megjelent: EURÓPAI IDŐ 1999/13 Zenebona
A Turné folytatódott… Székelykeresztúron. Június 4-én az Udvarhelyszéki Zeneklub ismét bevetette csapatait. Ezúttal a támadók a Drosofila, a Forgotten, a Knife és a Shadows együttesek legénysége voltak. Mit mondjak? A közönség nemcsak nézőszám szempontjából pipálta le a csíkszeredai, a gyergyói és a szentkeresztbányai rajongókat, hanem lelkesedésben is. Ennyire hálás közönséget egyik csapat sem szórakoztatott a fent említett helyszíneken. Talán a hatékonyabb reklámnak tudható be ez a látogatottság, vagy egyszerűen az embereknek tele lett a… hócipője a sok tátogó „narkós elefánttal”?
A Jam Boulee turné ezen állomásán a Sors keze az udvarhelyi Drosofilát választotta nyitó bandának. A csapatból hiányzott a bőgős és a billentyűs, ezért a Shadows basszistája, Indián segítette ki a javarészt Korál, Piramis, Edda, Twisted Sisters feldolgozásokat játszó zenekart. Nem akarom megsérteni Drosofiláékat, de én a helyükben egy bő félévet vagy inkább egy egész évet intenzíven próbálnék és csak azután állnék ismét színpadra.
A keresztúri Forgottenről annyit, hogy még a drága jó unokatesóm is elismerően bólogatott, pedig amikor két évvel ezelőtt látta őket, nem zárta a csapatot éppen a szíve csücskébe. Az, hogy az Ossian: Átverés c. dala nem sült el a legjobban bocsátassék meg nekik, hisz egyszeri elpróbálás után nem is mehetett jobban, viszont valamivel el kellett búcsúztatni a nemsokára bevonuló, legjobban szirénázó gitárost, Botit.
A Knife, mint mindig, most is egyszerű dalokba foglalta a rock’n’roll fiait. Az énekes-gitáros Ákos egy eredeti fickó, az a fajta laza frontember, amilyent néha hiányolok a hazai rockszínpadokról. A kb. egy hónapja trióban nyomuló Shadows bővíthetné hazai kedvenceim listáját, ha több egyéni megoldásra törekednének a dalaikban. Így is tetszik amit csinálnak, hisz Szigyi nemcsak egy jó gitáros, de jól is énekel és Hubának is vannak figyelemre méltó pörgetései.
Ha figyelembe vesszük, hogy Székelykeresztúr egy kb. 12 ezer lakosú kisváros és kb. 85-ön voltak a koncerten (a Nem élhetek muzsika szó nélkül c. darabra is kb. ennyien voltak kíváncsiak, műfajilag ugyebár távol áll a hangos, ezerszer elátkozott rockzenétől…), akkor nem is olyan rossz ez az arány. Végezetül egy jó hír: megjelent az Udvarhelyszéki Zenelenyomat ’99 kazettán.
Schervenka Endre