
Így is lehet: csodafoci egyetlen fillérnyi közpénz nélkül Romániában
Miközben ömlik a közpénz a magyar fociba, az eredmények elmaradnak. Pedig lehetne piaci alapon is sikeres akadémiát létrehozni, és a jó példáért nem is kell messzire menni.
Miközben ömlik a közpénz a magyar fociba, az eredmények elmaradnak. Pedig lehetne piaci alapon is sikeres akadémiát létrehozni, és a jó példáért nem is kell messzire menni.
Romániát 20 hónapja senki sem kormányozza. Lebénítják az SZDP-n belüli frakciók (nevezhetik „bűnözői csoportoknak” is) közötti harcok.
Való igaz, vénséges vének lettek azok, kietlen, multikulturális hazánkban, akik száz esztendeje éppen hogy kézhez vették a fél Magyarországot, és mindent megtettek a magyarság és a magyar nyelv gáncsolásáért.
Döbbenetes adatokat közölt minap a Ziarul financiar gazdasági napilap a romániai infrastruktúra állapotáról: nemcsak európai, de térségi viszonylatban is sereghajtók vagyunk, és például autópálya-építésben lassan Bulgária is megelőzte Romániát.
Ha nem ebben az országban tengetnénk mindennapjainkat, még örvendezhetnénk is Marian Cucșa, a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) tevékenységét felügyelő parlamenti bizottság alelnöke hétvégi, Temesváron elhangzott kijelentésének.
A nép 2009-ben úgy szavazott, érvényesen és eredményesen, hogy a parlamenti honatyák számát csökkentsék háromszázra, ám akaratát azóta sem teljesítette a politikai hatalom. Bár kötelező lenne, fütyültek és továbbra fütyülnek rá.
Amióta odatették tanügyminiszternek Valentin Popát, mindenki arról beszélt, hogy egy félanalfabéta tölti be a magas funkciót, akit nem lett volna szabad olyan magas polcra ültetni, mert még románul sem tud helyesen beszélni.
Bár férjével együtt kiválóan beilleszkedett, mégsem készül huzamos ideig itt maradni. Nem a háromszékiekkel, nem a székelyekkel és nem Székelyfölddel van baja, hanem az országgal.
Annyiban tényleg öröknek tűnik, hogy az általa már-már tökélyre fejlesztett hatalommegőrzési technika alighanem még igen sokáig uralja majd a romániai politikát.
Nyíltan kell beszélnünk: micsoda valójában Románia? Min alapul, mire támaszkodik? Melyek az értékei a területen és a népességen kívül? Nyugati vagy keleti? Jó itt tanyázni?
Tudom: ott fenn mindezek mellett ott van az én igazságom is, mely egyszer majd úgyis hazavezet. Isten éltessen benneteket, kortársaim! Isten éltessen, Olasztelek!