Vécsi Nagy Zoltán, az EMŰK igazgatója az eddig távolmaradókat is be szeretné vonzani az intézmény kiállítótermeibe

A Sepsiszentgyörgyön működő Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) vezetője, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész nemcsak szakértelemmel, hanem lelkesen és odaadással végzi a tisztségével járó sokoldalú és felelősségteljes munkát.

De nem is lehetne ennek másként eleget tenni, hiszen egy eddig nem létező kulturális intézményt kell felépítenie. Ugyanakkor az erdélyi képzőművészet értékei felkutatásának, bemutatásának és megmentésének nemes feladata is az ő vállait nyomja.

– Igazgató úr, milyen évet zártak?

– Összességében elégedett vagyok, mert az elképzeléseinknek hiánytalanul érvényt tudtunk szerezni. Viszont a visszajelzések arra utaltak, hogy az ősz folyamán lezajlott III. Székelyföldi Fotóbiennálén bemutatott alkotások színvonala nem érte el a kívánt szintet. Ezt a látogatók száma is tükrözi, mely a rendezvény nagyságrendjéhez képest messze elmaradt a várakozásoktól. Nem mi vagyunk a szervezői, ezért csak sugallni tudom, hogy az elkövetkezőkben igényesebben kell válogatni.

– Az egyes kiállításokat megtekintők száma tehát az eredményességünk egyik fokmérője?

– Természetesen, és ezért figyelemmel követjük az alakulását, miközben a közösségi oldalon közvélemény-kutatást végzünk az elégedettség megállapítása érdekében. Mindezek ismeretében pedig megállapítottuk, hogy legnépszerűbbnek a közelmúltban váratlanul elhunyt marosvásárhelyi képzőművész, Szabó Zoltán Judóka (1952–2015) életmű-kiállítása bizonyult. Talán azért, mert festő és performer volt egy személyben, így alkotásai több korosztályt is megszólítanak. Ugyanakkor személyében egy hiteles és a művészetet hittel művelő embert tisztelhettünk, amire műveit nézve a közönség óhatatlanul ráérzett.

– Népszerűségben melyik kiállítás következett utána?

– Az In memoriam Szilágyi Domokos, amely a költőóriás szellemét és alakját teljesen újszerű, valamint szokatlan módon, a vers, zene és képzőművészet ötvözése által idézte meg, így lehetséges, hogy osztatlan sikere is ennek volt köszönhető. Az elmúlt évi tevékenységünket számszerűsítve elmondható, hogy 22 tárlatot rendeztünk,s és 11 katalógust adtunk ki.

– Óhatatlanul feltevődik a kérdés, hogy rendelkeznek-e az ehhez szükséges személyzettel?

– A kezdetekhez viszonyítva, amikor csak egy munkatársra támaszkodtam, mondhatni jól állunk, ugyanis jelenleg öten vagyunk, de az elvégzendő munka mennyiségét tekintve ez még mindig nem elég. Ennek ellenére az elkövetkező évre még több, összesen 27 kiállítást terveztünk, valamint 13 katalógus kiadását.

– Van-e olyan dédelgetett álma, melyet az olvasóinkkal is meg szeretne osztani?

– Be szeretném vonzani a kiállítótermeinkbe mindazokat, akik érdeklődnek ugyan a képzőművészetek iránt, eddig azonban mégis távol maradtak tőlünk. Éppen ezért tisztelettel arra kérem őket, hogy látogassák bizalommal az EMŰK kiállításait, hiszen nincsen belépti díj, és semmilyen különös elvárásnak sem kell megfelelni.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó