Ha korábban nem is, de legalább az elmúlt 100 esztendő alatt megtanulhattuk volna, hogy a balkáni politizálás emlőin táplált és felnőtt bukaresti hatalom képmutatása, pökhendisége, álnoksága és magyarellenessége nem ismer határt.

Légyen az jobboldali, vagy baloldali beállítottságú, egyaránt a kifosztásunkon, ellehetetlenítésünkön és megalázásunkon munkálkodott, az erdélyi magyarság és ezen belül a székelység végleges eltűntetése érdekében. És sajnos nincs ez másképp napjainkban sem, hiszen eszközökben nem válogatva ezen fáradoznak.

Éppen ezért félre kell állítani mindazon politikusainkat, akik nem cselekszenek ennek tudatában. Mint ahogy azokat is, akik a nemzeti ügyekben való közös fellépés helyett, a saját pecsenyéjüket próbálják sütögetni az újra és újra fellobbanó Dâmboviţa-parti sovinizmus lángjainál. Mert aki nem tudja, vagy nem akarja érzékelni az egyre jobban elharapózó magyarellenességet, és nem lépik fel keményen ellene, az alkalmatlan, gyáva, vagy áruló.

Elsősorban választott tisztségviselőink kötelessége, hogy kiálljanak értünk. Hogy képviseljék az érdekeinket. Hogy gátat vessenek az ellenünk irányuló törekvéseknek. Ahhoz viszont, hogy küzdelmük eredményes legyen, fel kell zárkóznunk mögéjük, és ezáltal is az elnyomók tudtára adnunk, hogy nem tűrjük tovább a minket sújtó intézkedéseket és jogtiprásokat. Egységet és ebből fakadó erőt kell felmutatnunk ahhoz, hogy komolyan vegyenek minket. Az elmúlt 30 esztendő politikai hibáinak koloncával a nyakunkban, ezt irgalmatlanul nehéz megvalósítani, de nincs más választásunk! Csak így tudjuk lefogni az immár nem is burkoltan, hanem nyíltan létünkre törő bukaresti hatalom kezét. Most nem a különben jogos kritika és szemrehányások ideje van tehát, hanem a cselekvő összefogásé.

Fel kell leltározni, összegezni és bizonyítékok kíséretében a nagyhatalmak elé tárni súlyos sérelmeinket. Napirenden tartani azokat a nemzetközi fórumukon. Küzdelmünkhöz bel- és külföldi szövetségeseket keresni és találni. Utcára vonulni és ott is hangoztatni igazunkat.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

7 hozzászólás

  1. antal m.

    Csak saját magunkra számíthatunk, s nemzetünkre! Akkor szükséges az összefogás -kapaszkodás egymásba! A képviselőink is megkapták a leckéztetést, s végzik dolgukat! TOVÁBBIAKBAN A BIZALOM FONTOS, HOGY ÉLTESSEN ÉS AZ EGYBEN TARTOZÁS!

    Válasz
  2. Rozsnyai László

    És Istenben!

    Válasz
    • Tóducz

      Rozsnyai úr, a romákok is benne bíznak!

      Válasz
  3. Névtelen

    Egyetertek!!

    Válasz
  4. Pál

    Pontosan, más út nincs, csak mi magunkban bízhatunk.

    Válasz
    • Várközi

      És bízzunk Markóban, Frundában, Bohbélyban, Márton Árpádban, Kelemenben, mert már a többi nagy autonómia harcosban – Domokosban, Verestóyban, Tokaiban, Kötelesben – távozásuk miatt már nem bízhatunk.
      Milyen szép is az autonómia!

      Válasz
      • Tóducz

        Kedves Várközi úr, a romákok úgy találták ki az UDMR-ét anno, a romákiai Ön által felsoroltakkal egyetemben, hogy 2050-re annyian legyünk Erdélyben, mint Ioanis szászai és Antonescu zsidói!

        Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük