Forrás: karpatalja.ma

Augusztus 20–25 között tartottuk az első „barátság-tábort” Csomakőrösön, a Debreczi Panzióban. Célunk az volt, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a magyar és román gyerekek, bizonyos kommunikációs helyzetekben feltalálják magukat, elmélyítsék ismereteiket, és élvezzék az együtt töltött időt. A táborban 40 gyerek vett részt, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum I. B. osztálya és a IV. A osztály tanulói, Butyka Enikő tanítónővel.

Az ismerkedés után „családokat” alapítottunk, a nagyobb román diákok voltak a szülők, a kicsik a gyerekek. Megbeszéltük a családi szerepeket, hogy a szülők óvják gyerekeiket, a gyerekek pedig fogadjanak szót szüleiknek, természetesen egymás tiszteletben tartásával. Minden család készített magának egy családi füzetet, amibe bevezették családtagjaikat, életkorukat, közös címert készítettek. Ide kerültek be a kedvenc ételek, állatok, sportok, Táborunkat kisiskolások nyári sport- és szabadidős táborának is tekinthetjük, hiszen minden nap törekedtünk arra, hogy minél több mozgás által valósítsuk meg a programban szereplő tevékenységeket, olyan feladatokat és próbatételeket választottunk, melyek sporttevékenységként is megállták a helyüket.

Nagyon változatos, tartalmas tevékenységeink voltak, az utolsó nap elkészített élményfüzérre 21 kis szalag került, ami érzékeltette a programokat, és az elemzés-értékelés után mindenki hazavitte emlékül.

Köszönetet mondunk a Kovászna Város Tanácsának, a Communitas Alapítványnak, valamint a szülőknek, hogy segítették a projekt megvalósítását, valamint a Bóbita és Sport For All egyesületeknek, hogy munkájukkal színesebbé varázsolták táborunkat.

Fülöp Annamária tanítónő / Székely Hírmondó

2 hozzászólás

  1. Tóducz

    Psziché-pedagógiailag rossz volt a felállás, hisz a magyar gyerekeket romák védnökség alá helyezték, hangsúlyozva a veszélyezettségüket, másodrendűségüket! A gyerekeket kuss-ra idomították.

    Válasz
  2. Fülöp István

    Állok és nézek! A nagyobb romániok a szülõk, a kicsi magyarok a gyermekek, akik szót fogadnak a szülõknek? Hogy mekkora igazsg az van abban, hogy a pokolba vezetõ út jó szándékkal van kikövezve. De tényleg nem vették észre ezek a jó emberek a helyzet abszurd és elfogadhatatlan voltát? Nem került két elsõ vagy két negyedik osztály, hogy a gyermekek egyidõsek legyenek?

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük