megjelent: EURÓPAI IDŐ 1998/24 Zenebona
Pataky Attila Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen is kihangsúlyozta, hogy ebben az ugrálós, tátogós show-business világban most egy élő zenekar játszik, élőben, élő embereknek. Ezek a szavak Udvarhelyen még kesernyésebben szóltak, hisz a színpad előtt gyéren tátongó sorok nem azt a képet mutatták, mint amit az együttes elvárt volna. Attisék nosztalgiázva gondolhattak 1990-re, amikor két este is zsúfolásig megtelt az udvarhelyi sportcsarnok Eddára kíváncsi nézőkkel… Az idén csak ezért volt itt ismét koncert.
Nyolc évvel ezelőtt talán még éhesebbek voltunk a jó élő zenére, még több volt a pénzünk, még hittünk a dal erejében. Azóta sok víz lefolyt a vén Dunán, a Küküllőn, az Olton. Azóta túl sok hűtlen hagyta el a várost, amely számukra ördögi körnek bizonyult, fémkemény szívvel álmodtak, menetelnek csodákra várva. Mi itt maradtunk, mert úgy érezzük, még “egy csapat vagyunk”, még együtt vetjük meg hideg ágyunkat jók ész rosszak közt, abban bízva, hogy egyszer mégiscsak fény lesz a sok korom után… A zenészek szerint Csíkban jobb volt a buli, pedig a közönség csak a Fémszívűnél állt fel egy emberként a kényelmes székekről. Kevesen gondolták, hogy a művelődési házban ilyen hangulatos rock koncertet is össze lehet hozni. Az, hogy jövőre lesz-e Edda-tábor Erdélyben, a szervezőkön és rajtunk múlik. Szálljunk már fel az ébredés vonatára és adjunk esélyt az élő zenének is!
Schervenka Endre