„A kereszt a sorsod (...). Nem mások teszik rád, te hoztad magaddal. Születni, élni, meghalni nehéz. Embernek lenni nehéz! S ha ezt tudod, és ha mégis mélységes érzelmet, sőt gyönyörűséget találsz, boldog ember leszel.”
Müller Péter
2020. november 25-én Vass Zoltán István nagykászoni , a kászonfeltízi születésű Márton István gyergyótölgyesi és Márton József borszéki plébánosok megáldották Kászonfeltíz legújabb útmenti keresztjét.
A Kászoni-medencét keresztény emberek lakják. Régen is az éjjel-nappal a megélhetésért küzdő kászoni ember, kereszteket állított a határban , hogy védjék a verejtéke árán gyarapodó termést, a faluban az utcák szélére, hogy őrködjenek békéje és nyugalma fölött. A világot járva némi büszkeséggel tölt el ma is, hogy szülőfalumban minden házon különös gonddal elkészített keresztek díszelegnek, nemcsak azért, hogy a mondásnak igaza legyen, mely szerint „minden háznak megvan a keresztje”, hanem mert e keresztek jelezték/jelzik, hogy itt Istent félő, becsületes emberek laknak, akik különösebb zokszó nélkül hordozzák a mindennapjaik kisebb-nagyobb keresztjeit.
A csíkszomlyói kálvária ötödik stációjának keresztjére megszívlelendő fohászt véstek: „ Keresztviselő Krisztusom, tanisd meg székely népemet, hogy nagy lélekkel hordozza keresztjét.” Hányszor és hányszor volt szüksége a „szegeletföld”-ön meghúzódó Kászon népének a nagy lélekkel történő kereszthordozásra ?
Keresztek kísérik végig életünket, az öröm és a bánat keresztjei. Ezért érdemelnek több odafigyelést tőlünk. Mesélnek egy nép életéről, hitéről, múltjáról. Nélkülözhetetlen tanúi az egykori székely ember szellemi kultúrájáról és hitéről kialakult, néhol hézagos képnek.
Minden keresztnek, akár az emberi sorsoknak is saját története van. Egyik legmeghatóbb számomra a szintén kászonfeltízi néhai Balázs Tamás által állított kereszt története, amely a második világégés megrázó, embert próbáló eseményeihez fűződik. Az oroszfogságban sínylődő atyánkfia megfogadta, hogy ha Isten haza segíti, újra felépíti a Katalin kápolnát.
A Katalin-kápolna keletkezését is a történelem homálya veszi körül, az őseinktől örökölt legendák, hiedelmek és feljegyzések próbálják a ködöt szétoszlatni körülötte.
Kászonfeltíz észak-nyugati részén, Kászon oldalán egy kápolna romjai üzennek a történelem homályából. Orbán Balázs már romos állapotban találta, igyekezett eredetét tisztázni, mivel a szájhagyomány a történelmi idők homályába vesző pogány múltjáról regélt.
„Régészeti s főként egy tévfogalom helyreigazitása tekintetéből meg kell látogatnunk a Feltizen fölül szintén dombtetőn fekvő Szent-Katalin-kápolnát, melyről a nép azt hiszi, hogy még a pogányok épitették, s e tévhitet megerősitette Benkő József, s utánna Benkő Károly is, kik e feltevést munkájukba felvették. E kápolna omladozó állapotban van, s azért mielőtt eltünnék, sietek annak keletkezési időszakát meghatározva, a valót felderiteni. E kápolna müidomait, mint polygon záródását, keskeny csúcsives ablakait, s átszelt lóhereivvel záródó ajtaját vizsgálva, a csak kevéssé szakértő is azonnal meg fog győződni, hogy koránt sem valamely a századok homályába vesző pogány emlék, hanem egy a késő gót korban (tehát a 14-ik században) épült keresztyén épület.”– olvashatjuk Orbán Balázs A Székelyföld leírása című munkájában.(II. kötet, 54. oldal)
A szájhagyomány szerint a kápolna helyén pogány áldozati hely volt, ahol a pogány magyarok fehér lovakat áldoztak fel. Ezzel a legendával szembesülhetett Orbán Balázs kászoni gyűjtése idején. A legendát még az 1900-as évek elején is ismerték a faluban, így ismerhette meg azt Miklós Márton néhai iskolaigazgató, kántor-tanító úr is.
A pogány áldozati hely legendáját Dr. Endes Miklós is lejegyezte Csík-, Gyergyó- és Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig ) Budapest, 1938.,345.oldal) „A másik kápolna Szent Katalin tiszteletére szenteltetett. Azt mondják, hogy egykor ez volt az a templom, amelyben az elszánt székely nemzet pogány véres áldozatait bemutatta.” – írja.
A kápolna építésének legendáját ma is ismerik az idősebbek a faluban, mely szerint réges-régen a feltíziek elhatározták, hogy Tekerő-keresztfájánál felépítenek Szent Katalin tiszteletére egy kápolnát. El is kezdték összehordani a szükséges követ. Amit nappal összehordtak, éjszaka mindig eltűnt. Már kezdték megelégelni a dolgot, egy este meg akarták lesni, hová tűnik el a temérdek kő, ám nagyon megrémültek mikor a kőrakás mellett egy fehér ruhás alakot pillantottak meg, amelyik tudtukra adta, hogy ne keressék a követ, mert ő megmutatja, hol van az és oda építsék fel a kápolnát, mert ott van a Teremtőnek tetsző kiválasztott hely.
A feltíziek meg is fogadták a tanácsot és felépítették a kápolnát oda ahová a titokzatos fehérruhás parancsolta.
Minden legendának van némi valóságalapja. A legendát figyelembe véve a történet a Magyar Pálos Rendel hozható összefüggésbe. XXII. János pápa 1327-ben jelentést kért Kalocsa érsekétől a pálosok életkörülményeiről. Az érsek jelentéséből (Vitae fraterum) egy rész elgondolkodtató. „… Ezen kívül hegyek és erdők magányában, különösen az ország határai felé számtalan remete él magányosan vagy kis csoportokban.” A leírás nagyon ráillik az akkori Kászonfelsőfalura. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a Magyar Pálos Rend 1341-ben kapott engedélyt a fehér habitus viselésére az addigi szürke helyett, időben pontosan be tudjuk határolni a legendában megőrzött eseményt.
A Domus Históriában található feljegyzések szerint 1802. november 26-án (a búcsú utáni napon !) nagy földrengés volt a faluban, ekkor került romos állapotba a kápolna is.
„1802. Esztendőben Mindszent hava 26. napján Háromszék teritoriumán ép úgy Kászonszékben is nappali 12 órakor olj szörnyü földingás volt, hogy a Tornyok földig leromlottak, – a templomoknak boltozatai lehulltak, a kőházak szörnyüképpen megrepedeztek, a vizek folyamai megszaporodtak, az emberek alig halhattak még ilyen földingást.
Írta meg Kászonaltizi lófő Mihálcz József pro aeterna memoria abban az időben Falu notariusa és Nemes Kászonszéknek hütös assessora és Kászonaltízi nemes lófő Deák Ádám Nagykászonszék hüttös assesssora, Csürös János Főmegyebíró.”
Megépítésétől a XIX. század hajnaláig őrködött tehát a kápolna Kászonfeltíz felett.
Ezt a kápolnát akarta újra felépíteni Balázs Tamás. A fogságban csont-bőrré aszalódott emberke, amikor haza ért a családja sem ismerte fel. A falut és családját rossz sorsban és szegénységben találta, ezért meg kellett szegje fogadalmát. Kászonfeltíz Mezőáltal nevű része, ahol az ő otthona is volt, majdnem teljességében a lángok martalékává vált a II. világháború alatt. 1944. augusztusában az Úz-völgyében a szovjet hadsereg áttörte a határt, legelőször a Kászoni-medence legészakiabb falva, Kászonfeltíz vált hadszíntérré. Szeptember végéig állt a front itten, felmérhetetlen károkat okozva a civil lakosságnak is.
De egy keresztre azért futotta még minden baj és szerencsétlenség ellenére. A mai is álló kereszten az alábbi szöveg és ima olvasható:
INRI
EMLÉK
SZENT
ANTAL
TISZTE
LETÉRE
CSODÁ
KAT KIK
LÁTNI
VÁGYTOK
OH JÖJ
JETEK
SZENT
ANTAL
HOZ
SZENT
ANTAL
NAK IMÁ
JÁRA
TENGER
ENGED
BILINCS
TÖRIK
A FOGSÁG
BÓL IS HA
ZA SEGIT
Állította Balázs Tamás
1946
A csont-bőr embert Szent Antal közbenjárása és erős hite segítette haza. Lassan felépült és hálából felállította a keresztet, melyet mai napig féltve gondoznak hozzátartozói és talán annyi imát mondtak már el előtte az idők során, mint amelynél több a megálmodott kápolnában sem hangzott volna el.
A fogadalmi kereszt túlélte a könnyűnek nem mondható történelem kegyetlen viharait, még a legnagyobb kászoni árvizet is. Az idős emberek még sokan ma is keserű szájízzel jegyzik meg ugyanis, hogy Kászonban a legnagyobb árvíz 1962. márciusában volt, ez vitte el az egész termőföldet, legelőket, kaszálókat, igavonó állatokat forgószerestől. Nem volt ekkor különösebb felhőszakadás a tájon, csupán „kollektivizálták” Kászont is. A vagyon után elvitte a lakosság nagy részét is szerte az ország erőltetetten iparosodó városaiba.
Kápolna a mai napig nem épült Kászonfeltízen. Amíg a kommunista rendszer 1949-ben be nem tiltotta, a romok előtt november 25-én, Alexandriai Szent Katalin ünnepén, szabadtéri búcsús misét tartottak, zarándokhelyévé vált a kápolna környéke.
Minden tiltás ellenére, valamilyen formában Kászonfeltízen minden évben megtartották a Katalin napi búcsút. 2017-ben a Kászonfeltízi Közbirtokosság egy fedett oltárt épített a romok alá, a romok környékét kitakarították, így a búcsú visszatérhetett oda, ahonnan a minden emberi értéket tagadó kommunizmus elűzte 1949-ben. 2020-ben a járvány miatt kellett elmaradjon a búcsú, de egy kereszt megáldására most is lehetőséget adott a Gondviselő.
A Nagy Antalok utcája keleti végén áll a régi kereszt, a nyugati végén Kászonfeltíz legújabb keresztje, melynek története szintén teljesebbé teheti a székely emberről alkotott képet. Jelképesen a múltat és a jelent köti össze az utca…
2019-ben A Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért Alapítvány „Kárpát-medencei keresztény alkotóművészet támogatása” című programja keretében tizenöt Kárpát-medencei útmenti kereszt felújítását kezdeményezte, öt keresztet a Kászoni-medencéből választottak ki felújításra. A Mereklye Egyesület támogatásával Mihálcz József és Balázsi Antal fafaragó mesterek hozzáláttak a munkához.
Minden székely férfi a maga módján a fa megmunkálásának a művésze volt, e megállapítás különösen igaz a kászoni emberekre, kiknek élete összefonódott az erdőkkel, a fával és a régi mondás szerin –„fából vaskarikát” is képes volt készíteni. A székely emberről azt tartják, hogy minél kérgesebb a tenyere, annál finomabb a lelke. A mondás szerint, amikor kivágja a fát megsajnálja és elkezdi faragni. Belefaragja a saját lelkét. Így él tovább a lelke a fában és a megmunkált fa a székely ember lelkében…
A fa megmunkálásának művészete mindkét mester családjában apáról fiúra öröklődött, így Mihálcz József testvére, Mihálcz Tamás, fiai Mihálcz Zoltán és ifj. Mihálcz Tamás is bekapcsolódtak a munkába. Így az embert próbáló munka jó hangulatú kalákává alakult. Amikor elkészült az első felújított kereszt, Balázsi Antal elmondta, hogy nagyon szeretne egy új keresztet felállítani Kászonfetízen. Az említett Mereklye Egyesület létrehozója a Budapesten élő, de kászoni gyökerekkel és kötődéssel rendelkező dr. Bodó Imre, a kászoni keresztek szövegeinek jó ismerője, az alábbi szöveget ajánlotta az új keresztre:
URUNK
SZENT
KERESZTED
ÁLTAL
ŐRIZD
ÉS VÉDD
MEG
NÉPEDET!
A tervezgetés pillanataiban, még senki nem gondolta, hogy a Balázsi Antal és Mihálcz József a fohászt az évszázad legnagyobb világjárványa tombolása közben fogják fába vésni.
Meglódult értékrendszerű világunkban kevés olyan ember akad, aki a közösségért önzetlenül dolgozik. Ezért adassék tisztelet és köszönet az alkotóknak és segítőiknek.
Az 1837. évi plébánián található jegyzőkönyvek alapján György Gábor főesperes úr a következőket írta be a Domus Históriába :„…szent igaz az is, hogy ősi hagyományához, régi szokásához, századok óta gyakorolt népi kedves emlékek fönntartásához szigorúan ragaszkodó népnek van joga a jövőhöz, az élethez, a fennmaradáshoz.”
Hiszem, hogy az új kereszt egy fohász a megmaradásért, a túlélésért, hiszem, hogy őseink szent hitének megtartása valamint a jövőért vállalt áldozatok méltóvá teszik népünket a megmaradásra.
András Ignác