Fotó: Bíró Blanka / Krónika

November 15-én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőrbakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak.

Még akkor sem, ha ezt az Alkotmány látszólagos betartása mellett teszi. Egy engedélyezett történelmi kiállítás megnyitójának tervezett lebonyolítását ugyanis a karhatalom az érvényben lévő törvényekre hivatkozva akadályozta meg.

Történt ugyanis, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) sepsiszentgyörgyi szervezete a történelmi hűség jegyében szeretett volna megemlékezni az 1942-ben elkészült sepsiszentgyörgyi országzászló-talapzat felavatásának 75. évfordulójáról. Ennek érdekében pedig egy méretarányos makett ideiglenes felállítását, valamint az akkor érvényben lévő zászló felvonását tervezte. Ez utóbbi szándék megvalósítása azonban a bukaresti hatalom heves ellenállásába ütközött. Olyannyira, hogy amikor belátta, hogy ezt nem tudják megakadályozni – a román televíziós csatornák újabb magyarellenes uszítással egybekötött kirohanásai, a prefektus szóbeli és írásos, fenyegető hangnemű felszólításai pedig még kevésbé –, akkor a megfélemlítés eszközéhez folyamodott. A harci öltözékbe bújt válogatott csendőrlegények helyszínen való tömeges jelenléte ugyanis csak ezzel magyarázható. Ráadásul parancsnokaik diszkréten, de félreérthetetlenül a zászlót felvonni készülők tudomására hozták, hogy ennek megakadályozása érdekében az erőszaktól sem riadnak vissza. Az árbocrúd körül a pillanat közeledtével egyre tömöttebbé és szorosabbá váló csendőrgyűrű pedig ezt ékesen igazolta.

Mégsem a félelem, hanem a szervezők megfontoltsága volt végül is az, ami miatt a történelmi magyar zászló felvonásának a próbálkozása elmaradt. El kellett kerülni ugyanis az összetűzést, hiszen az embereket nem dulakodni, hanem megemlékezésre hívták. De el kellett kerülni az ereklyénk megszentségtelenítését is, mely a himnuszaink eléneklése alatt végül csak szabadon szárnyalhatott. Egy sepsiszentgyörgyi honfitársunk ugyanis, a kezében lévő székely zászló rúdjára tűzve, a magasba emelte, és vele együtt a reményt is, hogy közösen bármire, így jogaink kikényszerítésére is képesek vagyunk.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

6 hozzászólás

  1. Rozsnyai László

    Románia soha nem volt jogállam.

    Válasz
  2. Antal m.

    …,,NEM JOGÁLLAM.,,
    Nincsenek emberi egyenlő jogaink! BIzónyÍtja a fenti megemlékezést rendező ünnepség eltiprása- akadékoskodása! Már a lelkekben kezdtek matiszkálni,- ez igen veszélyes ügyködés!
    Szükségeltetik egy komolyabb-hathatósabb meg egyezés magas szinten!

    Válasz
  3. borem bukk

    Léggömbre nem futotta?

    Válasz
  4. Loghin Gizella

    Csak dicseretet erdemelnek azok a bolcsen gondolkodo ,helyi vezetok akik elkerultek a botranyt.Igy megeloztek a meggyalazasat ennek a momentumnak.A zaszlo eltunteteset mar az elozo esti adasban,Dan Tanase ujsagiro,hevesen kovetelte a kozponti,illetekes szervektol.Tehat tudvalevo,hogy ez volt a reakcio.De nagyon csalodnak azok akik unnepeinket probaljak me4gakadajozni mert mi lelekben unneplunk.!

    Válasz
    • Csaba

      Ez gyávaság ha mindég viszsza húzódunk akor mindég ők nyernek és még nem is harcolnak a győzelemért . Ezek csak az erőszak ból értenek .

      Válasz
  5. Fülöp István

    Egy javaslat: ott volt egy parlamenti képviselõ, aki immunitást élvez. Hozzá nem mertek volna nyúlni a karhatalmiak, vagy ha igen, az kellõképpen nagy cirkusz lenne. Ez nem fordult meg a fejükben a szervezõknek?

    Ugyanakkor azt is meg kellett volna gondolni, hogy a meghátrálásukkal sikerült elkerülni azt, hogy a hatóságok ismét kimutassák a foguk fehérjét. Nem volt atrocitás, nem hír (csak nakünk). Néha többet is vállalni kell.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük