Forrás: greatnews.ro

Ma már egyre többen gondolkodnak úgy: ha több pénzem lenne, megoldódnának a gondjaim. Szeretnék inkább beszorozni, mint beosztani azt az összeget, amely havonta rendelkezésükre áll.

De hallottam egy nagyon bölcs mondást: „Pénzügyi gondokat pénzzel nem lehet megoldani!” Anyagi gondjaink csak akkor oldódnak meg, ha szívünk, életfelfogásunk és életvitelünk is megváltozik.

Amikor még tizenévesen, friss végzős, helyettesítő tanárként az első fizetésemet kézhez kaptam, és szinte azonnal a könyvtáram gyarapítására költöttem, rájöttem: nem sajátítottam el a pénzzel való okos bánásmódot. A sorkatonaság ideje alatti szűkös idők azonban már megtanítottak: érdemes a holnap kiadásaira is gondolni, és hogy a könnyen jött pénz ugyanolyan könnyen is megy el.

Az anyagiak terhétől mentes, gondtalan élet ma keveseknek adatik meg. A mindennapok nemcsak a napi költségekből állnak: egyre nehezebb a lakhatás, az országos statisztikák is nagyjából hiteles képet adnak ennek kapcsán. A felnövekvő gyermekek, míg kicsik, még csak elöröklik egymástól a lábbelit, a ruhát, játékokat, mesekönyveket. A kamaszkor azonban már szinte biztosan elhozza az elégedetlenségek időszakát.

Volt, amikor nehezen viseltem, hogy a környezetünkben a velünk egykorú fiatalok egymás után építették fel saját családi házukat, nekünk pedig még csak kilátásunk sem volt ilyesmire. Emlékszem, abban az időszakban mennyiszer sajnáltam magamat, morgolódtam, irigykedtem és lázadtam!

Aztán meghallottam Isten üzenetét: „Tudok szűkölködni és tudok bővelkedni is; mindenütt mindent megszoktam: tudok jóllakni is, éhezni is, bővelkedni és nélkülözni is.” (Fil 4,12) Persze hogy nem tudok szűkölködni – mondtam magamban –, hiszen még nem tanultam meg! És hol tanulhatnám meg jobban, mint a szűkös körülmények között? Az elégedetlenségem abból származott, hogy én mindig csak bővelkedni szerettem volna. Most már törekedtem arra, hogy elégedetlenkedés helyett hálaadással közeledjek Istenhez. És ennek van átalakító ereje.

Az évek során néhány fontos gyakorlati dolgot és lelki igazságot tanulhattam meg az anyagiak kapcsán.

A legfontosabb, hogy mérlegelnem kell a realitásokat. Nagyobb kiadásoknál – mosógép, bútor, lakás, autó – el kell döntenem, hogy reális-e a tervem. Hiába kínálnak ingyen hitelt, nem biztos, hogy az annyira kedvező lehetőség számomra. Fel kell tennem a kérdést: elő tudok-e teremteni havonta annyi pénzt, hogy a megélhetés mellett a kölcsön visszafizetését is bírjam? Ha igen, megéri-e a tervem a szükséges pénz előteremtésére szánt időt és energiát? Gyakran eszembe jut, mit mond erről a Prédikátor könyve: „Jobb egy marék nyugalomban, mint két tele marok fáradság és szélkergetés mellett.” (Préd 4,6) Sokszor bölcsebb dolog, ha a szerényebb változattal beérem, mint hogy kockára tegyem az egészségemet és családi életünk harmóniáját.

Irányítanom kell a vágyaimat. Már húszéves korom körül magamra ismertem ebben a bibliai versben: „Az alvilág és az enyészet nem tud jóllakni sohasem, az ember szeme is telhetetlen.” (Péld 27:20) Mindig meglátok valami újat, szebbet, praktikusabbat, mint ami nekem már megvan. A reklámok ráadásul felszítják a bennem alvó vágyakat is. Tudatosan törekednem kell arra, hogy ne a kívánságaim vagy az észrevétlenül rám kényszerített vágyak irányítsanak. Jó érzés az, hogy ha kell, nemet tudok magamnak mondani, és én irányíthatom a pénzem fogyását, nem a felkínált árubőség.

Kertész Tibor, a Gyulafehérvári Család­pasztorációs Központ munkatársa

(folytatjuk)

Háromszék