Mintegy kétszázan állták körül tegnap este a Sepsiszentgyörgy fölötti Pacé-oldalon a Székelyföld Autonómiájának Napja alkalmával gyújtott őrtüzet, így hirdetve: minden tiltás, elűzési szándék, rombolás és balkanizálási kísérlet ellenére a székelység nem mondott le önrendelkezési követeléseiről. A szónokok biztatására idén is a lángok fénye mellől üzenték Bukarestnek: Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek.

Albert Levente felvételei

Elsőként Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke szólt a székely, magyar, árpádsávos, sőt, katalán zászlók alatt összegyűltekhez, egy ősi, a tűz erejét megidéző dobénekkel vezetve fel beszédét. A lángok szimbolikájánál maradva Gazda Zoltán a székely igazság lángjának nevezte a máglyákat, a célok, jogos követelések felvillantójának egy gyarmatosító országban. „A tűz a ránk telepített, nyugati segítséggel összebarkácsolt Nagy­románia minden tiltása, elűzési szándéka ellenére is éltető erő, akaratunk bátorítója.

A tűz az emberiség megtartója, tűz nélkül nincs élet” – fogalmazott. Gazda Zoltán úgy vélte, a tűz az, mely képes megvilágítani a szólamok mögötti valóságot, a sokak által ismert, de sokszor elhallgatott igazságot az autonómia iránti igény jogosságáról, amivel a román hatalom is tisztában van, amint azzal is, hogy ígéretet tett száz éve, de máig nem volt képes betartani, és ma is oltani próbálja e lángoló vágyat. A széki tanács vezetője vádak hosszú során keresztül emlékeztette a tűz közül állókat a mindenkori román hatalom tetteire: elveszi azt a keveset is, ami a székelységnek megmaradt, folyamatosan azért dolgozik, hogy e közösség ne érezze magát otthon szülőföldjén, ahelyett, hogy büszke lenne mindarra a gazdagságra, bőséges örökségre, amelyet e közösség alkotott, adott, és amelynek a románság is részese lehet. Ellopják, ami a közösséggé, a harácsolás vezényli, semmit sem tisztelnek, képtelenek megőrizni, magukénak hirdetik, és folytonosan megaláznak. Az emberi értéket sem kímélik, magyarságukért, az igazságért börtönnel lakolnak a székelyek – sorolta Gazda Zoltán, utóbbival utalva a polgármesterek, vezetők elleni törvényi hadjáratra, valamint Beke István és Szőcs Zoltán sorsára.

„Az igazságérzet száz éve bűn Romániában, mert tudják, hogy a lopott holmit képtelenek kezelni, megbecsülni, tovább építeni. Szennyes a lelkiismeretük, s azt megtorlással leplezik” – szögezte le az elnök, majd keserűen állapította meg: sikerült minket is balkanizálniuk, sikerült felzárkóztatniuk a tolvajláshoz, hazugsághoz, aljassághoz. „Már képtelenek vagyunk kiállni jogos követeléseinkért, évente kétszer-háromszor sem vagyunk képesek határozottan, zárt sorokban, ezrével, tízezrével követelni azt, ami a miénk lenne, de elvették tőlünk. Képtelenek vagyunk felemelni a szavunkat bebörtönzöttjeinkért, ingatlanjainkért, megmocskolt temetőinkért” – vonta le a következtetést. A keveseket, akik megjelentek, kitartásra, céltudatosságra, következetes kiállásra szólította fel, emlékeztetve: Erdélyből eddig mily kevesen írták alá a Székely Nemzeti Tanács állampolgári kezdeményezését.

A már hagyományosnak számító, a mai nap folyamán Bukarestbe eljuttatandó kiáltványt Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács tájékoztatási alelnöke tolmácsolta. Az összegyűlt közösségek nevében Izsák Balázs SZNT-elnök által jegyzett, Szövetségben Európa nemzeti régióival címet viselő dokumentum megfogalmazói az európai polgári kezdeményezés mentén hívják fel a figyelmet arra, hogy az Európai Unió szintjén alkalmazott önrendelkezési jog elavult és merev, ezért felül kell vizsgálni. A kiáltvány összeállítói rámutatnak, hogy noha hihetetlen, de Európában visszatértek a diktatúrák módszerei, uniós országokban az állami terror politikai perekben marasztal el ártatlan embereket. Spanyolország és Románia is a börtönt találja az egy tömbben élő nemzeti közösség legitim törekvéseire adandó megtorló és megfelelő válaszként. Zárásként emlékeztetnek: továbbra is követelik a Székelyföld autonómiáját, amint azt a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott Autonómiastatútum megfogalmazta.

Egyed-Kolumbán László kilyéni református lelkész záró igemagyarázatában Máté evangéliumának sorai segítségével fogalmazta meg a őrtüzek kettős üzenetét: szabadon megélni székely keresztény mivoltunkat, nem valaki ellen, de szabadon, az önrendelkezés jegyében. A korábbi évekhez hasonlóan a rendezvényt Szabó Mihály tárogatón előadott dalai tették hangulatosabbá.

Nagy D. István / Háromszék

„A székely igazság lángjai”

Több mint nyolcvan székelyföldi településen gyúltak ki vasárnap este az őrtüzek az autonómiaigény jeleként – közölte Gazda Zoltán, a szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) irodavezetője.

Székelyföld autonómiájának napján délelőtt a templomokban, délután az őrtüzek magaslatain gyűjtöttek aláírásokat az SZNT által elindított, nemzeti régiók kialakítását kérő európai polgári kezdeményezéshez. Valamennyi őrtűz mellett a helyi szervezők felolvasták azt a petíciót, amelyben ismételten kinyilvánították igényüket Székelyföld autonómiája iránt.

Sepsiszentgyörgyön megközelítőleg 200–250-en hallgattak a Székely Nemzeti Tanács hívó szavára, és vették körül vasárnap este a Pacén fellobbanó őrtüzet, amelynek messzire világító lángja a székelység lankadatlan autonómia igényét volt hivatott hírül adni Románia vezetőinek és a nagyvilágnak.

Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke a megtisztító tűz erejéről szóló ősi táltosének vérpezsdítő soraival köszöntötte a székely, magyar és katalán zászlót lobogtató egybegyűlteket, akik között örvendetes módon sok fiatal és gyerek is volt található. „A tűz a székely igazság lángja egy gyarmatosító országban. A tűz a céljaink, jogos követeléseink felvillantója, a tűz a ránk telepített, nyugati segítséggel összebarkácsolt Nagy-Románia minden tiltása, elűzési szándéka ellenére is éltető erő, akaratunk bátorítója. A tűz az emberiség megtartója, tűz nélkül nincs élet” – jelentette ki többek között Gazda. A továbbiakban pedig felsorolta azt a tengernyi igazságtalanságot, gaztettet és megtorlást, ami az immár 100 éve Romániához csatolt erdélyi magyarságot, és ezen belül a székelységet érte. Ezek megismétlődését és folytatását pedig véleménye szerint csak az autonómia közös erővel történő kikényszerítésével lehet megakadályozni.

A rendezvényen Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke által aláírt, autonómiát követelő kiáltványt Ferenc Csaba alelnök olvasta fel. A tömeg felkiáltással és tapssal jelezte a benne foglaltakkal való egyetértését. Végezetül Egyed László kilyéni református lelkipásztor fogalmazta meg az alkalomhoz illő gondolatait, mondott imát és áldotta meg a jelenlévőket. A himnuszaink eléneklésével megkoronázott közösségi élményt a Szabó Mihály nyugalmazott zenetanár tárogatójáról felszálló dallamok tették még teljesebbé.

Kovásznán hozzávetőleg 60 érdeklődő jelenlétében, Csomakőrös felett gyújtották meg az őrtűz lángját. Beszédet mondott Szőcs Endre, a belvárosi református egyház segédlelkésze. Az SZNT autonómiakiáltványát Ferencz Botond, az Orbaiszéki Székely Tanács elnöke olvasta fel. A rendezvényen a kovásznai Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ fiataljai tartottak zenés előadást.

Orbaiszéken még Zabolán és Kisborosnyón gyújtották meg az autonómia lángját.

Bedő Zoltán, Nagy Sz. Attila / Székely Hírmondó

2 hozzászólás

  1. gőre gábor

    Székely panasz

    A hegyek ma is, helyükön vannak!
    A vizeink is le-, és befelé folynak!
    Minket meg, ide-oda löknek
    Bitorlói, az ősi, szent, földnek!
    Hazámban vagyok, gyűlölt idegen,
    Üldözendő, megbízhatatlan elem
    (Valóban borzasztó idegesítő lehet,
    Gazemberségükre eleven emlékezet!)
    Eddig csak, irtottak, öltek
    Ma átneveléssel öl meg!
    Ki csak kódis, vendég vót nálam
    Elvette végül hazám, és házam!
    Ha merne, kiirtana engem,
    Semmi ne emlékeztessen!
    A múltra, jogra, a másra!
    Az alávaló aljas, árulásra!
    Verjétek hát, a Kárpátokat földbe!
    Ne legyen, mi a határát jelölje!
    Mondjátok a szélnek, másfelé fújjon
    Ezeknek még levegő se, jusson!
    Mondjátok a napnak, másfelé süssön!
    Hogy a magyar vissza ne üssön!
    1985.XII.25.

    Helyzetkép

    A háborúkat elvesztettük,
    A forradalmaink elbuktak.
    Elveszett az életkedvünk,
    Sokszorosan megalázottak!
    Országunkat széjjeltépték,
    Befogadott farkasok,
    Előírják, hogy szeressék
    Szomszédaik a magyarok!
    Mert testvér a román, a mongol
    Barát a cseh, szlovák, török!
    Ellenség az, ki mást gondol,
    A hülyeség végzete örök!
    Van-e nagyobb, oly bolondnál?
    És akkorát hazudott, vétett!
    Ki Erdélyt ment vívni a Donnál,
    Mert jóakarónk nekünk a német!
    Aztán jött a gazdaváltás,
    Mint kiderült, a kisebbik rossz!
    Csindradrattás fölszabadúlás!
    Mai gazdánk az orosz!
    Fordultunk hát kellettre,
    Bár megcsikordult a szélkakas,
    Nem segített senki se!

    Válasz
  2. gőre gábor

    A politikai élet vezetőinek

    Tisztelt Uraim! Önök mind óhajtják, remélik a népszerűséget, támogatottságot, elismerést, stb. Mindezek elérésének egyetlen eszköze van: a hitelesség. Hiteles ember, politikus az, akinél a gondolat, a kimondott szó és a tett egybeesik. Ha nem akarja, vagy nem mondhatja el az igazságot valami okból, akkor inkább hallgasson az ember, mint hazugsággal mentse magát, leplezze gondolatait vagy szándékait.
    Ezt a magyar külpolitika az átlag magyar polgár számára is átlátható hitetlensége okán mondom. Mert épeszű román, szlovák, szerb, horvát stb. nem hiszi, nem hiheti el, hogy magyar politikus (és aminek ezzel együtt kellene járnia: hazafi, a magyar érdekek képviselője) önként és dalolva lemond a magyar területek tízezer négyzetkilométereiről és népek százezreiről! Tudom, hogy saját erőtlenségük és a kisantant feltámadásának félelme munkál Önökben, s a „kompromisszum robotosaiként” folytatják a gyűlöletes kádári meghunyászkodást.
    De ez a magatartás nem lehet megoldás. Gennyedő seb leszünk Európa testén, és belepusztulunk, ha ki nem tisztítjuk, rendbe nem tesszük.
    Mondják ki végre az európai közvéleménynek: Igazságot Magyarországnak! Megrablóinknak szegezzük vissza saját érvüket, a magyar lakosságú terület csatlakozzék vissza Magyarországhoz, mégpedig az 1913-as állapot szerint. Sőt, azok a területek is, amelyeket a magyar királyok telepítettek német-száz betelepülőkkel, az is magyar, és nem szlovák vagy román terület. De tárgyalási alap lehetne például a terület négyzetkilométer/lakosság arányban történő el(meg)osztása az 1913. évi népszámlálás szerint. Azért az akkori, mert, azóta a jelenlegi bitorlók a saját javukra erőszakkal javították saját arányukat.
    Az így, hosszú tárgyalássorozat eredményeként kialakult, egyeztetett határt önkéntes lakosságcserével összekapcsolva lehet csak szerződésileg véglegesnek elismerni. Csak így szűnhet meg a térség Európa veszélyzónája lenni. E nélkül a közös NATO-tagság a Habsburg-monarchia utódállamaival, a kölcsönös ellenérdekeltség egy akolba zárásával ugyanolyan anakronizmus, mint volt a monarchia maga.
    A magyar külpolitikai propagandának arról kellene szólni, hogy a trianoni utódállamok elvesztették erkölcsi alapjukat a területszerzésre, mert sokkal aljasabbul bánnak a magyarokkal, mint azok ővelük, pedig a kisebb bűnökért minket sújtott a nemzetközi önkény. És emiatt ma is azt hiszik, hogy igazuk van. Azért meri Meciar azt mondani, hogy elmehetnek a magyarok. A tolvaj idegességével, mert attól fél, hogy a lopott földet egyszer vissza kell adni. Az ő rossz közérzetük, félelmük a mi igazságunk legfőbb bizonyítéka.
    Megengedhetetlen ás káros az a gyávaság, amelyet önök tanúsítanak. Ezt a gyávaságot ők önzetlenségként fogják föl, és nem hiszik el. Ki kell mondaniuk: mi nem akarunk háborút, de adjátok meg nekünk azt, amit magatoknak ki-és megköveteltek. Csak az igazság és a becsületes területi és kisebbségi jogrendszer lehet alapja a magyar és az utódállamok jövőjének!
    1996 Demokrata Hetilapban olvasói levélként megjelent!

    E század során bebizonyosodott, hogy az eltérő kultúrák képtelenek közös államban élni. Az eltérő kultúrákat egyesítő államok annál jobban szétválnak, minél erősebbek a kultúrák gyökereik. Az Egyesült Államok arra adott bizonyítékot, hogy a különböző kultúrájú népek békésen, sőt nagyon hatékonyan tudnak együtt élni – ha új környezetbe kerülnek. Ezzel szemben nem képesek közös állami keretben maradni az eltérő kultúrák, ha eredeti bölcsőjükben maradnak. Európa uniós kísérlet?

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük