Rendőrségi kihallgatáson voltam - Egy sepsiszentgyörgyi Wass Albert-megemlékezés utórezgéseNem vagyok bűnöző. Sem rendőrségi körökben járatos. Mégis tegnap beidéztek a rendőrségre. Tanúként egy bűnügyben. A tavalyelőtti (!) Wass Albert-megemlékezéssel kapcsolatosan, amelyről tudósítottam.

Délelőtt tízkor már a csendőrség kapusszobája előtt toporgok az előtérben. Mondom, kihez jöttem kihallgatásra. Az ügyeletes telefonál, behajtja az ablakot, hogy ne halljam, mit és kivel beszél, aztán közli, várakozzam. Kollégája rám szól: Tilos a kapusszoba előtt álldogálni, ott időzzem, mutat a váróteremre, ahol a priuszbizonyítványt is adják. Egyszerű terem, alacsony asztalokkal és székekkel. Sehol egy növény. Nyílik az ajtó. Egy magas fiatalember jön be, és engem keres. Ő nyomoz az ügyben. Megyünk hátra az udvaron egy nagy épület felső emeletére. A felirat: Nyomozóosztály. Már csak Rex, a nyomozókutya hiányzik innen, gondolom. Majd egy tágas irodába kerülünk, ahol leülök vele szemben egy székre. És elkezdi: Wass Albert Romániában háborús bűnös. A 2018-as sepsiszentgyörgyi Wass Albert-megemlékezésről van szó.

Folyékonyan beszélek románul, mondom, miért kell ezzel foglalkozni, minden fontos ügyet megoldottak már ebben a városban? Egy békésen lezajlott eseménnyel kell tölteni az időt? Ez nem bűnügy, mert nem történt semmi, ami erre utalna. Azzal kiveszem a táskámból A funtineli boszorkány román fordítását. Ezt a könyvet románok is keresik, és szívesen forgatják – mondom. – Olvasson bele, ön szerint így ír egy háborús bűnös? Ha az lenne, Amerikába sem engedték volna be Wass Albertet. Vagy az amerikai hírszerzés ne végezné jól munkáját? Olvassa el a cikkem román fordítását, minden szava igaz és tény. Fent van egy honlapon, amit egy hivatalos jelentgető méltósággal üzemeltet. És értem, hogy én tanú vagyok, de ki a feljelentő és a vádlott?

Ezt ő is tudja – szabadkozik –, de amíg Wass Albertet hivatalosan nem rehabilitálják, addig ezt kell tenniük. És nincs vádlott ebben az ügyben, a feljelentő nevét pedig nem mondhatja meg…

Elibém tol egy ügyiratot, tele fotókkal, melyeken én vagyok megjelölve egy nagy piros nyíllal. Egészen jó kép. Fotózni tudnak a fiúk… Aláírom a jegyzőkönyvet.
Jól ismert tény, hogy mindenki attól fél, amit nem ismer. Wass Albertet a többségi nemzet nem ismeri. Fordítsunk hát románra minél több Wass-művet. Igény lenne rá. Hiszem, hogy ez a megbékélés útja. Nemcsak én gondolom így.

Matekovics János Zoltán / Háromszék

5 hozzászólás

  1. Szekely Attila

    A kommunista diktatura bunoseinek falaznak es nem letezo haborus bunosoket keresnek. Ez a kettos merce is elarulja , hogy kik vannak most is a hatalmon vagy is nem volt rendszervaltas 1989-ben csak modszervaltas.

    Válasz
  2. antal m.

    Helyes, hogy átadta : ,,A funtineli boszorkány,, c. románra fordított könyvét! Okulni mindenkinek jó.

    Válasz
    • TÓDUCZ

      Mérnök úr, akiknek a legjobban kéne okolniuk, azok harcolnak az okulás ellen a legvehemensebben!

      Válasz
  3. TÓDUCZ

    Érdekes, hogy az Antonescut, Maniut ünneplő romákokkal nem foglalkozik a tisztelt szerv.

    Válasz
    • Surján László

      Gratulálok a cikkhez. a civil kurázsihoz. És szégyenkezve gondolok arra, hogy a magyar belügyminiszter nem engedte be az országba. Ha megteszi, talán más halála lett volna. Van, aki vitatja irodalmi értékét, van aki a legnagyobbak közé sorolja, ilyen nézetkülönbségek lehetnek. De hogy műveiből építkezni, tisztességet, ember szeretetet tanulni lehet, még a románok iránt is, az nem vitatható. Márpedig ezek a vonások kicsit sem jellemzők a nemzeti szocialistákra és a háborús bűnösökre.

      Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük