Gyomorforgató az a szenny, amit pár nap alatt a felszínre dobott a romániai gyermekjogvédelmet és párhuzamosan a karhatalmi szerveket illetően az a megrázó, országos botrányt kavaró videófelvétel, amely a Mehedinți megyei Arámabányán (Baia de Aramă) történteket dokumentálja.

A nyilvánosságra hozatala óta vizsgálatsorozatot, nyilatkozatháborút, sőt, egészen morbid összeesküvés-elméleteket is szülő felvételen, mint ismert, a város egyik ügyésze a rohamrendőrök kíséretében erőszakkal kivonszol egy sírva ellenkező nyolcéves kislányt a nevelőszülei házából, hogy átadja a gyermeket az őt örökbe fogadó amerikai (Romániából kitelepült) családnak. Az egyenesen a kormány, valamint az igazságügy legfelsőbb szintjéről érkező intézkedések nyomán egy egyre zavarosabb, gyanúsabb történet kezd kikerekedni, melynek mélységeit talán még azok sem látják pontosan, akik most nekiláttak rendet teremteni a hatósági fellépés és a kislány örökbefogadása okán.

Épeszű ember ugyanakkor kizárólag túlkapásnak, felesleges erődemonstrációnak tekintheti a vádhatóság által választott utat, még abban az esetben is, ha igazak az állítások, melyek szerint a nevelőszülők több rendben is bűncselekményt követtek el – egyebek mellett kiskorú bántalmazásának gyanúja is a képbe került. Jogi kérdésekben kevésbé jártasok számára sem ismeretlen az az elv, mely szerint a kiskorúak védelme bármely ügyben elsődleges. A dolgok jelen állása szerint a vádhatóság pedig pont ezt a törvények által is alaposan körülbástyázott alapszabályt rúgta fel a pénteki akcióval. A szakma részéről egyébként már megérkeztek az első visszajelzések, melyek szerint a jogalap tekintetében is keményen mellényúltak, egészen más előírások mentén kellett volna eljárniuk. Hogy kinek van igaza, azt a bírák és ügyészek viselt dolgait vizsgáló, tavaly létrehozott különleges ügyosztály dolga eldönteni, amint a szankciók is rájuk tartoznak, és remélhetőleg elvégzik a dolgukat. Annyit viszont még érdemes megjegyezni: az ügyésznő által választott módszer nem az első beszédes példája annak, hogyan működnek az egyes vádhatóságok: embereik szinte bármit megengednek maguknak.

Ami ennél is szomorúbb, hogy a nagy valószínűséggel nem egyedülálló Sorina-ügyben a hatósági túlkapás csak egy mozzanat, mely viszont alkalmas arra, hogy az ország igazi arcát újból felmutassa. Az egész történetet jellemző, minden irányból szembeötlő ellentmondások, az egyelőre csak felsejlő szabálytalanságok, mulasztások, sőt, törvénytelenségek ismét csak a balkáni posványba mind mélyebbre süllyedő Románia képét erősítik, ahol a szabályok betartása a pojácák feladata, és leggyakrabban tragédiákra van szükség ahhoz, hogy valami változzon. Megszokhattuk ugyanakkor, hogy ezek a nagy sebbel-lobbal és hangzatos frázisok kíséretében foganatosított rendcsinálások hamar elveszítik lendületüket, kifulladnak pár menesztésben, szankciókban, a rendszer pedig nagyjából érintetlenül szedheti újabb és újabb áldozatait.

Nagy D. István / Háromszék

4 hozzászólás

  1. Fülöp István

    Aramã = sárgaréz (és nem Aráma)

    Válasz
  2. antal m.

    Egy szokott hazai,- igazságtétel!

    Válasz
  3. Tóducz

    Ez Románia igazi arca megjegyzés a minap Kelemetlen Humorka szájából is elhangzott az úzvölgyi történések kapcsán, aztán másnap visszakozott és magyarázkodott!

    Válasz
    • Névtelen

      Két testvér szétszakitani az borzasztó hogy nem szakat meg a szívük hogy eszt csinálják ijeneknek nincs lelkik sziftelenek bárcsak újra együtt lennének bár tekintene rájuk az urjézus

      Válasz

Hagy egy Válaszot Tóducz-ra Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük