Manapság nem ritka, hogy kiadós esőzéskor hatalmas vízmennyiség zúdul le, s az addig csendesen csörgedező patakocska hirtelen közösségek életét sodorja veszélybe.

A Nyikó menti villámárvíz pusztításakor – ezelőtt tizenöt évvel – nagyon sok unitárius települést érintett a víz, összefogtak egyháziak és civilek, megmutatkozott az emberi együttérzés fontossága. Ennek eredményeképp rá két évre létrejött a Gondviselés Segélyszervezet, amely azóta nagyon sokszor segített bajba jutott embereken.

Pájer György és Demeter Zoltán

A szervezet történetéről a háromszéki csapat két vezetőségi tagját, a baróti Demeter Zoltánt és a vargyasi Pájer Györgyöt kérdeztük. Hosszú távú terveik között szerepel egy erdővidéki fiókszervezet megalakítása is, hiszen az évek folyamán jelentős önkénteshálózat alakult ki Erdővidék 19 településén.

Erdővidékinek nevezi magát, és valóban benne van az erdővidéki történésekben a háromgyermekes Demeter Zoltán, akinek többféle szerepkör is jutott az évek folyamán. Unitárius egyházköri felügyelőgondnok, művelődésszervező, természetvédő, túraszervező, LEADER-animátor, több szervezet Facebook-oldalának kezelője. Életében összefonódik, egymást kiegészíti a régiófejlesztési, egyházi, turisztikai és önkéntes művelődésszervezői munkakör. A segélyszervezet életének kezdeteiről mesél.

Támogatni a bajbajutottakat

– Ahogyan a reformátusoknak van a Diakónia Keresztyén Alapítvány, a katolikusoknak a Caritas, úgy a magyar unitáriusok 2007-ben megalapították a Gondviselés Segélyszervezetet Székelykeresztúron. Ennek előzménye a 2005-ös Nyikó menti villámárvíz volt, amikor nagyon sok unitárius települést érintett a víz, és nagyon sok lelkész és civil is részt vett a mentési munkálatokban. Olyan jó csapat kovácsolódott ott össze, hogy rá két évre megalakult a Gondviselés Segélyszervezet.

Az anyaszervezetnek Kolozsváron található a székhelye, rajtuk kívül jelenleg még négy fiókszervezet működik, egy-egy Magyarországon, Háromszéken, Hargi­ta és Brassó megyében. A háromszéki fiókszervezet héttagú vezetőtanácsában mi ketten képviseljük Erdővidéket Pájer Györggyel. A háromszéki fiókszervezet 2014 októberében alakult. Erdővidéken több mint harminctagú önkéntes csapat tevékenykedik, tíz felnőtt stabil taggal és folyamatosan cserélődő diák tagokkal.

Az én „segítő” történetemben az az érdekes, hogy a Gondviselés története és az enyém egyszerre indult 2005-ben, de csak 2014-ben kereszteződtek újra az útjaink. Néhai Antal Istvánnal, az Erdővidéki Hetilap akkori tulajdonosával 2005-ben akkor szerveztük az első akciót, amikor megtörtént a villámárvíz, s felvetődött, hogy Erdővidékről is kellene vinnünk va­lamit. Egy teherautó borvizet és 120 kenyeret vittünk. Ketten szerveztük ezt az akciót, három nappal a villámárvíz után. Az érdekessége az, hogy ugyanazok az emberek vették át tőlünk, akik 2014-től már munkatársaink, és együtt dolgozunk velük.

Utána 2005-ben volt egy elég ismert történet. A baróti Bocz-Zoltán Imola leukémiás kislányt meg kellett műteni. Akkor szerveztük az első Erdővidéki Összefogás Napot. Kilencen voltunk ebben a szervezőcsapatban: Antal István mellett a transylmaniás Cseresznyés Szilamér és felesége, Cecília, illetve a baróti napközi igazgatónője és óvónője, akihez járt ez a leukémiás kislány. Szinte másfél éven keresztül tartott ez a történet. Végül három és fél milliárd régi lejt kellett összeszedni ahhoz, hogy meg tudják műteni.

Az operáció sikerült is, de sajnos a kislány állapota annyira gyenge volt, hogy meghalt egy hétre rá. A lányommal egyidős volt, az édesanyja osztálytársam volt. Úgy kerültem bele, hogy éreztem, kell segítenem. Több társammal együtt szerveztük ezt. Később mozgalom lett az összefogásnapból: összesen hatot szerveztünk az évek során ugyancsak beteg gyermekek műtétjeire. Imolának a gyűjtéséből megmaradt egy jelentős összeg, amiből összehoztunk egy Erdővidéki Összefogás Alapot, s két-három más esetet abból is segítettünk.

Így hozta a sors, így alakult. Eddig 18 történet volt, amiben sikerült segítenünk. Voltak összefogásnapok, összefogásalap, segítettünk 2010-ben a bölöni árvízkor, összedolgoztunk a Gondviseléssel mi, erdővidékiek. Több tűzeset is volt, amikor közbeléptünk. Volt olyan esetünk is, amikor egy 29 éves fiatal baróti lány elment vendégmunkásnak Bécsbe, majd öngyilkos lett, és a hazahozatalához gyűjtést szerveztünk, mert a családnak nem volt anyagi kerete rá. 2014-ben alakult meg a Háromszéki Gondviselés Segélyszervezet.

Azóta a rendszeres események, rendezvények mellett segítünk különleges esetekben is. Erdővidéken a Gondviselés ernyője alatt eddig három tűzkárosult családnak építettünk új házat, és két esetben orvosi beavatkozások költségeire gyűjtöttünk. Köszönjük a jó Istennek, hogy mindegyik kezdeményezésünk sikeres lehetett.

Amikor az árvíz az úr

Pájer György még középiskolás korában élte át, milyen érzés segíteni. Fel­eleveníti az akkor történteket:

– Én is 2005-ben csatlakoztam. Úgy volt, hogy a Nyikó menti árvíz előtt két nappal ott táboroztunk az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet színjátszó táborával. Hazajöttünk, és a mostani országos elnök, Szabó László telefonált két napra rá, hogy nagy baj van, mert a Nyikó teljesen elvitte a falvakat. Akkor kocsiba ültünk és visszamentünk. Ott voltunk egy hétig. A környező falvakban idős embereknek segítettünk Kiskadácson, Nagykadácson, Siménfalván, Ko­bátfalván dolgoztunk. 2005-ben augusztus végén egy héten keresztül gyűjtöttük össze a kertből az idős emberek megmaradt dolgait. Családi albumoktól elkezdve mindent. Ez az, ami megható volt. Kiskadácson az egyik idős bácsinál dolgoztunk. A kertből összeszedtük, letöröltük s visszaadtuk a feleségével készített képet, s akkor a bácsinak lecsordult a könny az arcán. A felesége már meghalt, a bácsinak úgy sikerült megmenekülni, hogy fel tudott mászni a padlásra. A két ház között négyméteres víz volt akkor. Amikor a pincébe lementünk, majdnem derékig süllyedtünk az iszapban, amit ki kellett lapátolni. A csűrkapukat elvitte, mindent eltakarított a helyszínről a víz. Amit láttam, nagyon meghatott engem.

Később ott voltam a 2010-es bölöni árvíznél is önkéntesként. Mindannyiunkban megmaradtak az ott látottak. De nemcsak az emlék, hanem amikor láttuk az idősek hálálkodását és az emberek összefogását. Nemcsak az ottaniakét, hanem egész Székelyföldét. Érkeztek az adományok, a segítségek. Bölönben annál a tanító néninél dolgoztunk, aki sajnos meghalt. Egyetlen áldozata volt a bölöni árvíznek 2010-ben. Soha nem feledem el azt, amikor a fiukkal az összes takarmányt el kellett raknunk, mert a csűrbe behordott takarmány a víztől annyira felmelegedett, hogy fennállt a begyulladás veszélye.

Gyermekek, hajléktalanok

Pájer György turisztikai szakember idegenvezetői tapasztalatairól is beszél, hogyan sikerül szociálisan érzékennyé tenni a gyermekeket:

– A magyarországi Bugyi nagyközség Kazinczy Ferenc Általános Iskolájában minden évben egy chips árát adják be a gyerekek egy nagy dobozba, s abból itt egyévi kenyerét fizetik ki egy családnak. A magyarországi gyermekek hatalmas mennyiségű édességet hoznak, amikor kirándulni jönnek Erdélybe. A szülő úgy engedi ott el, nehogy szegény gyermek itt éhen haljon. Amikor megérkeznek a panzióhoz, én elmesélem a fenti történetet, s kiteszünk egy nagy dobozt, minden gyermek tesz bele édességet. Utolsó előtti este elvisszük egy erdővidéki családnak. Ahol van négy gyermek, ott egy hétre való édességet viszünk. Így érzékenyítjük a magyarországi gyermekeket is.

Vargyason olyan esettel is találkoztam, hogy nemrég költöztek olyan lakásba, ahol van elektromos áram. A fiú tizenéves, eddig nem használtak elektromos áramot... Most kapott az ötgyermekes család olyan lakást, amelyben van villanyáram. S az az érdekes, hogy a most negyedikes lány gyertyafény mellett is mindig második tanuló volt. Azt kérdezte a magyarországi iskola igazgatónője, hogy milyen volt az első este televízióval. Az anyuka azt válaszolta, hogy éjfélkor alig tudta a gyermekeket elkergetni lefekvéshez. Mindenki a Mini­maxot nézte a legkisebb gyermek miatt. Én elcsodálkoztam ezen.

Demeter Zoltán szerint minden akció­jukkal nevelni is szeretnének, követésre méltó példákat mutatva. Akik a feladatot elvégzik, azokat sokszor nagyobb hatás éri, mint azokat, akiken segítenek. Jobb emberré válnak. A segítő munka jobbá tesz.

– Bartha Alpár lelkész kezdeményezésére indult el a hajléktalanprogram a téli időszakban, hogy a sepsiszentgyörgyi hajléktalanoknak adjanak egy vacsorát. A Gondviselés Segélyszervezet felvállalta, hogy minden héten szerdánként meleg ebédet vigyen a hajléktalanoknak. Ehhez a programhoz mi, erdővidékiek is csatlakoztunk. Pájer György önkéntesekkel ment be, segített a kiosztásban. Az elmúlt évben két alkalommal is úgy sikerült, hogy az ételt is Erdővidéken, Baróton a Party Pub vendéglőben főzték, a tulajdonost meggyőztük, hogy támogasson 35 ebéddel. Mindig finomat főznek: pityókatokányt kolbásszal vagy rizses húst és savanyúságot, illetve egy kis desszert is került mellé mindig. Emlékezetes marad egy eset, amikor a Homoród mentéről, Recsenyédről hozott a Nagy-Homoród étterem tulajdonosa a hajléktalanoknak meleg ebédet Sepsiszentgyörgyre. Jó barátom a tulajdonos. Elkacagtuk, hogy többe került az üzemanyag, mint az étel. Kíváncsi volt az akciónkra, és ezért segített.

Adománygyűjtés évente kétszer

Lapunkban is meg szoktuk jelentetni a húsvéti és karácsonyi adománygyűjtési felhívásokat. Demeter Zoltán részletezi:

– Ez a legismertebb tevékenységünk. A tartós élelmiszerek, édességek, tisztálkodási cikkek gyűjtése, széthordása a szociálisan sérülteknek, egyedül élőknek, sokgyermekes családoknak, fizikai, szellemi sérülteknek. Húsvét és karácsony alkalmával több erdélyi településen zajlanak párhuzamosan gyűjtések, nálunk hat éve működik rendszeresen. Baróton három üzletben (Profi és Comixt) szervezzük általában három napon keresztül. Mindenki egy-két darabbal többet vesz, ideadja nekünk. Van egy listánk, amely alapján az ünnepek előtt igyekszünk eljuttatni az adományokat a rászoruló, sokgyerekes, kis jövedelmű családokhoz. Erdővidéken sokkal kevesebb a munkalehetőség, mint máshol, sok a kevés jövedelemmel rendelkező család. Valamikor bányavállalat működött Erdővidéken, van néhány jó nyugdíjjal rendelkező nyugdíjas, aki a bányában dolgozott, de az a réteg kezdett megfogyatkozni. Sok olyan személy van, aki kollektívnyugdíjat kap, nagyon kevés összeget. Utoljára 130 csomagot készítettünk 300 érintett személynek. Mindig beszámolót készítünk minden akció után: hány család, hány csomag, hány település. Még azt is meg tudjuk mondani, hány liter olaj vagy cukor gyűlt össze.

Egyedi esetek is vannak. Amikor például megkeresnek, hogy egy egyedül élő embernek nincsen pénze tűzifára, akkor megyünk, beszerezzük, felvágjuk és elrakjuk neki. Vagy valakinek járókeretet, tolókocsit szerzünk. Vagy egy nagyon szegény családban levő gyereknek szemüveget készíttetünk. Egy családnak nem volt kályhája Köpecbányán, vittünk egy nem új, de jó minőségű kályhát. Egy kislánynak szánkót szereztünk, hogy tudjon télen szánkózni, egy másik alkalommal egy kisfiúnak a bicikli árát adták össze önkénteseink.

Amikor működik a gondviselés

– Melyik az a történetet, amely a legjobban megérintett? Sok ilyen történetem van. Sok szomorú eset van, amikor leég egy ház, vagy egy beteg gyermeken kell segíteni, de rengeteg pozitív energiát is tud adni egy-egy ilyen történet. Még az is lehetséges, hogy egy idő után az ember függővé válik. 2007-ben Vargyason szerveztünk összefogásnapot az azóta már néhai Császár Istvánkának. Ő egy 7 éves vak kisfiú volt, aki akkor már túl volt egy agydaganatműtéten, a második műtétjére kellett összegyűjtenünk 100 millió lejt két hét alatt. Azelőtt két-három nappal egyeztettem a szülőkkel az összegről. Volt bábelőadás, aukció (festményeket, faragványokat kértünk az erdővidéki képzőművészektől), koncertek és más programok. Este a rendezvénysorozatot követően, amikor összeraktuk az összes pénzt, amit összeszedtünk, és megszámoltuk, lejre 100 millió volt. Amikor én azt az összeget az anyuka kezébe adtam, azt az érzést soha nem fogom elfelejteni. Köszönöm Istennek, hogy én lehettem az, aki odaadhattam. Itt van, tessék! Kétségbe voltak esve, hogy ennyi pénzt hogyan, honnan tudnak összeszedni, és egy nap alatt nekünk sok-sok vargyasi, erdővidéki ember támogatásával sikerült. És hogy lejre annyi volt. Ha nem velem történik, akkor nem hiszem el. Itt van, ez az isteni gondviselés.

Józsa Zsuzsanna / Háromszék