ez az út Szászmagyarósnál torkollik az E60-as nemzetközi útba, miután a Baróttól délre fekvő településeket érintette. Jelenleg csak az Ágostonfalva- Ürmös- Apáca szakasza járható, Nagyajta, Bölön irányába hídjavítás folyik. Ugyancsak ebbe az irányba, a Baróti hegységet délről megkerülve Sepsiszentgyörgyre juthatunk, ám a leghasználtabb út mely Erdővidéket más tájegységekkel összeköti az a 122-es megyei út Baróttól a Hatod tetőn (710 m) át Mikóújfaluig: ezen lehet a legrövidebb idő alatt Erdővidékről Kovászna megye székhelyére, Sepsiszentgyörgyre bejutni.

A Hatod-hágó választja el a Dél Hargitát a Baróti hegységtől, a hágótól délre találjuk a Harcsa tetőt (806 m), a Teksefejet (946 m), a Hegyes- tetőt (934 m). Jelentősebb vízfolyás itt az Ajta patak, mely az Oltba ömlik és a Baróti hegységet mintegy kettéosztja: a nyugati szárny legmagasabb pontja a Bükkfej(819 m), mely közvetlen Barót felett emelkedik.

Erdővidék legjelentősebb gazdasági ágazata a múltban a szénkitermelés volt. Az Erdővidéki Bányaegylet Rt. 1872-ben alakult, ennek anyagi alapjait a marosvásárhelyi székhelyű Erdélyi Kereskedelmi és Hitelbank szolgáltatta, elnöke pedig az Afrika utazó gróf Teleki Sámuel volt. A nevét viselő Samu főtárót Köpecbányán (Köpec mellett) nyitották meg még ugyanabban az évben. De szenet már 1839-ben találtak Barót mellett a Nagyáj nevű helyen, s azt fával vegyesen használták is az erdőfülei vasolvasztó hámornál.

Miután, 1873-ban átadták a Magyar Keleti Vasút Segesvár- Brassó közötti szakaszát, Köpecbányáról rendes nyomtávú vasútvonalat építettek az mellé, és hamarosan köpeci szénnel közlekedtek a mozdonyok, azzal működött az 1889-ben alapított botfalusi cukorgyár is.

A bányamunkálatokat 1920 és 1940 között a România Carboniferă Rt. irányította, 1940 és 1944 között pedig hadiüzemmé nyilvánították a bányát, a szenet a Hatodon át szállították a Magyar Államvasutak málnásfürdői állomására (lévén, hogy a közeli ágostonfalvi állomás ez időben Romániához tartozott, az Olt folyó volt a határ). Ekkor még csak évi 25 ezer tonna szenet termeltek ki, de miután 1950-ben a bánya a román állam tulajdonába került, a termelés – új tárók megnyitásával is – fokozatos növekedésnek indult és 1972-ben elérte az évi egymillió tonnát. Ekkor csaknem négyezer erdővidéki ember megélhetését biztosította a bánya, az erdővidéki lignit.

Az 1989-es rendszerváltás után rohamos hanyatlásnak indult minden, a bányákat bezárták, a munkásokat elbocsátották. Csaknem másfél évszázadnyi működés után az erdővidéki szénbányászat mára a végnapjait éli.

Az erdővidéki emberek megélhetését ma csupán néhány kisebb készruha-üzem, fakitermeléssel, illetve kereskedelemmel foglalkozó cég biztosítja, többen mezőgazdaságból próbálnak megélni, mások külföldön próbálnak szerencsét.

Fejlődőben azonban a turizmus: Uzonkafürdőn korszerű strandot épített egy holland befektető, Kisbacon közössége a hagyományokra és Benedek Elek hagyatékára épít, Baróton, a 2006-ban megnyílt Erdővidék Múzeumában világszinten is párját ritkító masztodon leletet őriznek, Olaszteleken Daniel bárók ősi hajlékából átalakított kastélyszálló működik, Vargyason népi fafaragók várják a turistákat.

A falutól 12 km-re található a Vargyas szoros természetvédelmi terület, melyet évente több ezer turista keres fel. A szoros barlangjai közül a leghosszabb az Orbán Balázs barlang (1527 m), mely 1931 óta viseli a legnagyobb székely nevét. Nem hiába: ő volt az, aki 1868-1873 között kiadott fő művében, A Székelyföld leírásá-ban elsőként ismertette a Vargyas szorost és környékét, megjelentetve abban a nagybarlang aljrajzát is, amit 1835-ben készített Fekete István, Udvarhelyszék földmérője. Az Orbán Balázs barlang Erdély legelső feltérképezett és tudományosan kutatott barlangja.

A szorosban látogatható barlangok még a Kőcsűr, a Lócsűr és a Tatárlik barlang, ugyanakkor jelzett turistaösvény vezet a patak mentén, illetve a Kőmezőn található kilátóhelyhez. Sátorozni a szoros előterében, a Kőalja nevű tisztáson lehet.

A Vargyas-szoroson kívül Erdővidék még számos természeti látnivalót kínál: a Köpec melletti 300 éves szilfa, a „Köpeci Szil” 2011-ben az Év Fája lett Romániában, az Uzonkafürdő melletti Pisztrangos patak völgyébe jelzett turistaút vezet: itt található a Pisztrangos borvízforrás és az általa kialakított nyolc méter magas mésztufakúp, Kisbacontól északra, a Fenyős patak, majd az Érces patak völgyében van Benedek Elek borvizes feredeje és egy borvizes barlang, Erdőfüléből május hónapban érdemes kilátogatni a falu felett található Kankóskertbe, avagy az erdőfülei nárciszrétre, de közel van a Kuvaszó turisztikai övezet is, a kuvaszói vízeséssel. Az Olt szorosban a táj csodálata mellett ammoniteszek után is kutathatunk, eljutva Alsórákosra pedig felkereshetjük a híres alsórákosi bazaltoszlopokat, de a vulkáni dugót és a vulkáni krátert is. Az alsórákosi Tepőről egyedülálló kilátás nyílik az Olt szorosára. Kevésbé ismert és látogatott hely az apácai Tolvajos barlang és környéke.

Erdővidék ezenfelül a borvizek birodalma is: Bibarcfalvának két, messze földön ismert borvízforrása volt, a Baross-és a Borhegyesi forrás. A borhegyesi palackozása 1871-ben, míg a „vasminiszter”, Baross Gábor tiszteletére Baross forrásnak elnevezett forrás vizét 1890-ben kezdték palackozni. 1893-ban már csaknem négyszázezer palack vizet értékesítettek. 1907-ben már vasúton szállították a palackozott borvizet Moldvába, Havasalföldre, de a román királyi udvarnak is „Borviz de Baross” néven. 1968-ban évi 12 millió palack kerül forgalomba. Jelenleg folyamatos az átalakulás a bibarcfalvi palackozóban, a gyár több tulajdonos kezén ment át, korszerűsítették, úgy tudni, mintegy 150 munkást foglalkoztatnak, akik csak belföldi piacra termelik a keresett bibarcfalvi borvizet. A falu központjában szabadon folyó borvízcsorgó vizét ma is sok helybéli használja, de népszerű források találhatóak még Kisbaconban (Rezes borvíz), Magyarhermányban, Székelyszáldoboson is.

Hagyománya van a borvizes népi feredőknek is: ilyen volt régebb a Barót határában található Papferedő, vagy Olasztelek határában az egykori Likas-kő forrás, az utóbbiról úgy tartják Bethlen fejedelem gyógyulását is szolgálta. Bibarcfalván a borvízfürdő sajnos tönkrement állapotban várja sorsának jobbra fordulását, az uzonkafürdői borvízfürdő korszerűsítése tulajdonjogi vita miatt késik, de vannak jó példák is: Bölönben a „Borvizek útja” program keretében építettek fel egy modern létesítményt a helyi borvizek hasznosítására, míg Kisbaconban kalákával építették újra „Mackó bácsi” feredőjét. Felsőrákoson a közbirtokosság épített ki egy fürdőt a Nádas patak völgyében, igaz ez utóbbi sós vizes fürdő.

Az épített örökség nevezetességeiként tartják számon Erdővidéken a ma is működő, háromszáz éves kisbaconi vízimalmot, a Benedek Elek által épített házat, mely ma múzeum, a bodvaji vashámort, ahol az 1848-49-es szabadságharc első két ágyúját öntötték, a bibarcfalvi református templomot, melynek egyik belső falán egy Szent- László legendát megörökítő freskó található, a műemlék baróti római katolikus templomot, az olaszteleki Daniel kastélyt, ahol nemrég több száz éves falfestmények kerültek napvilágra, ugyancsak Olaszteleken a református templomot, melyben nemrég előkerültek egy középkori templom romjai, az erdőfülei, renoválás alatt álló Boda kúriát, vagy a falutól nem messze található Dobó kápolna romjait, a felsőrákosi műemlék unitárius templomot és Rika-várának romjait, a vargyasi Daniel kastélyt, melyet a múlt század nyolcvanas éveiben mentettek meg a pusztulástól, a miklósvári Kálnoky kastélyt, a nagyajtai és bölöni unitárius vártemplomokat, de az alsórákosi Bethlen kastélyt is.

Erdővidék településein jelenleg számos civil szervezet fejt ki kulturális jellegű tevékenységet, reneszánszukat élik a hagyományőrzők, a kézművesek, a néptánccsoportok. Baróton évente kerülnek megrendezésre a Barót Napok, kézműves kirakodóvásárral, színpadi fellépőkkel, ugyanezt a célt szolgálja az októberi Őszi vásár is. Jelentős rendezvénnyé nőtték ki magukat a Bardoc Községi Napok is, de falunapokat szinte minden településen szerveznek. Különlegesebb alkalom ünneplésre a nappali farsang, melyet Bölönben, Apácán és Ürmösön tartanak februárban, régi hagyomány Apácán a húsvét vasárnapi kakaslövés is, Alsórákos sajátossága pedig a „kicsi pünkösd” vagy „szabadság napja”, amikor az 1848.évi jobbágyfelszabadításra emlékeznek. A természetjárók a „Járjuk be Erdővidéket!” honismereti túrasorozat havonta sorra kerülő kirándulásaiból választhatnak.

Összességében megállapítható tehát, hogy Erdővidék úgy táji, mint építészeti, szellemi, néphagyományi szempontból is egy igen értékes kisrégiója a Székelyföldnek, de mely kisrégió, a megélhetést biztosító jelentős ásványkincsek kitermelésének abbahagyása után jelenleg a felemelkedéséhez vezető kiutat keresi. Gazdaságilag erre biztosíték lehet az állattenyésztés fellendítése, élelmiszeripari kisvállalkozások beindítása révén is, a textilipar továbbfejlesztése (jelenleg egy nagyobb kapacitású készruhagyár működik Baróton), a kis kézművesipar, a faipar (faipari termékek, bútorok előállítása), a bányászat (vannak még széntartalékok, de jelentős mészkő- diatomit és ásványvíz tartalékok is), de leginkább a turizmus révén.

1 Megjegyzés

  1. antal m.

    Egy kitűnő Erdővidéki természeti és földrajzi tudósítói írás. Székelyföldünk egyik igen értékes része, amely rengeteg úgy felszíni mind altalaji kincsekben gazdag! Nagy kár nemzetünk részére e vidék rész elhanyagoltsága! Rengeteg munkaerőt lehetne itt, foglalkoztatni!

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük