megjelent: EURÓPAI IDŐ 1998/3 Zenebona
December 16-19 között rövid erdélyi turnét tartott Szekeres Tamás, a neves gitárvirtuóz. Az alábbi beszélgetés a koncertsorozat utolsó állomásán, Székelyudvarhelyen történt. Köszönet érte Horváth Andrásnak és nem utolsó sorban Tamásnak!
– Milyen módon jött létre ez a mini turné és hol maradt a zenekar?
– Gyerekkori barátom dolgozik Brassóban, illetve van egy Eurex nevű cége, amely teljesen más bizniszben “utazik”, képeslapokat terjeszt. Horváth András a nyáron egy beszélgetés alkalmával felvetette, hogy el kéne jönnöm Erdélybe néhány koncertre. Hét éve játszottam először Aradon, azóta valahogy nem is jutott eszembe, hogy erre jöjjek, mivel itt nincs lemezcégem, az albumaimat nem terjesztik és koncertszervezőket sem ismerek. András addig ütötte a vasat, amíg négy koncert létre is jött, a fogadtatás pedig nagyon jó volt. Mi ezt első lépésnek terveztük, remélem folytatása is lesz. Most készül a 10-ik szólólemezem, amit szeretnénk itt is terjeszteni és ezzel párhuzamosan újabb turnét szerveznénk. A zenekar azért maradt otthon, mert ez egy kis költségvetésű promóciós turné, felmérő jellegű dolog volt. A reakciók nagyon jók voltak, ezúttal is köszönöm a közönségnek az érdeklődést – és innentől kezdve csak szervezés kérdése, hogy mikor jövök legközelebb és milyen formában.
– Hogyan sikerült a dec. 12-i első énekes koncerted Magyarországon? Hogyan került a csapatba Ian Parry és hova lett Edwin Balogh?
– Edwin két lemezen is énekelt, de mivel a zenekarom project jellegű, tehát a produkcióban nem minden tagnak van egyenrangú beleszólása, ezúttal vele nem sikerült egyeztetnem a dolgokat. Ian Perry régi barátom, most épp az Elegy zenekarban énekel, melynek csak Japánban 30-40 ezer albuma fogyott el. Őt kértem fel erre a koncertre, ami úgy néz ki, hogy hamarosan lemezen is megjelenik. A koncert Magyarországon valóban az első énekes koncertem volt – egyébként köszönöm a kérdésedet - jól sikerült, de Németországban, Hollandiában, Belgiumban már többször játszottam énekes turnékat.
– A kemény rocknóták mellett klasszikus darabokat is előadsz. Hogy tudod egyeztetni a két különböző zenei világot?
– Együtt kezdtem a kettőt, szeretem mindkét műfajt és úgy érzem, hogy jól kiegészítik egymást. Számomra ez álprobléma, hiszen nem klasszikus gitározni vagy elektromos gitározni szeretek, hanem gitározni.
– Szerinted mennyire fontos, hogy egy rockgitáros ismerje a kottát?
– Úgy gondolom, hogy nem elsősorban egy rockgitárosnak van szüksége arra, hogy ismerje a kottát. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez minden muzsikusnak jól jöhet. Hiszen mindenki kaphat egy stúdió- vagy koncertmeghívást, amikor hirtelen eléje tesznek egy kottát. A kotta pedig a kommunikáció egyik formája, ezért az ismerete nagy segítséget és előrelépést jelent.
– Az Omegába hogyan csöppentél bele, hiszen kissé eltérő a zenei irányzatotok?
– Szerintem nem olyan eltérő, hiszen gyerekkoromban nagy Omega rajongó voltam. De a zenén kívűl is szoros köztünk a kapcsolat, mivel a Kóbor Meki stúdiójában dolgozom. Barátok is vagyunk, a zenekaromban például Debreceni Ciki dobol Póka Egon basszusgitározása mellett. Remélem a zeném is tetszik nekik, ezért is választottak maguk közé.
– A ‘90-es években eléggé háttérbe szorult a gitárcentrikus zene. Hogyan látod a jövőjét, hiszen ma már számítógépen is lehet hasonló hangzású zenét készíteni?
– Én még nem hallottam olyan számítógépes albumot, ami megközelítené az Élő gitár hangját, még távolról sem. Az emberek által élőben játszott zenére mindig lesz igény, nyilván az újdonságok ideig-óráig a háttérbe szorítják, de ez engem nem érdekel. Végzem a dolgomat és örvendek, ha ez találkozik az emberek ízlésével. Mint látjuk nincs okom panaszra.
Kérdezett: Schervenka Endre