Orbán Viktor: Száz éve nem volt ilyen erős a magyarság

A miniszterelnök szerint a döntő ütközetet a következő nemzedéknek kell megvívnia – A sátoraljaújhelyi turulszobor leleplezésén a kormányfő hazai és nemzetközi sorskérdéseket tekintett át
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Nincs a világnak egy nemzete sem, amely kibírt ilyen száz évet, de mi nemcsak kibírtuk, hanem ismét győzelemre állunk Orbán Viktor szerint.

A miniszterelnök a 896 centiméter magas centenáriumi turulszobor avatásán, Sátoraljaújhelyen elmondott beszédében a trianoni békediktátum óta megtett nagy utat, a nemzet megmaradását és megerősödését, a szomszéd utódállamok nemzeteivel való összefogás történelmi szükségszerűségét hangsúlyozta.

A teljes beszéd alább olvasható.

„Ismerjük a stációkat. A sátoraljaújhelyi Magyar kálvária fájdalmas stációit is ismerjük. Mégis újra járjuk a keresztutat. Gyógyírt, vigaszt, reményt és biztatást akarunk. Tudjuk, hogy ezt csak a keresztút végén kaphatjuk meg. Csak így és itt emelkedhetünk a fájdalmak fölé. Oda kell feljutnunk, ahol minden megvilágosodik, és minden értelmet nyer. Fel kell jutnunk oda, ahonnan megláthatjuk a jövőt. Ezért vagyunk ma itt.

A magyaroknak ezredéves magasságban van a történelem horizontja. Innen szét lehet tekinteni, innen messzire lehet látni. Jobbra Kassa, arra Szatmárnémeti, mögöttünk Munkács. Ha nem a szemünkkel nézünk, hanem a szívünkkel, még messzebbre is elláthatunk. Vissza, egészen az idők kezdetéig.

Látjuk, amint a nagy sztyeppe vándorló népeinek százai eltűnnek és odavesznek a történelem porfelhőiben. Látjuk, hogy mi, magyarok se el nem tűntünk, se oda nem vesztünk, hanem a latin, a germán és szláv népek gyűrűjében, különálló minőségünket megőrizve hazát alapítottunk.

Megnyitottuk szívünket a kereszténység előtt, Isten igéjét meghallottuk, megfogadtuk és államszervezésünk alapjává tettük. Ahogy meg van írva:

»Vésd az emlékezetedbe, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.«

Ma is ezen a fundamentumon áll a hazánk. A nyugati birodalmi rohamokat rendre kivédtük. A keleti pogányok pusztító csapásait kihevertük. Nekünk sikerült, ami a többi sztyeppei népnek nem. Kiharcoltuk, megszerveztük, magunkhoz igazítottuk és megtartottuk helyünket Európában. Négyszáz éven át, négytrianon­nyi időn keresztül erős és független állam volt a magyar. Azután háromszáz éven át, háromtria­nonnyi időn keresztül küzdöttünk az Oszmán Birodalom ellen. Mélyen bent, a Balkánon, aztán a déli végeken, majd visszahátrálva a Kárpát-medence szívében. És bár Buda másfél trianonnyi időn át török kézen volt, rajtunk mégsem tudtak átgázolni. Majd elbukott felkelésekkel és szabadságharcokkal súlyosbított kétszáz év, kéttria­nonnyi idő után mégis egy nagy európai birodalom társnemzeteként léptünk be a XX. század kapuján.

Bár az évszázadok alatt magyarok százezrei estek el a csatatereken, láthatta az egész világ, hogy a magyar nemzeten nem fog se a golyó, se a kardvas. Ha le is verik a lábáról, újra és újra feláll. Most jöttünk el a Magyar anyák tere mellett. A magyarok kálváriáján az asszonyoknak külön hely jár. Ez jól is van így, mert mindig az asszonyok pótolták a vérveszteségeket. Hol országvédő katonák, hol országépítő mesteremberek hadait adták a hazának. Mindig azt adták, amire éppen szükség volt.

Asszonyainknak köszönhetjük, hogy a túlélés és az országépítés művészete a génjeinkben van. Nekik köszönhetjük, hogy mi vagyunk a túlélés európai bajnokai. Dicsőség a magyar asszonyoknak!

Nem lettünk német tartomány, se török vilajet, se szovjet tagköztársaság. A kitörölhetetlen bizonyítékok, templomok és katedrálisok, városok és főterek ma is ott állnak mindenütt. Hirdetik, hogy mi, magyarok egy nagy kultúraépítő és államszervező nemzet vagyunk.

Végül az ezeréves történelmi Magyarországot a budapesti összeesküvések hátba döfték. Hadseregét megbénították és szétzüllesztették, az egyetlen honmentésre alkalmas államférfit meg­gyilkolták, az országot az ellenségeink, a kormányt a bolsevikok kezére adták. A Nyugat megerőszakolta Közép-Euró­pa ezeréves határait és történelmét. Bennünket védhetetlen határok közé szorított, természeti kin­cseinktől megfosztott, erőforrásainktól elrekesztett, országunkból siralomházat csinált. Erkölcsi aggályok nélkül rajzolták újra Közép-Európát, ahogy újrarajzolták Afrika és a Közel-Kelet határait is. Ezt nem fogjuk elfelejteni nekik soha. S amikor azt hittük, ennél már nem süllyedhet mélyebbre se a gőgös francia és brit, se az álszent amerikai birodalom, mégis volt lejjebb. A II. világháború után szívfájdalom nélkül dobtak oda bennünket a kommunistáknak. A lengyelek, a csehek, a szlovákok azt kapták jutalmul, amit mi büntetésül. Legyen ez örök tanulság a közép-európai népek számára!

Sokan jelentkeztek már, hogy szívesen elföldelnék Magyarországot. Volt, aki a németeket akarta megfosztani egy szövetségestől, volt, aki a Habsburgokon akart bosszút állni, volt, akit a haszonszerzés vezetett, és volt, aki mindig is gyűlölte a magyarokat. Ők kapaszkodtak össze, hogy eltüntessenek bennünket a föld színéről.

De mi makacs népség vagyunk, sohasem voltunk hajlandók részt venni a saját temetésünkön. A dédapáink sem adták föl. Nem térdeltek le, és nem kértek kegyelmet. Talpon maradtunk és kibírtuk.

Kibírtuk a vagonvárosokat, a náci lágereket, a szovjet gulágot, a kitelepítéseket, Csehszlovákiát, Jugoszláviát és Ceauşescut. Ma már nincs se Csehszlovákia, se Jugoszlávia, se Szovjetunió. Nincs már se brit, se francia birodalom. S ami megmaradt belőlük, az éppen most vergődik bosszút álló gyarmataik multikulturális szorításában. A történelem igaz­ságtételét a legnagyobbak sem kerülhetik el.

S ahogy igaz, hogy összenő, ami összetartozik, úgy igaz, hogy ami nem tartozik össze, az szét is esik. Jól mondták száz évvel ezelőtt: mi még ott leszünk azok temetésén, akik bennünket akartak sírba tenni. Mi, magyarok viszont maradunk, akárhogy fordul is a szél. Megmaradunk, mert itthon vagyunk. Itthon vagyunk, és ezért megmaradunk. A magyarság az emberi szív módjára hol összehúzódik, hol kitágul, de lényegében ezeregyszáz éve ott él, ahol a nagy államalapítóink kijelölték a helyét. Méltósággal őrizzük a Kárpát-medencét, amely küldetésünk is. Minden megszülető magyar gyermek újabb őrhely is. Mi nem szabdaljuk, nem gyötörjük, nem árusítjuk ki, hanem megtartjuk a Kárpát-medencét.

Egy olyan nép önbizalmával és tartásával kell élnünk, amely tudja, hogy többet adott a világnak, mint amit kapott tőle. Teljesítményünk feljogosít bennünket a történelmünk folytatására. S nekünk, maiak­nak azt is tudnunk kell, hogy voltak már rosszabb határaink is, mégis itt vagyunk.

Csehszlovákia és Jugoszlávia helyett kaptunk szlovákokat, szlovéneket, horvátokat, szerbeket. Azzal a Szlovákiával, Szerbiával, Horvátországgal és Szlovéniával, amely büszke nemzeti mivoltára, örömmel építjük a közös jövőt. A történelem megadta az esélyt, talán az utolsót, hogy a közép-európai népek új korszakot nyissanak, a nyugatról és keletről fenyegető veszéllyel szemben megvédjék magukat, és együtt emelkedjenek föl. Az elmúlt tíz évben bebizonyítottuk a szomszédainknak, ha a magyar nemzetrészek életereje összeadódik, az nemcsak nekünk jó, hanem nekik is.

Csak az államnak van határa, a nemzetnek nincs. Ez a törvény. Van, aki megértette, és van, aki nem. Akik még nem, jobban tennék, ha sietnének, mert fogytán az idejük.

Orbán Viktor: Száz éve nem volt ilyen erős a magyarság

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Ezeréves történelem áll mögöttünk, ezért mi felülemelkedünk az itt és most korlátain. Mi látjuk Pozsonyban Bratislavát és Kolozsvárban Clujt. Látjuk, mert magyarul nézünk a világra. Látjuk a hazát a magasban, de látjuk a fűszálak alatt is. Ha magyarul nézel, elfogadod, hogy a szlovák szlovák marad, a román pedig román.

Látjuk szomszédjainkban azt, ami elválaszt, de azt is, ami összeköt. Aki magyarul néz a világra, Szent István szemével lát. Szent István szemével látni a XXI. századot azt jelenti, hogy mi a velünk élő népekkel akarjuk naggyá tenni a Kárpát-medencét.

Mára ismét mi lettünk a Kárpát-medence legnépesebb országa. Száz éve nem voltunk ilyen erősek. Hidakat építünk és vasutat – le, Belgrádig, és autópályát – föl, Kassáig. Politikai, szellemi, gazdasági és kulturális gravitációs erőnk napról napra nő. Megindult a magyarok visszavándorlása. Nyugat-Európához képest a béke és a biztonság szigete vagyunk. És hogy így maradjon, rohamléptekkel épül az új magyar hadsereg is. Az erő felelősséggel jár, és mi tisztában vagyunk a felelősségünk súlyával. A Trianon utáni száz év karantén, a száz év magány korszaka véget ért. Felemelő, hogy ismét vannak szövetségeseink, vannak jószomszédjaink, és együtt készülhetünk a jövőre.

Nincs a világnak egyetlen nemzete sem, amely kibírt volna ilyen száz évet. Ám a mi fajtánk konok, szívós és leleményes, ezért nemcsak kibírtuk, de ma ismét győzelemre állunk.

Ezért szívből jövő hálánkat és legmagasabb elismerésünket fejezzük ki az elszakított nemzeti közösségeink évszázados helytállásáért, hűségükért a magyar nemzethez és a szülőföldjükhöz. Nagy nemzetté válni csak az tud, aki megjárja a maga kálváriáját. Aki kiismeri a megpróbáltatások útját. Aki kiállja a próbatételeket. Aki megérti, hogy az igazság erő nélkül keveset ér. A történelem nem könyörületes. Nem bocsátja meg a gyengeségeket. Ha nincs legény a gáton, elveszünk. Ha a vértelen szépelgőkre hallgatunk, elveszünk. Ha engedünk a széthúzás erőinek, elveszünk. A magyarok soha többé nem engedhetik meg maguknak a gyöngeség luxusát. Mindig csak az lehet a miénk, amit meg tudunk védeni. Ez a törvény és ez a mi sorsunk. Ezért

számunkra minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük. Ezért nem ért véget a magyarok történelme sem Mohácsnál, sem Világosnál, sem Trianonnál, és ezért fog Szent István koronájának valamennyi köve ismét ragyogni.

A következő évtized nem fogyatkozásról és nem veszteségekről, hanem gyarapodásról és országépítésről szól majd. A világ mozgásban van. A változások tektonikusok. Az Egyesült Államok nem egyedül ül már a világ trónján, Eurázsia gőzerővel épül újra, az Euró­pai Uniónk eresztékei recsegnek, és most egy salto mortaléval reméli megmenteni önmagát. Keleti szomszédunk lába alatt remeg a föld. A Balkán is tele van válaszra váró kérdésekkel. Új rend van születőben. A mi világunkban, a mi életünkben is nagy változások dörömbölnek a kapunkon. Országvesztéseinket kivédhetetlen sorscsapásoknak láttuk évszázadokon át. Az utolsó száz évben is. Saját erő híján vártuk, hogy a legendák ködéből érkezik egy csodálatos felmentő sereg, amely fordít egyet a magyarok sorsán. Tekintsünk végig a száz év történelmén. Értsük meg az elmúlt tíz év változásának mélységeit. Ne ijedjünk meg attól, amit látunk: mi vagyunk azok, akikre vártunk.

Igen, mi vagyunk azok, akik megfordítják Magyarország sorsát. Remélhetjük, hogy a mi nemzedékünk, a negyedik trianoni nemzedék még beteljesíti küldetését, és egészen a győzelem kapujáig fogja vinni Magyarországot. De a döntő ütközetet az utánunk következő, az ötödik trianoni nemzedéknek kell megvívnia. A végső lépéseket nekik kell megtenniük.

Ahogy meg van írva:

»Vegyetek erőt magatokon. És legelőször is. A legegyszerűbb dologhoz lássatok – Adódjatok össze, Hogy roppant módon felnövekedvén, Az Istent is, aki végtelenség, Valahogyan megközelítsétek.«

Nem lesz se könnyű, se egyszerű, de megéri majd. Nagy idők várnak rátok. Készüljetek, mindennap készüljetek. Magyarország mindenekelőtt, a Jóisten mindannyiunk fölött.

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!”

Magyar Nemzet

21 hozzászólás

  1. mi diris

    A dolgokat, meg a kisbabákat xxx jó időnként tisztába kell tenni / rakni.
    Valószínű, Jenő ( Dobai) úr még emlékezik Orbán Viktornak a dakota indiánokkal kapcsolatos kijeltésére. Onnan ered(het) az indián vonal.
    Ui. Orbán Viktor rendre elfelejti megemlíteni, hogy a Trianon-i diktátumot kierőltető – aláíró országok szorosan kapcsolódtak SOROS GYŐRGYhőz

    Válasz
  2. Dobai

    Magyarok és indiánok kisebbségben

    Mint a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem professzora, felelôsséget éreztem a kolozsvári magyar egyetem visszanyeréséért. Ennek érdekében a strasbourgi Emberi Jogok Egyetemének rektorával, dr. Warwick Montgomeryvel együtt levelet írtunk az akkori román közoktatási miniszternek, dr. Andrei Margának, akivel, mint kolozsvári rektorral, valaha ôszinte baráti viszonyban voltam. Választ sem kaptunk rá! Ezért az erdélyi magyar nyelvû lapokat kértem, hogy közöljék levelünket. Hatása nem volt mérhetô. A román hivatalos állítások, elsôsorban Iliescu szavai, a propaganda és a tömeghangulat manipulációjának eszközei lettek, amely szerint „nincs állam a világon, ahol egy kisebbségnek saját egyeteme volna. Egy külön magyar egyetem pedig már szeparatizmus lenne”.
    Személyesen akartam meggyôzôdni arról, hogy igaz-e ez a világ egyik legdemokratikusabb államában, Amerikában is? Ezért a tavalyi év (2000) második szemeszterét az észak-amerikai indiánok között töltöttem.
    Másik okom erre az útra az volt, hogy meg akartam ismerni az indiánok mint ôslakó kisebbség túlélési titkát és módjait, hiszen a határon túli magyarok is ugyanebben a helyzetben vannak. Megmaradásuk lélektani elemei hasznosak lehetnek népem önarcképének helyreállításában.
    Az elsô meglepetésem az volt, hogy megtudtam: a 2,2 millió indiánnak 32 egyeteme vagy más felsôoktatási intézménye van! Az elvet is megismertem: az igazi demokráciának nem a népesség homogenizálása a célja, hanem a pluralizmus elfogadása. Amit nálunk, magyaroknál már Szent István király is kimondott ezer évvel ezelôtt. Eszerint a minta szerint az Erdélyben kb. hasonló létszámú magyarságnak 32 egyetemhez van joga, és ezért küzdeni is kell! Nem vagyunk kötelesek némelyek tájékozatlanságát, politikai tudatlanságát és elvakult sovinizmusát tekintetbe venni.
    A túlélésben is van valami hasonlóság. Az indiánokat is sújtották történelmi katasztrófák. Nem szociális helyzetük, nem is csupán aktuális politikai feszültség vagy hangulat nyomorította ôket, hanem visszavonhatatlannak látszó történelmi tragédia érzete. Az indiánoknál a kiirtott törzsek emléke és az a tudat, hogy földjüket sohasem fogják többé szabadon birtokolni, úgy hat, mint ahogyan hatott a határon túli magyarságnál a Habsburg-elnyomás és a Trianon. Ezek a történelmi katasztrófák sodorják kollektív depresszióba és kimagaslóan magas arányú alkoholizmusba vagy öngyilkosságba az egyéneket.
    Ugyanakkor mind valamennyi kisebbségi magyarnak, mind az észak-amerikai indiánoknak állandó megaláztatás viszonyai között kell elviselniük ezeket a traumákat és az ezzel járó kisebbségi sorsukat. Az indiánok is háborúkat vesztettek, rokonsági szálak szakadtak meg, elûzték ôket vagy áttelepítésekkel megváltoztatták hazájuk demopolitikai arculatát és ezzel együtt sorsukat is. Például: több mint negyven indián törzset irtottak ki sztereotíp elôítéletek alapján vagy érdekbôl, mert területükön arany volt. Helyzetük modellértékû.
    Mindenütt a világon és a történelemben a kisebbségek helyzete olyan, hogy a megtûréstôl a genocídium tényéig ingadozik, politikai és gazdasági érdekektôl függôen.
    Sajnos, ez nemcsak történelem, hanem ma is véresen aktuális tény: az örmény, az ír, a kurd és a magyar is ha nem küzd a megmaradásáért, elôbb-utóbb genocídium áldozata lesz. Csak emlékezzünk az örmény-irtásra vagy Koszovóra.
    Ezek mind most történtek.
    Az indián egyetemek professzoraival és több száz diákjával való csoportos megbeszélésen arra a következtésre jutottunk, hogy a kisebbségek csak akkor képesek túlélni, megmaradni, ha:
    1. szaporodnak (az észak-amerikai indiánok lélekszáma a múlt században megduplázódott, 960 ezerrôl 2,2 millióra növekedett);
    2. identitásukat nem adják fel és ápolják kulturális tradícióikat;
    3. megértik, hogy a kisebbségi elnyomás és harc sosem szûnik meg. Semmiféle békítgetés és engedmény, semmiféle hízelgés vagy gesztus nem nyugtatja meg a többséget sehol a világon. A megbékélés igazságtétel nélkül merô illúzió. Az erôsek másképpen gondolkoznak, mint a legyôzöttek.
    4. Ugyanakkor a kisebbségnek meg kell értenie, hogy neki a többség államának érdekeivel azonosítania kell magát úgy, ahogy a világ egyik legôsibb kisebbségének üzente Isten a próféta szavaival: „És igyekezzetek a városnak a jólétén, amelybe fogságba küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak, mert annak jóléte lesz a ti jólétetek” (Jer. 29,7);
    5. Végül: az indiánok 450 éves sorsából, a mi történelmi sorsunkból és a világ valamennyi kisebbségének sorsából világossá válik, hogy az európai stabilitás, elsôsorban Kelet-Európa stabilitása a kisebbségek és a többség viszonyától függ!
    Az igazi béke és stabilitás alaptételét az Észak-Amerikai Polgárjogi Szövetség fogalmazta meg: No justice, no peace! – Ahol igazság nincs, ott béke sosem lesz!
    2000. szeptember 19-én a Kongresszusban a Bureau of Indian Affairs, a Nemzeti Indián Szövetség színe elôtt az Egyesült Államok képviselôje bocsánatot kért az indiánoktól 450 év kegyetlenségei miatt.

    PROF. DR. TAPOLYAI MIHÁLY

    Válasz
    • TÓDUCZ

      Kedves Jeno (Dobai) úr, de hát hogy kerül az indián mokaszin az erma asztalára?

      Válasz
    • antal m.

      Tisztelt Dobai úr!
      Engemet meglepet a tudományos úttörői munkájával.
      Nem olvastam ennyire eredeti írást az indiánok életéről.
      Elismerésem Önnek, részemről.

      Válasz
    • Mikulás

      Dobai bátyám, nagyon tanulságos és megható, amit ide be tetszett idézni. Köszönöm, és tiszteletem!

      Válasz
  3. Dobai

    “A két kontextust csak egy dörzsölt ámerikai svihák tudja egy napon emlegetni és párhuzamot vonni közöttük!”

    Ilyent csak egy jellemtelen tudatlan ember ír.
    Még a székely rovásírás és egyes indián törzsek
    által használt írásjelek közt is vannak hasonlóságok.
    Az amerikai indiánok is Ázsiából származnak.

    “Szabó István Mihály akadémikus a Magyar Tudományos Akadémián 2002 végén tartott előadásában
    az 1995 és 2002 között publikált európai és amerikai szakirodalmi adatok alapján 11 500 évvel
    ezelőttre tette egyes ugor törzsek amerikai bevándorlásának időpontját.
    Leszármazottaik a penut indiánok, közéjük tartoznak többek között a totonákok és a maják is”.

    Válasz
    • TÓDUCZ

      Kedves Jeno (Dobai) úr, ámerikai mese-meskete. Én, a kontextusban való helyezést és a párhuzamot, az családom eredete és az Ön indián mivolta közötti párosításra értettem! Hogy Önnél a fordító gép másként szervírozta, arról nem tehetek.

      Válasz
      • tömrer

        Ha felé igaz lenne, amiket állít OV. már egész tűrhetően állna a magyarság… Folyamatosan fogyunk és elvagyunk nyomva az utódállamokban.
        Ez van… 🙁

        Válasz
        • Nyilas

          Pedig mennyivel szebb lett volna, ha arról beszél, hogy mi kis nép vagyunk, huzzuk be a farkunkat és mondjunk köszönetet a környező népeknek, hogy még engednek élni bennünket

          Válasz
  4. antal m.

    A magyar miniszterelnök Orbán Viktor Úr, egy igazi száz év utáni díszkurzust tartott a nemzet történetéről, a nemzetnek, megerősítve mind ezt a végén egy emlékművel is! A beszédét, mindig gyakorlati példázattal is alátámasztotta. Nehéz szavait kiforgatni, vagy értelmetlen-é tenni, azt leértékelni!
    Kierősített mondatai, tudományos intelmek is maradhatnak, a történelem során!

    Válasz
  5. joe

    Szaz eve nem volt ilyen eros a magyarsag? Kihez viszonyitva?

    Válasz
    • TÓDUCZ

      Önhöz Jóska bácsi!

      Válasz
  6. Édes Erdély

    Azért az 1930-as években sokkal erősebb volt a magyarság, mint ma!
    Akkoriban volt még egy nemzeti szellemben nevelkedett, tettrekész magyar ifjúságunk, valamint egy ütőképes magyar honvédségünk.
    Sajnos ma egyikkel sem rendelkezünk…:(((((

    Válasz
    • TÓDUCZ

      Kedves É.E., az evidencia vitathatatlan, de azt se illik figyelmen kívül hagyni, hogy honnan és miből kell felfejlődni újból arra a szintre ma!

      Válasz
  7. Fekete Páko

    Olyan erős vagyok, már magamtól is félek.

    Válasz
    • TÓDUCZ

      Kedves F.P., há akkor tessék fára mászni!

      Válasz
    • Dobai

      A kalóriadús pacaltól bizony fel lehet erősödni.
      Ha már van izom, akkor a következő budayorki
      tüntetésen nagyobb “Black lives matter”
      táblákkal kell megjeleni. Ne hozzatok szégyent
      a magyar-magyarokra!

      Válasz
      • TÓDUCZ

        Kedves Jeno (Dobai) úr, láttam az ermán az indián diplomáját!

        Válasz
        • Nyilas

          Dobai úr erről sem tudott ám, csak miután hazament Amerikába, akkor hallotta hogy valaki, tudta nélkül kiposztolta ide, mint annak idején a laptop adományozását
          Dobai úrral gyakran történnek ilyenek, hogy tudta nélkül felmagasztalódik.

          Válasz
        • Dobai

          Ön mondta, hogy indítsak be egy indián rezervátumot.
          Arra már nincs szűgség, mert van belőlük bőven.
          Ön is beküldte a családfáját, akkor én is bizonyíthatom,
          hogy van közöm az indiánokhoz. Különben nagy a hasonlóság
          az erdélyi magyar és az indián sors között. Ezért is tisztelem
          őket.

          Válasz
          • TÓDUCZ

            Jeno (Dobai) úr, én nem kérdőjeleztem meg az Ön közét az indiánokhoz, csak arra kértem, hogy a Székelyföldet ne akarja indián rezervátummá alakítani. Legyen büszke az indián családfájára és tisztelje azt. A két kontextust csak egy dörzsölt ámerikai svihák tudja egy napon emlegetni és párhuzamot vonni közöttük!

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük