Petrov és a fojtogató múltMegerősítette a bukaresti ítélőtábla azt, amit sokan sejtettek, gyanítottak, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács pedig már májusban kimondott: a Romániát tíz éven keresztül az államelnöki pozícióból irányító Traian Băsescu együttműködött a volt politikai titkosrendőrséggel, már diákkorában beszervezték, és Petrov fedőnéven írt jelentéseket.

Persze, az ítélet alapfokú, az exelnök pedig jelezte, hogy megfellebbezi, mert szerinte azt nem lehet együttműködésnek minősíteni, hogy pár jelentést írt a katonai elhárításnak – állítása szerint nem is tudta, hogy az a Securitate –, de az immár vitathatatlan, hogy az az államférfi, aki elnökként nyilvánosan és hivatalosan is elítélte a kommunizmust, maga is része volt a diktatúra elnyomó gépezetének.

Petrov esete akkor válik különösen nyomasztóvá az itt élők számára, ha belegondolunk abba, hogy az 1989-es változásokat követő harminc évben lényegében alig volt olyan időszaka Romániának, amikor nem kommunisták és/vagy volt és/vagy jelenlegi szekusok vezették. Rögtön a temesvári forradalom eltérítése után ugyanis a Ion Iliescu nevével fémjelzett gárda került hatalomra, amely lényegében a kommunista nómenklatúra tagjaiból állt – ne feledjük, az ország első demokratikusan megválasztott elnökét már 1989 előtt Nicolae Ceaușescu lehetséges utódjaként emlegették a pártban és a szovjet vezetői körökben –, az átvilágítást sürgetőket azonnal elhallgattatták, perifériára szorították, a régi elit pedig az új rendszerbe is átmenekítette befolyását. Emil Constantinescu 1996-os választási győzelme inkább csak a felszusszanás reményét hozta el – csakhamar maga is beismerte, hogy legyőzték a titkosszolgálatok. Aztán újabb Iliescu-éra következett, és bár azt hittük, Traian Băsescuval valami más kezdődik 2004-ben – legalább a gyilkos diktatúrához való viszonyulás tekintetében, mely azért valamiféle erkölcsi megtisztulással, új alapokkal kecsegtetett –, mostanra kiderült, hogy tévedtünk. A számok nem hazudnak: az 1990-től 2014-ig, Băsescu második mandátumának végéig eltelt 24–25 évben, húsz évig kommunista és/vagy szekus államelnöke volt Romániának.

És Klaus Iohannis sem hozta el a várva várt megtisztulást 2014-es győzelmével: emlékezetes, hogy elnöki mandátumát éppen Tőkés László – az 1989-es forradalomban betöltött szerepéért kapott – állami kitüntetésének visszavonásával kezdte, cselekvően hozzájárulva a történelemhamisításhoz és a nacionálkommunista erők restaurációs törekvéseihez.

Mintha valamiféle átok ülne az országon, hogy képtelen szabadulni a múlt fojtogató szorításából.

Farcádi Botond / Háromszék

2 hozzászólás

  1. antal m.

    Tóducz úr! ,,Hallatszik,, főleg annak akinek inge is! Kellene tudnia azt ,hogy Szász Jenő, akivel sose találkoztam fizikailag se ismerem, de a fiammal Faipari mérnökin végzetek és Államvizsgáztak!, Nem ismerem, közvetlen tevékenységét! Minket, rengetegen be csaptak a közel múltban is!
    Mérget vehet rá, hogy engemet nem érintenek még megközelítő hasonlóságok sem, mert elég volt nekem, a szakmai elkötelezettségeim! A ÉPÍTÉSZET BIZTOSÍTOTT ELÉG MAGASSÁGOT RÉSZEMRE!

    Válasz
  2. Tóducz

    Jaj, kedves Farcádi úr, de hogy szerették a székelyek Petrovot! Nem szabad elamnéziázni, hogy Szász Jencike, Székelyudvarhely egykori Döbrögije, ma már a Bp.-i Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, 2009-ben piálgatott Petroval december 1 tiszteletére a Cotroceni-palotában. Hallatszik tisztelt későn érett mérnők úr, antal m.?

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük