Alapos tanulmányozásra méltó írást közölt tegnap az Átlátszó Erdély portál a Beke István és Szőcs Zoltán kézdivásárhelyi fiatalok „terrorperének” bírósági határozatáról. Pontosabban arról, hogy második nekifutamodásra sem sikerült megszerezni – még közérdekű adatigénylés útján sem! – a jogerős döntést, végzést, az indoklással együtt természetesen.

A Szőcs Levente újságíró jegyezte, a legfelsőbb bíróság és a portál közötti adatigénylési pengeváltást bemutató írás azon túl, hogy egyértelműen rámutat az egész „székely terrorper” ellentmondásosságára, visszásságára, koncepciózus voltára, egy újabb beszédes példája annak, hogy mennyire hasznos eszköz Romániában a nemzetbiztonsági kockázat fogalma. Ugyanis a Legfelsőbb Bírói Tanács tágan értelmezhető határozatára hivatkozva a legfelső bíróság megtagadhatja egy közérdekű információnak minősülő végzés közlését. Ha az érdek vagy a helyzet éppen úgy kívánja.

A részletesen kifejtett szabályozás értelmezési jogvitáján túl az a lényeg, hogy a legfelsőbb ítélethozatali fórum berkeiben valamiért titokként kívánják kezelni a Beke–Szőcs-ügyben hozott döntés egészét. Mindezt úgy, hogy közben nem tudni arról, hogy hivatalosan titkosították volna az iratokat. És egyáltalán, egy több mint fél éve meghozott, jogerős ítéletről van szó, amely ellen a hazai jogrendben aligha lehetséges a jogorvoslati lehetőség, ilyesmit legfeljebb az Emberi Jogok Európai Bírósága elé lehetne felterjeszteni. A legfelsőbb bíróság által bűnösnek kimondott fiatalemberek a csíkszeredai börtönben már hónapok óta töltik a büntetésüket. Nagy kérdés, hogy ezek után miért nem lehetséges a bírósági ítélet és az indoklás közzététele a sajtó kérésére? Milyen nemzetvédelmi, közbiztonsági vagy közrendi zavart tudna kelteni?

Netán attól félnek Iustitia képviselői, hogy akárcsak a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészek által összeállított halvány vádiratról, az ítéletről is kiderül, hogy inkább a szemeteskosárban lenne a helye? Netán beigazolódna a gyanú, hogy politikai, elrettentő ítélet született, amivel egyúttal a titkosszolgálatok becsületét is menteni próbálták? Hiszen a vád alapját képező, a Román Hírszerző Szolgálat által készített hangfelvételek hitelessége a különböző szintű bírósági tárgyalások során kérdésessé vált, és ez nagyban meghatározta a végső vádirat minőségét is. És ezen vádirat alapján mondták ki a taláros legfőbb ítészek, hogy bizony Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak a börtönben a helye. De hogy ezek után miért kell titkolózni, sőt, bujkálni a nyilvánosság elől? A válasz nagy eséllyel a végzés lapjain olvasható...

Nagy D. István / Háromszék