A mai úzvölgyi megemlékezés is az. Azok voltak a korábbi években szervezettek is, de az idei különösképpen, hiszen minden eddiginél nagyobb veszély fenyegeti a világháborús hősökre való emlékezés helyszínét, a jövőépítéshez elengedhetetlen múltba pillantásra, erő merítésére alkalmas katonatemetőt.

Kevesebb mint két hónappal ezelőtt szélsőséges provokátorok gyűlölettől eltorzult arccal, erőszakkal, törve-zúzva hatoltak be oda, a román államhatalom szimbolikus térfoglalásának döbbenetesen konkrét lenyomataként pedig ott állnak a magyar honvédek sírja fölé emelt betonkeresztek és a vészterhes korszakot, vasgárdista uralmat idéző jelképek.

Fontos tehát hogy ma Úzvölgyében minél népesebb legyen az emlékezők tábora – bár sokan már veszteségeink közé sorolják a katonatemető ügyét, feladni azért sem lenne szabad, mert minden átengedett tér után újabb és újabb front következik: nyelvi jogaink korlátozása, jelképeink tiltása, intézményeink ellehetetlenítése, vissza­államosítási törekvések – pár napja például Dorin Florea polgármester lebegtette meg, hogy kezdeményezi a marosvásárhelyi katolikus iskola épületének állami tulajdonba vételét.

Ugyanakkor az úzvölgyi megemlékezésen is tudatosítanunk kell: seregszemléinket nemcsak ilyenkor, évfordulós eseményeken, történelmünk nagyjait idéző eseményeken, tiltakozó tömegrendezvényeken tartjuk, hanem a hétköznapokban is. Mert seregszemle az is, amikor az érettségi eredményeket rangsorolják megyék szerint, és bizony, nem vagyunk az élvonalban. Tantárgyversenyeken, sportban, művészetekben – érjünk el jobb eredményeket, vívjuk ki az elismerést, a tiszteletet. Legyünk az elsők között, amikor tanulásról, munkamorálról, termelékenységről, innovációról van szó – seregszemle ez is. Legyenek tisztábbak városaink, falvaink, mint a moldvaiak, havasalföldiek – ez tényleg nem Bukaresten múlik. Lógjunk ki a sorból azzal, hogy nálunk más a települések képe, más az itt élők hozzáállása, hogy mi nem az államra várunk, hanem magunk cselekszünk magunkért, ha kell, intézményeket építünk, megszervezzük életünket. Különbözzünk a többségtől a közszolgáltatások minőségében, az önkormányzati alárendeltségű intézmények működésében, éljünk azokkal a jogosítványokkal, amelyekkel már rendelkezünk, azokkal a nyelvi jogokkal, amelyeket már biztosít a törvény – mert sokszor bizony csak rajtunk múlik, hogy a boltokban nincs kétnyelvű felirat vagy hogy a kérvényeket románul fogalmazzuk.

Ne csak az emlékezés helyszíne legyen ma Úzvölgye. A hősök emléke nemcsak arra kötelez, hogy megvédjük azt, hanem arra is, hogy magunk is hősökké váljunk. Ki-ki a maga helyén: a munkahelyen, az iskolában, a családban, a közösségben.

Farcádi Botond / Háromszék

2 hozzászólás

  1. r

    A hoseink emleke arra kotelez, hogy gyerekeket vallaljunk. Ok eletuket adtak azert, hogy megvedjek eleteinket. Tiszteljuk meg oket gyerekvallalassal es munkaval.

    Válasz
  2. Székely Simon

    Kitartás minden téren ,megmaradni a múlt szellemében , csak a lángot éltetni

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük