megjelent: EURÓPAI IDŐ 1999/3 Zenebona
A P.Mobil jelenleg harmadik énekesét “fogyasztja”. Vikidál Gyulát akkor csábították át az alakuló Dinamitba, amikor a Mobil még fekete báránynak számított a Hungaroton lemezkiadónál. Helyébe Tunyogi Péter lépett, aki a 80-as évek első felében végre lemezre énekelhette a koncerteken már legendássá vált dalokat és részt vett az Örökmozgó újjászületésében is. Másfél évvel ezelőtt társaival hátat fordított Schuster Lórinak és azóta a Tunyogi Band élén énekel.
Lóri főnök nem esett kétségbe, hiszen olyan frontemberre talált, aki méltó örököse és “szóvivője” a Mobil hagyományainak. Aki hallotta a Pokolgép: Adj új erőt c. albumát, talán nem veszi túlzásnak, ha azt mondom, hogy Rudán Joe a legjobbak közül is a legjobb magyar fémtorok. A zenekar székelyudvarhelyi koncertje után Schervenka Endre készített vele interjút a Zenebona számára.
Első benyomásom Joe-ról az volt, hogy nagyon közvetlen, barátságos. Miután megkértem, hogy dedikálja az Adj új erőt – amiről megjegyezte, hogy nagyon jó anyag – és a Vedd el ami jár c. albumok borítóit, elsőként azt kérdeztem tőle, szerinte a Pokolgépes múltja nélkül ma lehetne-e a P.Mobil énekese.
– Több mint valószínű, mivel nem azért hívtak a Mobilba, mert a Gép tagja voltam, hanem mert van egy másik zenekarom, a Coda nevű Led Zeppelin emlékzenekar. Nos, a Coda bulik alkalmával és a blues kocsmákban ismerkedtem meg Póka Egonnal (a HBB volt bőgőse és zeneszerzője!) és ő hívta fel Schuster Lóri figyelmét rám.
– Tartod-e még a kapcsolatot Kukovecz-cel?
– Persze, de tény, hogy elég rég, tavalyelőtt játszottunk utoljára együtt a Géppel a Csörge tavon. Elméletileg működik a második Pokolgép és lehet, hogy 1999-ben összehozzunk egy koncertet. Mindenhol igényli a közönség, Győrben például azt kiabálták nekem, hogy áruló vagyok, mivel otthagytam a Gépet…
– Andrásik Remóval is demózgattál. Albumot fogtok-e készíteni?
– Ő egy miskolci srác, aki egyszer ideadott egy kazettát, amin ő zenélt és megkért, hogy énekeljek rá. Meg is tettem, mivel nagyon tetszett az anyag, kibaszott jól gitározik a csávó és nagyon jók voltak a nótái. Csináltunk egy 7 számos anyagot, de sajnos eddig még egyik lemezkiadó sem harapott rá.
– Tudvalevő, hogy sok felé énekelsz. Mennyire vigyázol a hangodra?
– Sajnos nem vigyázok eléggé. Persze még nincs gáz, mert régóta énekelek és ez jó kúra. A Zeppelin és Deep Purple dalok nagyon jó iskolák, mivel sokkal nehezebb témák, mint a Mobil számai.
– Milyen érzés egy olyan csapat élén állni, amelynek hajdanán a rajongója voltál és az egyik énekesétől tanultál?
– Nagyon megtisztel ez a feladat. Először ‘77-ben voltam Mobil koncerten. Még teljesen tökfilkó voltam és teljesen lenyűgözött Vikidál Gyula és a zenekar. Soha nem gondoltam arra, hogy egyszer ebben a zenekarban énekelhetek. A számok belém ivódtak, mivel már egy középiskolai zenekarommal is énekeltem a Két forintos dalt, az Utolsó cigarettát és a Miskolcot. Teljesen magaménak érzem ezeket a számokat, bár nem vagyok egy Vikidál vagy Tunyogi. Biztos másképp énekelek, mint ők, de hát ez én vagyok.
– Tudatosan oszlik meg közted és Lóri között a szerep, az, hogy ő a showman, te pedig az énekes?
– Ez már Vikidálnál kialakult. Én noszogatom, hogy énekeljen többet, mert tulajdonképpen ő a P.Mobil.
– A Honfoglalást itt Erdélyben miért nem játszottátok?
– Jogos a kérdés. Készültünk rá, de Papp Gyuszi billentyűs és a bőgős srác nincs olyan régóta velünk. Még nem játszottuk velük és nem volt időnk rá, hogy a turné előtt elpróbáljuk. De “elhoztuk” a Babba Máriát, ami kimondottan Erdélyről szól éppúgy mint a Transzilvánia. Teljesen más érzés ezeket a dalokat itt játszani, szóval azért dobogott a szívünk és igyekeztünk mindent beleadni…
Schervenka Endre