Reformáció: Krisztussal haladva

Luther kifüggesztette téziseit – A. Kampf illusztrációja

A reformáció ünnepén megnyílik a lelkünkben egy aprócska ajtó, egy lelki igény, egy vágyakozás a megújulás iránt. Újulni szeretnénk. Úgy is fogalmazhatnánk, Klaus Dauglas német evangélikus lelkész szavait idézve, hogy a reformáció „reánk váró feladat”.

Egy olyan megújulási lehetőség, amikor megfáradt életünket, elrontott döntéseinket, lelki erőtlenségünket szeretnénk letenni Isten lábaihoz. Hogy nála és tőle új irányt nyerjünk. Új indulást, lelki táplálékot. Erről beszélnek a költőfejedelem Istenhez vágyódó sorai is: „Hiszek Krisztusban, Krisztust várok, / Beteg vagyok, beteg. // Meg-megállok, mint alvajáró / S eszmélni akarok”.

Idén egy olyan válságot élünk, amely minden embert érint valamilyen formában. Még az első hullám során sokan elemezték, vajon milyen hatással lesz a lelkekre, a hitéletre a világjárvány? Sokan vizionáltak megtérő tömegeket, akiket a betegségtől való félelem „odatol” az Úr ölelő karjaiba. Helyette azonban az jön velünk szembe, hogy az istenhiánytól, a lelki túlfeszültségtől szenvedő ember az összeesküvés-elméletek buzgó terjesztésétől, a nagy leleplezésektől, a legkülönfélébb álhírektől várja az igazság birtoklását, félelmei feloldását. Felháborodottan oktat ki és vitázik. Hatósággal, orvosokkal, tudósokkal, vezetőkkel, pedagógusokkal. Eljut a hitetlenség, az ellentmondás pereméig. Megfertőzi valami kóros üldözési mánia. Óvintézkedésektől, maszkviseléstől, oltástól, sőt hovatovább már a higgadt, kiegyensúlyozott hangtól is félti az életét, miközben a vírus létezését is bátran, nagy hanggal tagadja.

Az első tüsszentésig.

És ebben a nagy rászakadó bizonytalanságban mindent megkérdőjelez. Tagadó spirálba kerül. Álhírek garmadái között keresi, kutatja az igazságot. És folyton azt hiszi: na most találta meg! Lelkesen adagolja, posztolja a világszenzációk, nagy leleplezések minden napra jutó híreit, ám a lelke nem nyer megnyugvást. Az Isten-hiányban szenvedő ember ott mereszti szemét és forgatja nyakát a világ hangos, zajos forgatagában, de a fényszennyezés, melyhez ma már jócskán médiaszennyezés is társul, csak még inkább elvakítja és nem leli Krisztusát.

Ilyen helyzetben úgy érkezik a reformáció ünnepe az életünkbe, mint Isten hívása, mint egy tőle jövő nagy lehetőség. Amikor sok-sok rettegésünk és félelmünk közepette Isten hozzánk hajol. Megszólít. Ahogy az őt üldöző Saulussal is teszi. Saul, Saul, mit kergetsz engem? Leszól a mennyből az Úr az elvakult, a dühtől tajtékzó emberhez és azt kérdezi tőle, miért ez a nagy gyűlölet a szívében? A reformáció olyan élethelyzetet jelenít meg, amikor az Úr megállít egy úton, amelyen rossz irányba haladok. 1517. október 31-én Luther Márton szerzetes kifüggeszti a wittenbergi vártemplom ajtajára 95 tételét, melyben vitába száll a lelki eltévelyedéssel. Az Isten szavát mutatja fel, mint régi-új irányt, amelyhez vissza lehet térni. Amely megújulást, új lehetőséget nyújt az eltévelyedett embernek. Azóta eltelt 503 év és mi újra megállunk életünk rohanásában. Mert a reformáció nem egyszeri esemény, amely egyszer megtörténik, aztán a történelemkönyvek lapjaira költözik. Nem. Életünk minden napján újulhatunk, reformálódhatunk Krisztus által és hozzá boruló élettel, szívvel.

Az új világ válságában rádöbbenhetünk a templom jelentőségére. Lám, a világ csatatereiben van egy hajlék, ahol elcsendesedhetünk. Ahol találhatunk egy órányi csendességet, ahol az Ige tükrében megvizsgálhatjuk az életünket. Mert tele vagyunk kérdésekkel, élethelyzetünkből fakadó gondolatokkal. Ahogy 503 éve, úgy ma is az Ige által vezet az Úr. Hozzánk hajol, mint Saulushoz, megszólít és mutatja az új irányt. Úgy jövünk hozzá, hogy tudjuk, nála végre megtaláljuk az igazságot. Mi az igazság?, kérdezi Pilátus Jézustól. Fontos ember, a császár barátja, Róma helytartója, döntenie kell emberi sorsok felett, és mégsem tudja mi az igazság. Mi az igazság? Ez a kérdés jön szembe a 21. századi emberrel is. Mi az igazság a politikusok ígéreteiben, a média híreiben, a közösségi média hangzatos megosztásaiban? Mi az igazság a saját gondolatainkban, megszólalásainkban?! Bizony, a legtöbbször rá kell döbbenünk, hogy nem sok. Legalább is kevés.

Saul hamarosan újra indul, újra misszióban látjuk. Megnyílik a szeme. De már Pálként indul. Már Krisztus követőjeként halad. Új megbízatása tőle jön. Őt hirdeti. Viszi az Isten szavát, hogy a sok-sok csalódott ember békére találjon. Hogy hallják: Isten nem hagyta el őket! Te, 2020 sok-sok fájdalmán, aggodalmán evickélő testvérem, tudd meg, hogy az Isten nem hagyott el téged! És te, Isten felé fordulva a legjobb helyen várod a válaszokat és a megnyugvást mindarra, ami most békétlenné tesz. Mint egy végvárba, úgy jövünk a hajlékba minden úrnapján. Mint, akik bemenekülnek az életünket ostromló bajok elől. Hogy a sok-sok rossz hír nyomán halljunk végre valami jót is! Szinte fellélegzünk, érezzük, ahogy legördülnek szívünkről a nehéz kövek, valahányszor csak szól hozzánk az Úr. És ilyenkor mindig végbemegy bennünk egy kis reformáció. Lelki megújulás. Ami segít majd a templomon kívül is, a nehéz helyzetekben. Mert az Úr a szívünkbe írja a jó válaszokat.

Nem csoda hát, hogy a jelenben nyugaton, szép lassan közellenség lett a templom. Mert életadó, válaszadó spirituális helyszín. Mert ott összpontosul mindaz, ami ellen ma totális szellemi háború folyik. Mert a keresztyén múlt európai jelenből és jövőből történő száműzése után, ma már a templom az utolsó végvár, mentsvár. A sátán előbb megpróbálta kiüríteni, aztán mikor nem járt sikerrel, ostrom alá vette. Ennek heti példáit látjuk manapság. Franciaországban ma az életével játszik, aki szolgálatot végez, aki templomba lép, mert bármikor jöhet egy késes támadó… Ez a szellemi harc nemrég átlépett egy újabb frontvonalat, már a keresztyén Európa szívét, Lengyelország templomait is ostromolja a gonosz.

Saulus igazsága ott marad a damaszkuszi út porában. Helyette Krisztus megváltása lesz élete új iránya, megigazítása. Damaszkus előtt nem sokkal Jézus Krisztus bemutatkozik üldözőjének. Az élő Isten belép Saulus életébe és az, aki eddig fenyegetett és vért ontott, az most remeg és ámul. A reformáció annak nagy felismerése: nincs igazam. Csak, ha elfogadom Isten megváltó igazságát. Ezért a megújulásra vágyó lélek innentől kezdve Istent kérdezi: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

Fábián Tibor

6 hozzászólás

  1. Mikulás

    “Sokan vizionáltak megtérő tömegeket, akiket a betegségtől való félelem „odatol” az Úr ölelő karjaiba.”

    Ennek kapcsán itt egy félig mulatságos, félig elszomorító igaz történet. Van egy ismerősöm Amerikában, háború után született szexuális forradalomban nevelkedett hippi generációs nőszemély, aki engem sokszor kioktatott abortusz ügyben, mondván, hogy Kína ezt jól csinálja, mert túlnépesedés van, nem kell annyi ember a Földgolyón, a Katolikus Egyház pedig tudománytalan őskövület az abortusz elleni tanításaival. Amerikai ismerősöm egyébként az Anglikán és Presbiteriánus Egyházak tradíciójában nevelkedett, ahol az abortusz erkölcsileg semleges, de inkább pozitív cselekedet, úgympnd a Földgolyó túlnépesedése miatt.

    Na szóval, abortusz rajongó amerikai ismerősöm hirtelen lázat kapott makacs köhögéssel Januárban, itt Amerikában, amikor még a koronavírusról azt hittük, az valami kínai izé ami csak Wuhan-ban van jelen. Elment az orvoshoz, aszongya az orvos, ez nem influenza, negatív a labor teszt eredménye influenzára. De olyan csúnya gyulladást mutat a tüdeje, azonnal kortikoszteroid injekciót adunk a gyulladás ellen, és antibiotikumot, nehogy baktérium fertőzze meg a begyulladt tüdejét. Aztán arra tippelt mindenki, hogy a vegyszerek vagy építkezés, nagytakarítás pora okozhatott súlyos allergiás reakciót, ezért a köhögés, tüdőgyulladás, ez lett a hivatalos diagnózis, habár a láz, torokfájás, ízérzékelés megváltozása nem igazán volt magyarázható az allergiás reakció elméletével.

    Abortusz rajongó ismerősöm két hétig makacsul köhögött, a nagyágyúnak számító szteroid injekció ellenére is, aztán jobban lett.

    Aztán kihirdették a vészhelyzetet egy hónappal később Amerikában is, s nekem leesett a tantusz, hogy ezek bizony nem allergia, hanem a koronavírus klasszikus tünetei voltak! Na, akkor ő már biztosan túléli a koronavírust, hiszen épp most gyógyult ki belőle, mondtam a hölgynek.

    De ő benne egy cseppnyi humorérzék sem maradt, ott pánikolt talpig maszkba öltözve, a cipőjére valami eldobható védőt húzott, olyat mint amilyet a sebészek húznak a cipőjükre a műtőben, az ajtó kilincset pedig büdös hipóval törölgette, hiába magyaráztam neki, hogy itt a kationos detergens alapú fertőtlenítő szer, de a közönséges házi szappan is nagyszerűen megteszi.

    Búval bélelt, halálfélelem által gyötört ismerős asszonyomat azzal sem tudtam felvidítani, hogy na végre megjött a Fülöp brit nagyherceg által óhajtott halálos vírus, elpatkol az emberiség egy része, és jaj de jó lesz ez végre a Földgolyó számára, csökken a túlnépesedés! 😀

    Egy ilyen Földgolyó féltő, túlnépesedés ellenes, abortusz rajongó aktivista, mint ismerősöm, ezt igazán ünnepelhetné! 😀

    A dologhoz hozzá tartozik, hogy Erzsébet brit királynő férje, Fülöp nagyherceg (Prince Philip), valóban úgy nyilatkozott, viccesen de félig komolyan, hogy ő szeretne egy halálos vírus formájában reinkarnálódni, és kipusztítani az emberiség egy részét, így járulván hozzá a túlnépesedés megoldásához. Amerikai ismerősnőm pedig, számos alkalommal idézte vigyorogva Fülöp herceget, miközben Kína erőszakos abortusz politikáját dicsérte és a Katolikus Egyházat gúnyolta, avagy éppen magából kikelve dühöngött a “maradi” Katolikus Egyház ellen, mert az gyilkosságnak tekinti az abortuszt.

    Na szóval, abortusz rajongó amerikai ismerősöm azóta is pánikol, hogy nehogy újra utolérje őt a koronavírus, és néhány tízmillió elabortált gyermek társaságában átsegítse őt a másvilágra, a Földgolyó túlnépesedésének áldásos megkönnyebbülése érdekében.

    De egy kicsinyke pozitív hozadéka mégiscsak lett amerikai ismerősöm halál félelmének, azon kívül, hogy csillognak villognak a koronavírus ellen fertőtlenítő szerrel sikált kilincsek: azóta egyszer se hozta fel a Földgolyó túlnépesedésének problémáját, a nagyszerű abortuszt, mint megoldást, és még a Katolikus Egyházat sem támadta azóta! Pedig korábban rendszeres volt a támadás, mint pénteken a karalábé leves, vagy egyéb hústalan étel, egy katolikus háztartásban.

    Válasz
    • ez van

      Mikulás bátyó, semmi sem baj, amíg engem nem érint. Amíg önt nem érintik a katolikus abberációk, addig kiáll mellette. De, mit lehet tudni, hogy mit hoz a jövő? Adja Isten, hogy soha se kelljen önnek itt leírjam, hogy ugye mondtam:

      Válasz
    • Dobai

      Miki bátyám mélyen katolikus, akárcsak Pistának a szülei.
      Nincs ebben semmi rossz!
      Pista, a csíki gyerek amikor bejelentette, hogy ő bizony
      feleségül veszi Endrét mert nagyon szerelmes belé(je).
      Erre a szülők teljesen kiakadtak.
      Azt mondta az anyuka:
      -há azt nem lehet fiam, me Endre református!

      Válasz
    • TÓDUCZ

      Kedves, aranyos, virgácsos és cukorkás Mikulás bácsi, hogy lehet ilyen hosszan semmit írva mondani?

      Válasz
    • tömrer

      Van olyan, hogy katolikus háztartás ??
      Megáll az ember este….

      Válasz
    • Mikulás

      “Amíg önt nem érintik a katolikus abberációk, addig kiáll mellette. De, mit lehet tudni, hogy mit hoz a jövő?”

      Kedves ez van,
      Az erdélyi történelmi Protestáns Egyházak REMÉLHETŐLEG még követik a Katolikus Egyház útmutatását magzat gyilkosság ügyben vagy éppenséggel az öregek, betegek legyilkolása ügyében, de Nyugaton már teljes a káosz. Ezért, ha azt nézzük, ki az aberrált, érdekes konklúziókra juthatunk. Angol, skót, skandináv, amerikai, holland, belgiumi Protestánsok szerint a Katolikus Egyház aberrált, de ők az erdélyi történelmi Lutheránus, Református, Unitárius Egyházakat is biztosan aberráltnak tekintik, amiért azok is még mindig tiltják, REMÉLHETŐLEG, a magzatok, öregek, betegek legyilkolását.

      Na szóval akkor, ki az aberrált igazándiból? Biztosan ismeri a viccet…

      Egy ember vezet az autópályán. Hallgatja a rádiót, s bemondja a rádió, hogy vigyázat, egy őrült (vagy aberrált :D) a forgalommal szemben hajt az autópályán! Mire az ember kinéz az ablakon, s azt mondja: Mi az, hogy csak EGY aberrált? Itt MINDENKI aberrált, mert MINDENKI szemben hajt a forgalommal!

      Na kérem, a Katolikus Egyház is lassan egyedül marad, az erdélyi történelmi magyar Protestáns Egyházakkal együtt, egy kis társaság akik “szemben hajtanak a forgalommal”, miközben az európai és amerikai Protestáns, sőt a Keleti Ortodox (örmény, görög) Egyházak is áldásukat adják az abortuszra, valamint az öregek, betegek legyilkolására a Protestáns Egyházak esetében.

      Fentiek miatt, én igazán nem a Katolikus Egyházat féltem. Én a Protestáns és a Keleti Ortodox Egyházakat féltem, hogy rögvest eltévelyednek, amint leveszik a szemüket a Katolikus Egyházról.

      Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük