Otthon kamatoztatja tudását a világot látott fogorvos

Ha valaki fiatalkorában nyugatra megy dolgozni, akkor sok esetben elhangzik az ígérgetés, hogy csak néhány évre utazik ki, szerencsét próbál, aztán hazajön. Sokan közülük mégis kint maradnak, mert nem tudnak ellenállni a nyugati világ által kínált viszonylagos jólétnek. Nem úgy Benke István, aki fogorvosként Magyarországon és Romániában a legjobbaktól tanult, de a szakorvosi képzés befejezése után hazatért Erdélybe, és otthon, Gernyszegen, illetve Marosvásárhelyen praktizál.

– Kétféle, egymástól jól elkülöníthető szülői mentalitás létezik: az egyik esetben jó előre, már fiuk, lányuk kiskorában eldöntik, hogy gyermeküket milyen irányba terelgetik, míg mások hagyják, hogy az utód tehetsége szabadon kibontakozhasson, és maga döntsön a sorsáról. A szülői instrukciókat követte vagy a maga útját járta?

– Nálunk apai ágon több generációra visszamenőleg mindenki mérnökként dolgozott, míg az édesanyám felmenői között pedagógusok voltak. Orvos nem volt a családban, én viszont, mivel mindig érdekelt a biológia és a kémia, egészen kiskoromban eldöntöttem, hogy ezt a pályát választom. A testvérem pedig közjegyző lett, így egyikünk sem a felmenőink útját járja. Ezzel megszakadt a családi hagyomány, de én nem bánom, mert nagyon szeretem a hivatásom.

– Mikor döntötte el, hogy a gyógyítás területén éppen a fogorvoslást választja?

– Már a gimnáziumban ez vonzott, mert nagyon hálás terület. Egyrészt, amikor kezelek egy pácienst, akkor nagyon hamar visszaigazolást kapok tőle, és mivel igyekszem jól, precízen végezni a munkámat, az emberek elégedetten távoznak a rendelőből. Ez egy olyan ága az orvosi hivatásnak, amely az esztétikával, a szépérzékkel is összefügg.

Otthon kamatoztatja tudását a világot látott fogorvos

– Miközben Marosvásárhelyen lakik, a rendelő, ahol dolgozik Gernyeszegen van. Miért pont itt, ebben a községben indította el a vállalkozását?

– Az itteni fogorvosnő éppen nyugdíjba vonult, egy családi barátunk ajánlotta a lehetőséget, én pedig átvettem ezt a praxist. A rendelőt, ami egyébként önkormányzati tulajdonban van, hosszú távú bérleti szerződéssel használom.

– Miként formálta a saját arcára az elődjétől átvett rendelőt?

– Szinte mindent megváltoztattam, és az volt a legfontosabb, hogy a rendelkezésre álló tereket minél jobban kihasználjuk. A központi egységet úgy alakítottuk ki, hogy a legmagasabb ergonómiai igényeknek megfelelően lehessen elvégezni a kezeléseket. Az előteret pedig úgy rendeztük be, hogy az ide érkező pácienseknek a lehető legkényelmesebb környezetben kelljen várakozniuk. Itt minden a mi ízlésvilágunkat tükrözi, a falon a nagybátyám festményei találhatóak.

– Bár sok mindent el lehet érni saját forrásból, de egyetlen vállalkozó sem szokta elutasítani a pályázati támogatás lehetőségét. Ön is figyelemmel kíséri az anyaországi programokat?

– Igen, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. legutolsó pályázatán sikeresen szerepeltem, és egy gyökérkezelő egységet, illetve egy korszerű sterilizáló berendezést vásároltam a támogatásból.

– Vannak további tervei, ahová jól jönne, ha legközelebb is sikeresen szerepelne a nemzetpolitikai államtitkárság pályázatán?

– Nem tudni még, hogy milyenek lesznek a következő kiírások, de természetesen, ha módunk lesz rá, akkor megpróbálunk további forrásokat szerezni. S persze nemcsak a pályázati lehetőségeket figyelem, hanem részt vettem a Kárpát-medencei Vállalkozók Találkozóján, Mezőkövesden, ahol jó volt megismerkedni más határon túli magyar vállalkozókkal. Egy-egy ilyen találkozón kapcsolatokat tudunk kialakítani, névjegykártyát cserélhetünk, ezek a programok nagyon hasznosak még akkor is, ha csak néhány napot vagyunk együtt.

– Tervezi-e, hogy a jövőben máshol is nyit rendelőt?

– Igen, Marosvásárhelyen éppen kialakítok egy másik rendelőt, ami már nagyobb és többszékes lesz, de ez a gernyeszegi munkámat nem érinti. Újabb egységet nem kívánok nyitni, arra törekszem majd, hogy e két helyen minél magasabb minőségű szolgáltatást tudjak nyújtani a pácienseimnek. Amikor 2011-ben Marosvásárhelyen végeztem az egyetemen, rögtön itt kezdtem Gernyeszegen, de közben eljártam külföldi továbbképzésekre, majd Budapestre felvételiztem a rezidensképzésre, ahol fogpótlást és konzerváló fogászatot tanultam, majd sikeres szakvizsgát tettem. Közben Sopronban dolgoztam egy olyan elit rendelőben, amely Közép-Európában a TOP5-ben benne van. Ez kiváló lehetőség volt, ahol nagyon komoly szakemberek és mentorok mellett dolgozhattam, és implantológiából is szakképesítést szereztem. Végül tavaly szeptemberben tértem haza.

Otthon kamatoztatja tudását a világot látott fogorvos

– Szükség van a továbblépéshez újabb gépekre, eszközökre?

– Természetesen a fejlődésben sohasem lehet megállni, későbbi terveimben szerepel egy cone beam CT beszerzése, ami az implantológiában a megfelelő szakmai színvonalhoz elengedhetetlen.

– Ha már a későbbi terveknél tartunk, önnek jelenleg még nincs gyermeke, de ha lesz, akkor milyen irányba fogja terelni? Az utódnak mérnöknek, pedagógusnak vagy fogorvosnak kell lennie?

– Nem fogom a gyermekeimet erőltetni semmilyen irányba, olyan pályát választanak maguknak, amilyet szeretnének. Nekem a szüleim mindig azt mondták, hogy olyan hivatást válasszak, amelyet szívvel-lélekkel tudok végezni, és azt a lehető legmagasabb minőségben tegyem. Ettől függetlenül persze, amikor bejutottam az orvosi egyetemre, édesapám azt mondta: két hét múlva van a felvételi a mérnökire, ha mégis meggondolnám magam… A vicces az, hogy édesapám annak idején éppen fordított utat járt be, végig orvosi pályára készült, majd két héttel a felvételi előtt jelentette be, hogy mérnök szeretne lenni.

– Bár még rendkívül fiatal, már mostanára is nagyon komoly tudásra tett szert a fogorvoslás területén. Fogadna gyakornokot, ha jelentkezne, hogy tanulni szeretne önnél?

– Már most is jelentkeznek, az egyetemről is bejönnek hozzám, és amennyire tudok, mindenkit segítek. Édesapámtól is azt láttam, hogy ha valaki szakmai kérdéssel fordult hozzá, akkor mindig támogatta. Azt mondta, hogy ha valakiben van tudásvágy, azt ki kell elégíteni. Én is azért tértem haza a megszerzett tudással, hogy itthon kamatoztassam azt, öt – müncheni, budapesti, salzburgi, zürichi és genfi – rendkívül előnyös állásajánlatot utasítottam vissza, mert itthon akartam dolgozni. Nem a pénz hajtott, hanem a szülőföldemen akartam boldogulni barátaim társaságában, családom körében, ez az én küldetésem. (Külhoni Magyarok)

21 hozzászólás

  1. en

    Unokatestverem fia arra kenyszerult miutan fogorvosit vegzett hogy foljtasa tanulmanjait es miutan a plasztikai sebeszetett is megtanulta es megsem talat maganak itt munka heleyet mivel kenopenz hianyaban nem volt senki haljando neki biztositani semmit, hat nyugatra kenyszerult menni aholkitarult kezekkel vartak hizsen illjen magas tudasuak ott nem nagyon kerulnek ki. Ez az iden tortent , nem kamu , szoval tudas nem mindne kell hozza jo sok kapcsolat vagy meg tobb penz hogy az meber belekezdjen valamibe, mivel magan prakszisrol nem is almodhatott hiszne a hatter nem tette lehetove csak a 10 eves tanulast.

    Válasz
  2. antal m.

    Tóducz! Lehet igaza van, hogy ,,belekeveredtem,,! Sajnálom, hogy egy ilyen értékes orvos haza jött, és becstelenségek folynak a megjelenése közepette!

    Válasz
    • Tóducz

      Ne sajnálja mérnök úr, inkább örvendjen neki, hogy hazajött!

      Válasz
  3. Dobai

    Elég szomorú az, hogy olyan jelemtelen alakok is szóhoz
    jutnak itt, akik abban találják örömüket, hogy aljas
    piszkos hazugságokat terjesztenek olyan emberekről akiket
    soha nem ismertek, nem találkoztak velük.

    Válasz
    • Tóducz

      Drága Dobai úr, ha a tükörbe is nézne időnként, akkor gyakrabban dobigálná a dollárjait a Sz. Antal perselyébe!

      Válasz
  4. antal m.

    TISZTELTEINK!
    Remélem, hogy mindannyian úgy értenek meg engemet, hogy senkitől nem kívánok s kívántam elvenni semmit, de becsülettel írtam Önöknek, arról amit szerényen felfogok.
    Az eszme csere senkit nem károsít, ha az jó szándékú !

    Válasz
    • Tóducz

      Há, hogy tetszett ebbe is belekeveredni kedves mérnök úr? Gondolom véletlenül.

      Válasz
  5. Tóducz

    Dobai és Joe urak: lecke szülőföld szeretettből, tiszteletből, ragaszkodásból és nem utolsó sorban jó neveltetésből. antal m. mérnök úr, ez a helyes út, nem az, amit Ön járt be fordítva ülve a lovon!

    Válasz
    • Nyilas

      Hát Tóducz úr, az Isten mentse meg önöket hogy ezek is kövessék a doktor úr példáját. Vannak akik azzl gazdagítják a közösséget, hogy elmennek.

      Válasz
      • Tóducz

        Kedves Nyilas úr, de Önökre is ráfér egy nagy kis féltés!

        Válasz
        • Nyilas

          Hát, lenne itthon is éppen elég, akikkel gazdagabbak lennénk ha elmennének

          Válasz
    • Dobai

      Drága doktor úr és beton szakértő úr, mikor ön csak
      egy negyedét teszi le az erdélyi magyarság asztalára
      annak, amit én tettem, akkor “vehet villára” (régi mv-i
      kifejezés gondolom ismeri).
      Az árvíz károsultaktól kezdve az iskolákig, betegekig
      gyerekotthonokig stb.

      Válasz
      • Tóducz

        Drága Dobai úr, az erdélyi magyarok asztalára nem ámerikai alamizsnákat kell letenni és azzal dicsekedni, hanem közöttük élni, értük dolgozni, s nem az Óperenciás tengeren és az Üveghegyeken túlról vagánykodni! Ön egy olyan ember, aki a minősítésre is érdemtelen. Nem villára fogom venni, hanem vasvillára, mert kímélem emberi méltóságát!

        Válasz
      • Nyilas

        Tudjuk Dobai. Olvastuk a cikket, meg láttuk a fotókat, amikor a leselejtezett számítógépét odaajándékozta a háromkuti iskolának.
        Mindjárt vitt magával egy fényképészt, meg egy ujságírót is a nagy eseményre.
        Persze tudom, írta is akkor, hogy csak azért vitte magával őket, hogy odataláljon.

        Válasz
      • ez van

        Kedves Dobai, bizonyára nagyon sokat jelentett az itthoniaknak az Ön által asztalra tett támogatás. De gondolt-e arra, hogy negyven egynehány év alatt tizenötezer napon keresztül minden nap csak egy kedves szó, köszönés, mosoly, vagy panasz meghallgatása a nélkülözőknek jelent annyit, mint a ritka adomány, ami nem is biztos, hogy célirányosan jutott el a felhasználókhoz. Egy haldoklónak többet jelent, ha valaki mellette van és fogja a kezét, mintha egy elektromos autóval ajándékoznák meg.

        Válasz
        • Tóducz

          Kedves ez van, Dobai úrnak nincs mivel gondolkoznia, neki csak pénze van, s azt használja az esze helyett!

          Válasz
        • Tóducz

          Kedves ez van, s még valami: döglött lovat nem patkolunk, me nincs rá dollár fedezetünk!

          Válasz
    • Joe

      Hat kedves Toducz ur,epekedve varom,hogy mikor lesz magabol Allamelnok,vagy Miniszterelnok,mert akkor garanciat latok abban,hogy az orszagot egy ertelemes ember vezeti es csak a jofele haladhat,es azonnal meg is veszem a repulojegyet egyiranyu utzasra es ropulok. Siessen,mert mar az ido nemsokaig kedvez nekem. Aztan kinevezhet ipariminiszternek. Ennyi elvarasom csak lehet.

      Válasz
      • Tóducz

        Jó, Joe, de hozzon ócska ajándékokat, hogy legyen minek örvendjen és legyen mivel dicsekedjen!

        Válasz
        • Joe

          Ha ajandekot vinnek maganak,akkor nem sajnalnam a penzt es csak a legjobb minosegu targyat vinnem el maganak,amit biztonsagosan hasznalhatna.

          Válasz
          • Tóducz

            Hű-ha, akkor biztos nagy “biztonságban” érezhetném magam!

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük