Albert Levente felvétele

Sem a borongós idő, sem a szitáló eső, de még az egyre fokozódó járványhelyzet sem vette el a kedvét a sepsiszentgyörgyieknek attól, hogy a hétvégén tizedik kiadását ünneplő őszi vásáron legalább egyszer át ne sétáljanak.

Ugyan a korábbi évektől eltérően sok érdekes, színes program elmaradt a vírus miatt, ám így is akadt bőven látnivaló, vásárfia akár ingyen is, a kőszínpadról egész napon át szólt a zene, a meghívott előadók, zenekarok fellépése pedig ideig-óráig elűzte az idő miatt gyakran szomorkás hangulatot.

Szombat délelőtt szitáló esőben készült koncertjére a Folker Együttes, István Ildikó és a köré felsorakozó gyermekek éneke, Benkő Éva ízesen mesélt története, találós kérdései nem csak kicsiket, felnőtteket is megállásra késztetett néhány percig a színházzal szembeni színpadnál, s többen dalra is fakadtak az előadók buzdítására.

Ahogyan az esőfelhők is oszlottak, egyre többen látogattak ki a főtérre, ahol úgy tűnt, az előző vásárokhoz képest több kézműves kínálta portékáit. A hagyományos mézeskalács mellett számtalan más édesség csábított, házi csoki, baklava, halva is, és vége-hossza nem volt a kürtőskalácshoz sodort tésztának, de fogyott a lángos is, a vásári csárda előtt délre megteltek az asztalok és padok ebédelőkkel. Csíkdánfalvi fazekas, kőröspataki fafaragó remekei mellett újrahasznosított üvegből vagy éppen kerámiából készült, gyönyörű mázba bújtatott ékszerek sorakoztak az asztalokon, a legkisebbeknek tipegő hálózsákot és pihe-puha takarót, meleg kötött sapkát kínáltak, de bőven akadt enni és innivaló is: zöldségek, hagymakoszorú és szárazbab mellett sajtfélék, méz, méhpempő, hidegen sajtolt olajak és máriatövis-őrlemény, s idei gyümölcslevet is lehetett kóstolni, szörpök, lekvárok mellett az egészséges táplálkozás jegyében született készítményeket is kínáltak.

Kálnoki kézműves tea és szappanok, Dávid Alpár gyönyörű népviseletei, kézi szőttes darabok, bőrművesek legszebb használati tárgyai késztettek megállásra, de időzni kellett a gyönyörű színekben pompázó őszi virágok sokasága előtt, ahol a termelők szívesen szolgáltak jó tanáccsal a kíváncsi kertészkedőknek. Vásárfiának való is akadt bőven, a Kónya Ádám Művelődési Ház árkosi mézes pogácsával ajándékozta meg a gyermekeket, s ugyancsak ők kínálták a lehetőséget, hogy az őszi képkeret mögé bárki megállhasson egy pillanatra, melyet aztán színes fénykép formájában örökítettek meg és ajándékoztak a látogatóknak. Sok gyermek színes dísztököt, sípot, faragott játékot szorongatott, s hazavihettük a lámpásnak kiváló, méretes sárga tököt is.

Tagadhatatlan, hiányzott a korábbi évek felszabadult hangulata, a legkisebbek nagy kedvence, az önfeledt játék a szalmabálák közt, és lisztben sem lehetett elrejtett játékokat keresni, kivénhedt vasalóasztalon sorakozó konyhai eszközöket kongatni, garasokat gyűjteni, hiányoztak a népi gyermekjátékok és a közös tánc is. Ám jó volt megtapasztalni, hogy a szervezők felhívása nem volt hiábavaló – bár a közösségi médiában sokan elégedetlenségüknek adtak hangot emiatt –: kiállítók és a látogatók zöme is maradéktalanul betartotta az egyre terjedő vírus megfékezése érdekében javasolt óvintézkedéseket: felnőttek és gyermekek maszkban jártak-keltek a téren, és sokan figyeltek a távolságtartásra is.

Demeter Virág Katalin / Háromszék