Elkezdtem nézni egy sorozatot. 2016-ban készült, egészen friss. Tréfásnak indult, olyan fajta humorral, amit kedvelek. A második évadnál tartok és a mosoly eltűnt az arcomról. Még van egy évad belőle, most már végignézem.

Tananyagként. Hogy megbizonyosodjak róla, végképp megtanuljam, mennyire egyszerűen lehet manipulálni a nézőket. Hogy megerősítsen abban, nem összeesküvés-elmélet az, amikor arról beszélek, hogy romlott a világ és ezt a romlottságot bizony mesterségesen szították, szítják; persze az eredendő emberi gyarlóság sem megvetendő.

Amit a film sugall, az bizony megér egy eszmefuttatást. Dióhéjban az eddigiek: adott egy anyuka, harmincas évei közepén jár, 16 esztendős lánykával megáldva. Férj megcsalja, persze egy jóval fiatalabb nővel, ezért anyuka az öccséhez költözik, férjtől válnak. Innen indul aztán a fertő. Öcsike eszi nagykanállal az életet, minden éjjel más nővel van, aztán mikor végre valakibe beleszeret, a nővére panaszkodik, hogy ez nem az igazi testvére, szeretné megint linknek látni. Ó, a legcsavarosabb, hogy a kisöcsi szerelmét, akiben már amúgy is csalódott, hiszen kiderült, nyitott ( nagyon nyitott ) kapcsolatban él, éppen a nővére viszi ágyba, azaz a két nőt kapja link öcsike in flagranti. Ez még neki is sok, azaz sokk. Mindeközben tizenhatéveske természetesen drogozik, ( na de mit várunk tőle, ha anyuka és barátnője arról cseverészik kedélyesen, hogy illene már egy olyan napot tartani, amikor mást sem csinálnak, csak az ágyban vannak, szexelnek és füveznek…) a rákos haverját azzal vigasztalja, hogy barátnőstől ágybabújik vele, merthogy a kislány a saját barátnőjével is ágyba bújik, amiről anyuka lazán tudomást vesz ( de miért is ne tenné, hiszen két nőci között férfiakkal való paráználkodással tölti az idejét, jobban odafigyelni nem tud s nem is akar).

Azt hiszem nem sorolom tovább a hajmeresztő történéseket. A legmegdöbbentőbb, hogy mindez úgy van tálalva, hogy mindenki jó fej tulajdonképpen. Rendes emberek, hétköznapiak. Még én, az életben szerzett tapasztalataim révén vén rókának számító fehérnép is bedőltem nekik az első pár részben. Aztán megvilágosodtam s észrevettem az egyik olyan fegyvert, amivel puszítják az agysejteket, ami elhiteti a kor emberével, hogy a rossz az jó. Hogy a drog már hétköznapibb, lassan elfogadottabb, mint az alkohol. Az, hogy mindenki mindenkivel összefekszik nem bűn, hanem emberi és megbocsátandó. A szabadosságot szabadságnak állítják be. Hova, meddig jutunk így? Vajon hogyan lehet felvenni a harcot az ilyenfajta rombolás ellen? Beszélni kell róla, azt hiszem, elmondani, kimondani, hogy ez bűn, ez nem jó, ez nem követendő. És ez csak egy sorozat. Egy kis filmecske.

Hajmeresztő, elszomorító és érdemes tenni ellene.

Lakó Péterfi Tünde

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.