A keresztény/keresztyén világ az újkor kezdetének tekinti e napot: 1517. október 31-én Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes kihirdette híressé vált kilencvenöt tételét. A hagyomány szerint a wittenbergi vártemplom kapujára függesztette ki az egyház eltévelyedésére rámutató észrevételeit. Ez a nap a reformáció emléknapja. Az időpont a kezdetét jelenti egy akkor elkezdődött folyamatnak, amely napjainkban is tart, s melynek a jövőben is folytatódnia kell(ene).

Luther tűrőképességének poharában az utolsó csepp a búcsúcédulák árusítása volt. A búcsú ugyanis az elkövetett bűnökért való túlvilági részleges vagy teljes bűnbocsánatot jelentette. X. Leó pápa 1515-ben teljes bűnbocsánatot hirdetett azoknak, akik anyagilag hozzájárulnak a Vatikánban épülő Szent Péter-bazilika befejezéséhez. A búcsúcédulák árusításával való visszaélés felháborította Luthert, aki nemcsak ez ellen, hanem az akkori egyház más eltévelyedése ellen is felemelte szavát.

A reformáció hatására új protestáns egyházak jöttek létre, majd a római katolikus egyház is megújult. Az időszakot kezdetben véres küzdelmek, vallásháborúk jellemezték, ám azok elcsitultak, mára általában békésen együtt élnek a különböző felekezetek, hogy csak a kereszténységről beszéljünk.

A reformáció szikráját képező felháborító eljáráshoz hasonló napjainkban is végbemegy, és éppen kies országunkban.

A görögkeleti egyház hatalmas székesegyházat emel a fővárosban: a román nép megváltásának katedrálisát.

Költségeiről eltérő információk látnak napvilágot százezertől egymillió euróig. Nem kívánjuk boncolgatni, melyik az igazi, ám az építmény hatalmas, több mint egyhektáros területet foglal el. Magassága kilencven méter lesz, s még rájön a kereszt. Csak összehasonlításként: a kolozsvári Szent Mihály-templom magassága nyolcvan méter. A Szent Péter-bazilikához hasonlóan erre a bukaresti székesegyházra is különböző, nem egyszer kétes utakon is gyűjtik a pénzt. Csak egy példa. A görögkeleti egyházban gyertyaszentelésre korábban ki-ki elvihette saját gyertyáját, ám egy ideje kizárólag a templomban megvásárolt gyertya „üdvözít”. Nem számít, hogy rajta maradt a bevásárlóközpont árcímkéje, s látszik, négyszeres áron erőltetik rá a hívekre, ebben az országban mindent lehet, pláne, ha az „államvallást” képviselő egyházról van szó, mely állam az államban, s melyhez nem nyúl senki. Mindezt miközben a nemzeti kisebbségben élők történelmi egyházainak vagyonát nyugodt lélekkel elkobozzák. A kormány is bőkezűen támogatja az építkezést, miközben az árvák és idős otthonokban tengődők ellátására hónapok óta nem folyósít pénzt… Nem kívánunk egyetlen egyház ellen sem uszítani, csak megállapítjuk a tényeket. A hasonlóság sem véres forradalomra való ösztönzés, csupán arra igyekszik rávillantani, hogy ott is szükség lenne a reformációra, megújulásra. De nagyon.

Ám térjünk vissza saját udvarunkba, s bár ilyenkor, reformáció ünnepén nézzünk magunkba: nekünk is meg kellene újulnunk, jobb emberré válnunk, s megtalálnunk igazi önmagunkat.

Szekeres Attila / Háromszék

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.