megjelent: EURÓPAI IDŐ 1999/23 Zenebona
Megvolt! Hosszú szünet után ismét összejött a társaság, sok új arccal kiegészülve. De hát a helyszín is új volt. Régi Talentumosok nosztalgiázva gondoltunk vissza a nagyenyedi templomkertre, a nyugisabb körülményekre, az ott kötött szorosabb emberi kapcsolatokra.
A marosvásárhelyi színház bársonyszékei sterilebb környezetet nyújtottak, egy kicsit ridegebbnek tűnt az egész, amit a hideg októberi eső is fokozott, míg a nagyenyedi májusi napsütések még jobban összeolvasztották az igaz hittel alkotók lelkeit.
Az előbbi sorokat nem panasznak szántam, hiszen ezúttal is sok cím cserélt gazdát, sok új barátság szövődött, olyan emberek ismerkedtek mag, akik Erdély különböző sarkaiból gyűltek össze, mert ugyanaz a szenvedély fűti őket. Ezzel pedig a Talentum ’99 elérte egyik fő célját.
Sajnálatos okból távol maradt a Balogh Ottó Band, de az, hogy a gyergyói Unction és a nagyenyedi Kvartofónia miért nem jelent meg, számomra a mai napig talány. A vetélkedő első zenekara, az Anorganic játékában Metallica-s One ízeket fedeztem fel. A dalaikban felhalmozott témák nem igazán passzoltak egymáshoz. Van fantáziájuk, de egy kicsit jobban oda kéne figyeljenek egymásra. A Yestardays instrumentális progresszív zenéjével különböző véleményeket váltott ki a zsűri tagjaiból. Volt, aki nagyra értékelte azt az utat, amin a csapat elindult, a rendkívül igényes, komplex zenét. De tény, hogy érződött az összeszokottság hiánya, ezenkívül a hangosítás sem volt a Yesterdays pártján. A három díjazottról, az Orpheuszról, a Shadowsról és a Forgottenről már többször írtam, így inkább jöjjön a Crusade. Ismerősen cseng a nevük, ugyanis pár éve volt még egy Crusade nevű csapat, amely komplex heavy metalt nyomott á lá King Diamond/Mercyful Fate. Azóta sok víz lefolyt a Maroson és most a zenekar olyan progresszív zenét játszik, hogy Zilahi Csaba zsűritársammal jó tíz percig kerestük a állkapcsunkat a bársonyszékek alatt.
A szintén vásárhelyi The Bloodhers különleges zenéje egy egészen más színt vitt az addig zajló vetélkedőbe. Kár, hogy ez a különlegesség nincs még igazán kiforrva. Érlelni kell a következő Talentumig és akkor…A váradi Kim Band is ledöbbentette a zsűrit jazzes progresszív muzsikájával. Így az “esküdtszék”, vagyis a zsűri azzal “büntette” őket és a Crusade együttest, hogy első díj helyett szakmai különdíjat kaptak és jövőre meghívottként szerepelhetnek a Talentumon. A zsűri döntése már ismert. Kár, hogy néhány zsűritag nem tartotta szem előtt a Talentum további céljait, úgy mint: a zenészek találják meg saját “arcukat”, szem előtt tartva a helyi, régi értékrendeket, építsenek ki folyamatos kulturális kötődést a nemzeti jegyek felé a zenei globalizációval szemben, formailag, motívumokban táplálkozzanak saját gyökerekből is.
A vetélkedő első felében egy kis incidens “színezte” a műsort. Történt ugyanis, hogy a marosvásárhelyi Bronx avagy Casino (amely jóval a benevezési határidő lejárta után jelentkezett és nem ismerte a játékszabályokat) a második dalát nem fejezhette be. A zsűri félbeszakította a produkciót, mivel a zenekar második dalát nem magyarul énekelte. A játékszabályok ugyanis azért vannak, hogy betartsák őket. Ez pedig vetélkedő volt, hónapokkal azelőtt meghatározott és újságokban, rádióban meghirdetett szabályokkal. Ha a szervezők nem lettek volna engedékenyek akkor, amikor a zenekar fellépését a benevezési határidő után is elfogadták, nem történt volna ilyen incidens. Mindez a Defenderre is érvényes, amelyik végül is játszhatott, de vetélkedőn kívül.
Köszönet a Talentum menedzseri irodának, a Marosvásárhelyi Színháznak, a cserealji római katolikus plébániának, mindazoknak, akik segítettek feltámasztani a Talentumot és részemről külön köszönet a Hargita Line-nak. A tolvajoknak, akik feltörték az autót külön 'köszönöm", hogy “csak” a három táskát lopták el és hál’ Istennek a Forgotten hangszereire nem volt szükségük…
Schervenka Endre