Fotó: Kátai Edit / MTI

Az erdélyi magyar nemzeti közösség választott képviselői, azaz Fejér László Ödön, a bukaresti parlament szenátora és Kulcsár-Terza József országgyűlési képviselőlevélben fordultak Klaus Iohannis államelnökhöz, továbbítva a CitizenGo oldalon Dr. Kékesi Raymund által kezdeményezett, több mint 10 ezer támogató aláírással ellátott Szabadságot Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak! címet viselő petíció szövegét.

Az Államelnöki Hivatal Állampolgársági Ügyek Osztályánál 2018. november 21-én a 19597. számmal iktatott levelükben arra kérték az államfőt, hogy tegyen lépéseket a „székely terrorperben” ártatlanul elítélt kézdivásárhelyi fiatalok ügyének megnyugtató rendezése érdekében. Kezdeményezésünkhöz csatlakoztak Benkő Erika, Bíró Zsolt-István és Csoma Botond képviselőtársaink is, akik kézjegyükkel látták el beadványunkat.

A beadványt iktató képviselők bíznak abban, hogy a petícióban foglaltak elegendő érvet szolgáltatnak az államelnök számára ahhoz, hogy meggyőződjön az ítélet megalapozatlanságáról, valamint annak súlyos eljárásjogi hibáiról, és ennek nyomán elkezdődjön a megsemmisítésére vonatkozó folyamat.

Dr. Kékesi Raymund

5 hozzászólás

  1. antal m.

    Nem hagyhatom szó nélkül,- ismétlem!
    Úgy értékelem, hogy az a parlamenti ifjú,, Kormány alakításkor,,…….. aki országos hivatali helyével vissza élve súlyosan rágalmazta teljesen hibátlanul az Államelnökét ,,antiszemitizmussal,, és még egy tömegnyi terjedelmes gúnyos megróvásaíval,–azokkal sokkal SÚLYOSABB BŰNÖKET KÖVETETT EL, EGYBEN,- MINT A BÖRTÖNBE ZÁRT-SZENVEDTETETT IFJAINK,- TERRORIZMUSÉRT! Az előbbi országos szégyene a Kormányzásnak és az egész népnek!
    JOG ÁLLAMOT AKARUNK!

    Válasz
  2. antal m.

    Kedves szülök, család tagjaik!
    Közkatonaságot teljesítettem a 6o-as években kaszárnyában 26 hónapot Temesváron.
    Minden rangosságom, élelmem, ruhám, szállásom, elfogatható körülmények megvoltak, csak a teljes szabadságok ultra rövidek voltak!. Az életemből országomért áldoztam 26 hónapot ifjúként, kaszárnyákban, zárt körben, a csekély havi 18-38 zsold-lejért! Mikor leszereltem, úgy tűnt, hogy újra születtem! Volt elfoglaltságom bőven katonaként , mert sokat is vállaltam,- azt hittem soha el nem telik, hogy leszereljenek.,/ udvaroltam is/ Mikor leszereltem, olyannak éreztem magamat mint egy templom egere, útólsó szegény ifjú gyerek, csak az életem volt megfelelő, a civil ruháimat eldobhattam, semmi se volt jó, divat múlta de fel vehető sem volt, ki izmosodtam mindenből! A csekkben sporólt, pénzem mind elkopott. E közben a szüleim kollektivisták-á lettek, – őket is ki űrÍtették, SEGÍTSÉG A SZÉP SZÓ VOLT! / hasonlat az ifjú bezártakkal/
    BÍZNI KELL,-MERT AZ ÉLETÜNK AZON ALAPSZIK,- A TÖBBI ÁTMENETI! ! !

    Válasz
  3. Névtelen

    És mi van, ha sokat késik?? Én sokkal jobban bíznék a nemzetközi fórumokban!

    Válasz
  4. Pál

    Naponta kellene tüntetni a börtön előtt is.

    Válasz
  5. antal m.

    Remélve: Ami késik az nem múlik!

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük