Örvendetes és reménykeltő

Kerekes László, a kézdivásárhelyi Boldog Özséb Plébánia plébánosa, szentszéki tanácsos (Fotó: MTI/Veres Nándor)

„A Szentlélek gyümölcseinek kiáradására várva, örömmel és hálatelt szívvel értesítem főegyházmegyénk papjait és híveit, hogy Ferenc Szentatyánk a mai napon főtisztelendő dr. Kerekes László szentszéki tanácsost, a kézdivásárhelyi Boldog Özséb-plébánia plébánosát Tharros c. püspökévé és a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki” – írta május 26-án kibocsátott körlevelében dr. Kovács Gergely római katolikus érsek.

Örvendetes, megnyugtató és reménykeltő hír ez a történeti Erdélyt, benne a Székelyföldet is magában foglaló, 58.234 km² kiterjedésű egyházmegye katolikus híveinek. És nem csak, hiszen sajátos helyzetünkben, valamint a történelem újabb heves hullámverései közepette minden magyarnak fontos, hogy kik kormányozzák a Szent István királyunk által 1009 táján alapított püspökség hajóját. Így a református, evangélikus és unitáriusok számára is. Mert a világ eme gyönyörű, de huzatos sarkában csak egymást elfogadva és támogatva tudjuk megőrizni az önazonosságunkat.

Az 1968-ban született érsek és a vele egyidős, immár segédpüspök személyében a kormányrúd jó kezekbe került. A magas egyházi tisztség betöltéséhez viszonylag fiatal koruk, képzettségük, tudásuk, jártasságuk, ismeretségi körük, és nem utolsósorban születésük helyszíne legalábbis ezt sugallja. Székelyként ugyanis értik és érzik a magyarság keleti védőbástyáját képező népcsoport sajátos gondjait és törekvéseit, illetve az észjárását is követni tudják. Mi, háromszékiek pedig büszkék lehetünk rájuk, hiszen mindketten e vidék szülöttei. Az érsek úr kézdivásárhelyi és segédpüspöke gelenceiként látta meg a napvilágot. Mint ahogy büszkék lehetünk ft. Kató Bélára, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökére is, aki Barátoson érkezett a földi létbe.

Két olyan vezetője van a Gyulafehérvári Főegyházme­gyének tehát, akikre hívő és magyarként remélhetőleg egyaránt számíthatunk. Ez részünkről óhaj és egyben elvárás is, aminek a teljesülésére boldog emlékezetű Márton Áron püspökünk távozása óta várunk immár türelmetlenül.

Bedő Zoltán

3 hozzászólás

  1. Gáspár Ignácz

    Sok sikert erőt es egészséget kivanok, Gáspár Ignácz

    Válasz
  2. TÓDUCZ

    Megtörténhet, hogy e hozzászólásomat is sokan ellenségesen fogják fogadni, de nem tudom szó nélkül hagyni a véleményemet. Állok a kritikák elébe. Kedves Bedő úr, az utolsó mondatának a beteljesülésért én is nagyon szurkolok tiszta szívből. Csak hát nem lehet észrevétlenül elmenni amellett, hogy úgy a püspök (érsek) úr és a segédpüspök úr is Kézdivásárhelyen született 1968 júliusában, két nap különbséggel. Eddig mind a kettő Róma szekerét tolta, ott lettek “okosítva”. Paranoia nélkül megállapíthatjuk, hogy az erdélyi Róm.Kat. egyházmegye belterjesség felé van terelve Rómából, az ott beidomított papok révén. Bedő úr, Márton Áron volt eddig az egyedüli erdélyi Róm.Kat. püspöke az erdélyi magyarságnak, aki Róma érdekei előtt a magyarok, a szülőföldje embereinek az érdekeit képviselte konokul. Meg is szenvedtették érte, a romák hatalmasok, s az európai hatalmak is. A vatikáni politika se nagyon karolta fel nemzetségért folytatott küzdelmét. Reméljük, hogy a két fiatalember a Márton Áron-i úton fog haladni és rátesz egy lapáttal! Dicsértessék!

    Válasz
    • TÓDUCZ

      Elnézést. Kifelejtettem az aránylag hosszú fenti beírásomból, hogy a Rákosi és a Kádár rendszer se támogatta nemzeti róm.kat. erdélyi magyar püspökünket törekvéseiben!

      Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük