Örök advent

Fotó: ziaristonline.ro

Kettő híján harminc esztendeje, hogy Temesváron lángra lobbant a romániai rendszerváltás szikrája. A református templom előtt december 15-én, illetve 16-án gyülekeztek a hívek, a város magyar és román polgárai, hogy megakadályozzák Tőkés László református lelkész kilakoltatását. Tizenhatodikán rendszerellenes tüntetéssé erősödött a tiltakozás, amely elindította a forradalomhoz vezető lavinát.

E csodával azóta sem lehet betelni. Ami utána történt, illetve történik a romániai társadalomban, nem más, mint az akkori forradalmárok pocskondiázása, a szabadság eszméjének kicsúfolása. Ki gondolta volna akkor, nyolcvankilenc decemberének reményözönében, hogy három évtized múltán ismét túlteng majd a reménytelenség, a közösségi megalázás? Igaz, már az akkori nekifutamodás baljós előérzetet teremtett, mert amikor az eredeti román demokrácia alapozásáról szónokoltak, sokakban felmerülhetett, nekünk miért nem elég a máshol évszázadok óta működő demokrácia, miért kell a miénknek még eredetinek is lennie?

Hát, eredeti lett, ez bizonyos. És erre az eredetiségre szinte ráment egy fél emberöltő – három évtized múlásáról nem lehet legyintve, hanyagul szólni, mintha csak elröppent volna egy szürke délután –, s látva környezetünk iszapos, bűzös társadalmi posványát, hát, indokoltabbnak tűnik a keserűség, mint a lelkendezés.

És mégis: advent van, a várakozás harmadik vasárnapja közeleg, s hamarosan eljön majd a negyedik. Őrült vásárlási láz és őrült tempó a parlamentben, futószalagon módosítják az igaz­ságügyi törvényeket. A múlt parlamenti ciklusban a honatyák legfennebb saját fizetéseikről, különnyugdíjaikról szavaztak ily nagy lendülettel, most meghatározó törvényeket gyártanak, nehezen követhető elvek – aki bírja, marja, aki bamba, sirathatja? – mentén. Nem tétlenkedhetünk, de erőnk, tiltakozásunk véges.

A lényegre, a mindenkori lényegre kellene figyelni e zűrzavaros év végén is, s arról nem a parlamentben szavaznak. Túléltük a diktatúrát, túléljük ezt is, legfennebb rámegy néhány további évtizedünk. Eközben fogunkat csikorgatva mormoljuk, élni kellene immár, nem mindig csak túlélni. Élni, élni, élni. Ám míg élni kezdünk, nem tehetünk mást, tovább bizakodunk, reménykedünk. Konokul, ma is, mint egykor. Mint mindig.

Hinni, várakozni, cselekedni kell. Hinni egyebek mellett, hogy lehetséges itt, mifelénk is a méltóság, a tisztesség, s e nagy, fojtogató hitványságnak egyszer vége szakad. Újjászületni próbálunk most, advent idején is, miként huszonnyolc esztendővel ezelőtt. Akkor a pártállam szorongatott diktátorhoz simuló elvtársak és besúgók cinkosságával, s bizony, e szörnyszövetségben gyökerezik a mai társadalmi nyomorunk is. Hogy ezen változtatni tudjunk, ma is nélkülözhetetlen az a bátorság és elszántság, amelyet Tőkés László, illetve az őt védelmezők tanúsítottak Temesváron 1989 decemberében.

Örök advent az életünk.

Mózes László / Háromszék

5 hozzászólás

  1. Rozsnyai László

    Egyetértek.

    Válasz
  2. fikker jános

    Fikker János:

    ADVENT

    Hát várakozz mert várni érdemes
    Akire vársz bizonnyal jönni fog
    kering a Föld a Nap forog
    és csillagok közt van az otthonod…

    Mindenki vár a titokzatos űrben
    Születésétől reszket a halál
    mert jön a Fény Ő ide vissza jár
    és megsimogat mikor Rád talál…

    Igyekezz hát ha sötétben éltél
    lesz ünneped és lehet még napod
    ha bűneidet rendre elhagyod
    az ajándékot Te is megkapod…

    Csendet nyugalmat szabadulást
    lelked béklyói összetőrnek
    súlya alatt a kavargó Időnek
    hírnökök angyalok jönnek…

    Nagy fényességben Akit vártál
    szelíden szólít”Térj meg ember”
    élj tisztességben szeretetben,
    ne légy kerékkötő az Égi Rendben…

    Válasz
  3. FIKKER JÁNOS

    De, lesz majd Új Év, Új Tavasz…

    A szél a szél surrog süvölt
    tépázott fák füvek között
    kavarog a sok-sok levél
    Hazádba érkezik a Tél…

    Hókristálya holnap befed
    országokat és földeket
    a fagytól jégtől sohse félj
    sorsodhoz tartozik a Tél…

    de van Karácsony érkezik
    és talán megtalál a hit
    a sötétségre fény derül
    és Te sem maradsz egyedül…

    figyeld ahogy az emberek
    várják a Fényt mely feldereng
    tépázott fák füvek között
    hol gondod röghöz kötözött…

    de lesz majd Új Év Új Tavasz
    friss szellő langyos fuvalat
    olvasztja űzi a havat
    az Idő már csak így halad…

    Válasz
  4. antal m.

    Egyelőre csupán ,,örök advent az életünk,,!
    Szüleimtől is akik az első világháború környékén születtek volt, – mindig csak a reménykedésben éltek, aztán elmúltak.Tulajdonképpen ez a testvéri-rokoni és jó baráti összezúzódás-törés okoz minden elégtelenséget, mert nyugtalanítja az emberi életet! Aztán át kellett élni- vinni a háborúk óriási veszteségeit!
    Van egy olyan érzés bennünk, mintha a környezetünk idegen lenne mindig,- a természettelen- szokatlanság érzete ami kísér!
    AZ ELMÚLT FORRADALOMTÓL IS MINDIG A RENDSZER JÓ IRÁNYÚSÁGÁBAN- REMÉNYKEDÉSBEN VONZÓDUNK,- NEM ALAKUL TERMÉSZETES JÓZANSÁGGAL-IGAZSÁGOSAN AZ ÉLET! LÁTJUK A KORMÁNYZÁSOK KILENGÉSEIT-CSALÁSAIT-ERŐLTETETTSÉGÉT ÉS ÉRDEKSZERŰ- ÖNZŐ MŰKÖDÉSÉT, AMELY FELHÁBORÍTÓ!
    Sok reményt ettől tovább se, lehet remélni!

    Válasz
    • Tóducz

      Kedves antal m., a reménytől nem lehet reményt remélni, de reménytelenséget se! Az ilyesmiket a remény üzletekben árulják reményteljes és reménytelen elárúsítók.

      Válasz

Hagy egy Válaszot antal m.-ra Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük